Az Egyszülős Központ vezetőjének öröm, ha másokon segíthet - Nagy Annával beszélgettünk

Gyerekekként azt képzeltük, hogy édesanyánk számára meg sem kottyant, ha reggeltől estig dolgozott, munka után két nagy szatyorral fáradozott, megfőzte a vacsorát, elmosogatott, kikérdezte a házi feladatot is, és mindig ápolt volt.

Sőt, azt is elnézte, hogy apánk kimaradozott, vagy alkoholos állapotban tért haza. A mai világ mintha azt sugallná: „Ne ess pánikba, egy vagy a sok közül, bármikor lecserélhető vagy! Így is, úgy is.” Ezt fokozottan érzik az egyedülálló szülők, akik vélhetően nem arról álmodoztak a házasságkötésük idején, hogy a párjuk egy napon kisétál az életükből, s megalázva, lelkileg, anyagilag kifosztva magukra maradnak gyermekeikkel.

Az egyedülálló szülők többsége, ha megkérdezik őket, arra panaszkodik, hogy nem kapnak tiszteletet, elismerést, mintha ezen múlna a „világbéke”. Az egyedül maradt szülők, a megözvegyültek családfenntartóként látják el gyermekeiket s önmagukat, netán idős szüleiket. Jellemzően nehezebben találnak társra. Ráadásul, sokkal óvatosabbak és zárkózottabbak, mint a válásuk előtt. A munkahelyekre sajnos még mindig hosszas mérlegelés után választják a gyermekét egyedül nevelő nőt vagy férfit, a független vagy családos pályázókkal szemben. Az elmúlt esztendőkben mégis javulás mutatkozik hazánkban úgy a szociális, iskolai, családi támogatásokban, mint a munkahelyteremtésben.

Nagy Annát, az Egyszülős Központ alapítóját, vezetőjét arról kérdeztük elsőként, hogy a 2005-ös létrejötte óta, a 2018-as „kapunyitáson” át, egészen napjainkig mivel egészült ki a hatékony szervezetük. S a kezdetektől miként tudtak országos hálózattá válni?

- Amikor egyedül találtam magam a kisfiammal, pontosan azt éreztem, amit a legtöbben ilyenkor: hogy kihúzták a lábam alól a talajt, és mi lesz így a fiammal, mi lesz így velem – felelte Nagy Anna. - Ebből az elveszettségérzésből született az alapítvány, bár ekkor még azt sem tudtam, hogy milyen sok családdal osztozom ezen a sorson, sem pedig azt, milyen komoly dolog egy alapítvány működtetése. Ez történt 2005-ben, és a következő több mint tíz év a lelkes, de sokszor nagyon kicsi lépésekről szólt. Arról, hogy hogyan lehet segíteni egyéni sorsokban, hogyan lehet nagyon kevés pénzből minél több dolgot létrehozni, hogyan lehet adományt gyűjteni, kapcsolatokat építeni és a lehető legtöbb helyen elmondani, hogy szükség van egy központra az egyszülős családok számára, mert nincs hova fordulniuk. Hosszú idő volt, de így visszanézve megérte minden percet, hiszen azzal, hogy létrejöhetett a központ, így az egyszülős családok végre felkerültek a „társadalom radarjára”, és már lehet róluk beszélni, és jogszabályok születhetnek a támogatásukra, ennek a hosszú tíz évnek is köszönhető.

Az állami támogatás adta az alapját annak, hogy egy teljesen másik nagyságrendben folyhat a munka 2017 óta, és ehhez jönnek azok a támogatók – cégek, civil szervezetek, szülők és önkéntesek –, akik nélkül nem tudnánk megvalósítani a terveinket. Nagyon hálás vagyok nekik.

- Új programotok az „Egyedül nevelek” csoportban a nyolc alkalmas előadás, tréning a gyermeküket egyedül nevelő szülők számára. Milyen témákkal várjátok őket, és miként lehet jelentkezni vagy regisztrálni?

- Többféle csoportot is szerveztünk már az elmúlt években: csoportot válás után állóknak, hamarosan kirepülő gyereket nevelőknek, sérült gyerekes szülőknek, apukáknak, özvegyeknek. Másodszor indítjuk el az „Egyedül nevelek” csoportot, amely olyan szülőknek szól, akik a gyerek születésétől kezdve egyetlen szülők a családban. Beszélgetünk majd az elvárásokról, a lelket betegítő félelmekről, arról, hogy honnan meríthetünk erőt, és honnan kaphatunk támogatást. Ezek különösen fontos kérdések akkor, amikor maga az anyaság is még teljesen új szerep. Anyává válni csodálatos és kétségekkel teli időszak. Ha mindezt egyedül kell megélnünk, az bizony sokszorosan nehezített pálya. Számunkra hatalmas öröm, hogy ebben segíthetünk.

- Szociálpolitikusok, mediátorok, családterapeuták, mentálhigiénés szakemberek, jogászok, pszichológusok, pedagógusok is segítik a munkátokat. Van-e idejük a szülőknek igénybe venni a szolgáltatásokat, s ha igen, milyen főbb élethelyzetekben?

- Több mint 80 önkéntes segítette, illetve segíti is a munkánkat napról napra. Nélkülük üresebb és szürkébb hely lenne az Egyszülős Központ. Hiszen az az önzetlen támogatás, amelyet ők nyújtanak a szülőknek, teszi lehetővé, hogy több mint hetvenféle programra, rendezvényre, szolgáltatásra jelentkezhettek hozzánk a családok az elmúlt években. Az elméleti és a lelkünkkel foglalkozó szakemberek mellett számos olyan segítőnk is van, akik a fizikai jólétünket támogatják edzésekkel, kirándulásokkal, jógával, tánccal. Az Egyszülős Központ Budapesten szerencsére könnyen megközelíthető, mivel a főváros központjában van, s tömegközlekedéssel is jól elérhető helyen van. Így nem okoz gondot eljutni hozzánk a belvárosi séta során.

- Őszi gyermektáborra készültök a nyári meglehetősen kedvezményes táboroztatások után. Kik jelentkezhettek, és mennyi időre jutnak el a táborba a szerencsés gyermekek? Mi volt a választás fő szempontja?

- Ez lesz az első olyan évünk, amikor az őszi szünetben is bentlakásos tábort kínálunk a gyerekeknek. Egy varázslatos kis Baranya megyei faluba, Alsómocsoládra visszük a gyerekeket – ugye hogy már a neve is olyan, mintha a mesében lennénk? – kérdezi mosolyogva Nagy Anna, s így folytatja: – Sokat fognak kirándulni, játszani és biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogják érezni magukat. Közben pedig a szülők nyugodtan tudnak dolgozni, és nem azon kell aggódniuk, hogy miként oldják meg a gyerekfelügyeletet. A jelentkezéseknél azok a gyerekek élveztek elsőbbséget, akik idén még nem táboroztak vagy nyaraltak velünk.

- Újabb kedvező döntések születtek az otthonteremtési támogatások területén. Miként tudnak ezzel a lehetőséggel élni a gyermeküket egyedül nevelő szülők? Hogyan tudtok segítséget nyújtani? S ne feledjük, immár az özvegyek is igényelhetik a CSOK-támogatást, kamatmentesen. Vajon van-e ennek intézésére elég rálátásuk, anyagi forrásuk, idejük a szülőknek?

- A CSOK-ot és az otthonfelújítási támogatást a gyermeküket egyedül nevelő szülők is igénybe vehetik, ami sokuknak nagy segítség. Az érdeklődést mi magunk is jól érzékeltük. Amikor megjelentek ezek a támogatások, olyan sok érdeklődő fordult hozzánk, hogy workshop-sorozatot indítottunk a témában. Mindenki a saját egyéni helyzetére, lehetőségeire kérdezhetett rá, hiszen minden élethelyzet más. Többször is meghirdettük a workshopot, mert sok szülő érezte azt, hogy ezzel a támogatással végre a lakhatási nehézségei is megoldódnak, vagy rendbe tudja hozni a lakást.

- Az özvegyen maradt szülőket speciális, gyászfeldolgozó programmal segítitek szakemberek bevonásával. Mit jelent ez a hétköznapokban? Milyen célokat tűztetek ki a szülő, illetve a gyermekek lelki erősítésére?

- Az ilyen típusú csoportoknál rendkívül fontos, hogy legyen egy szakember, aki fogja a szülők kezét és segít nekik abban, hogy könnyebben fel tudják dolgozni a tragédiát. Legalább ugyanilyen fontos a többi sorstárs szülő közelsége, hiszen nekik nem kell elmagyarázni, mit éreznek ebben a helyzetben. Ez a fajta közösség óriási erőt tud adni, és fel sem merül, hogy mások esetleg kihasználják azt, ha megnyílok, ha megmutatom a belső vívódásaimat, a fájdalmamat, hiszen mindenki ugyanabban a cipőben jár. Nagy biztonság ez.

- Miként vészeltétek át a COVID-19-világjárvány három hullámát, s hogyan lehetett abban a helyzetben a szülőknek, a gyermekeknek segítséget nyújtani?

- A járvány ideje nehéz és intenzív időszak volt az egyszülős családok számára, és nem is volt kérdés, hogy ebben a helyzetben is ott van a helyünk mellettük. A járvány alatt az egyszülős családok nehézségei megsokszorozódtak, és felerősödtek azok a problémáik, amelyek korábban is gondot okoztak. Ezért a veszélyhelyzet alatt online formában is elérhetővé tettük a szülőknek a jogi segítségnyújtást, az egyéni és csoportos mentális támogatást, az állásközvetítést és álláskeresést. A gyerekeknek online korrepetálást nyújtottunk hét tárgyból és iskolaelőkészítő nyelvi fejlesztést tartottunk, kamaszoknak speciális módszertan alapján napközis foglalkozásokat vezettünk, az őszi szünetben pedig napközis tábort szerveztünk, hogy a szülők számára megkönnyítsük a munkavállalást.

- Miként tudtatok eljutni a vidéken élő egyszülős családokhoz?

- Gyakorlati segítséget is nyújtottunk Budapesten és országszerte: több mint 12 tonna tartós élelmiszert juttattunk el a legnehezebb helyzetbe került családoknak, 175 családnak laptopot adományoztunk, hogy a gyerekek részt tudjanak venni az online oktatásban, és intenzív adománygyűjtési akciót indítottunk, így a családokat élelmiszerekkel, tisztító- és tisztálkodószerekkel, illetve laptopokkal tudjuk segíteni.

- Az Egyszülős Központ vezetőjeként a „Családokért díjat” vetted át Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli minisztertől, amihez gratulálunk. Miként fogadtad ezt a hatalmas elismerést?

- Nagyon köszönöm, de ez a díj nemcsak nekem szól, hanem annak a csapatnak is, akik mellettem és mögöttem állva, velem együtt viszik napról napra a feladatainkat. Hálás vagyok a kollégáimnak, nagy hittel és lelkesedéssel képviselik az ügyünket akkor is, ha ők maguk nem érintettek.

Nagyon örültem a díjnak, hiszen jó néha megállni a napi rohanásban, és meglátni, hogy más is észreveszi az ügyet, amit szolgálunk, azok a döntéshozók is érzik, értik a fontosságát, akik ott állnak a díj mögött. Öröm és hála – talán így tudnám a leginkább összefoglalni.

- Az Országgyűlés ellenszavazat nélkül fogadta el a tartásdíjtörvényt.Vajon ez a törvény eléri-e a célját, és valóban segítség az egyszülős családoknak, amennyiben behajtható lesz például a munkanélküli szülőn?

- A gyerekek közel egynegyede nem kapja meg a tartásdíjat, ami járna neki. Ez hatalmas és elkeserítő szám, hiszen több mint 90 ezer gyereket jelent. Amikor arról beszélünk, hogy az egyszülős családok fele szegény, abban nagyon erősen benne van az a tény is, hogy sok tízezer szülő a szétválás után elfeledkezik arról, hogy a gyerekünkért az életünk végéig felelősek maradunk. A törvény, ami január 1-jén lép hatályba, rendszerszinten hoz óriási változást az érintett családoknak. Havi 50.200 forintig az állam fogja kifizetni az elmaradt tartásdíjakat, és magára veszi annak a feladatát, hogy – ha lehetséges – köztartozásként behajtsa a különélő szülőtől.

Attól a pillanattól nem a család feladata lesz, hogy fusson a pénze után a bíróságra, a végrehajtóhoz, vagy a rendőrségen próbálja keresni az igazát – a legtöbbször sikertelenül. Óriási lépés ez, el sem mondhatom, hogy mennyire örültünk a döntésnek. Amikor a parlamenti szavazás volt, elmentem az Országgyűlésbe, mert a saját szememmel akartam látni, hogy valóban megtörténik az, amiről hosszú évek óta beszélünk mi is. Szinte hihetetlen volt látni, hogy száz százalékos volt az egyetértés. A képviselők nemhogy ellenszavazat, de tartózkodás nélkül szavazták meg a törvényt. Sok tízezer családnak lesz könnyebb, kiszámíthatóbb és élhetőbb ettől az élete. Nekem ezek a csodák.

Tovább

• Az egyedülálló szülők bátran érezzék magukat hősöknek
• Nagy Anna: Az egyedülálló szülőkre irányulhatna végre a világ figyelme

Forrás: WEBBeteg
Balogh Mária, újságíró