Az összhangban a lényeg: hogyan hat a lélek a testre?

"Az ember egy érző lény, akit az élete során olyan traumák érhetnek, amelyek a lelki egészségen túl a testi egészségre is hatással lehetnek." Dr. Spányik András a pszichoszomatika szemléletéről.

Az orvostudomány történetének kezdetén - például Hippokratész idejében - sokkal holisztikusabban közelítették meg az egészség és a betegség kérdését, mint ahogy a modern orvoslásban megszokhattuk. Az akkori gyógyítóknak jóval kevesebb információ állt rendelkezésükre, mint a mai orvosoknak, a biológiai tudás mélyülése azonban egyre inkább háttérbe szorította a korábbi globális szemléletmódot.

“Nagyjából a XX. századtól kezdve az orvoslásban új időszámítás kezdődött, aminek eredményeként túlságosan elkülönítették egymástól a testet és a lelket. Óriási előrelépések történtek, felfedezték például az antibiotikumokat, egyre nagyobb teret hódított a mikroszkóp használata, a baktériumok és vírusok felfedezése pedig virágkorát élte. Az orvosok elkezdtek specializációt választani, ami miatt egyre inkább úgy tűnt, hogy a szakma képviselői mély tudással rendelkező mesteremberekké váltak, akik egy bizonyos területen nagyon is otthonosan mozogtak, arról viszont egyre gyakrabban megfeledkeztek, hogy az ember egy érző lény, akit az élete során olyan traumák érhetnek, amelyek a lelki egészségen túl a testi egészségre is hatással lehetnek” - kezdi Dr. Spányik András, a Panoráma Poliklinika alapítója és szakmai vezetője, akit a pszichoszomatikus orvoslásról kérdeztünk.

Nem csak a testet, a lelket is látni kell

Az orvostudomány fejlődésével, az orvosok a saját szakterületeiken belül megszerzett egyre nagyobb tudást alkalmazzák a protokolloknak megfelelően, ami természetes folyamat eredménye. Az emberek részéről azonban megmaradt az igény a fent említett - nevezzük így - holisztikus szemléletre, ezt napjainkban is leginkább a pszichoszomatikus orvoslás képviseli, ami talán több, mint a teljes ember lelki és testi összhangjának ismerete. „Az emberi testre orvosként egy olyan bonyolult rendszerként kell tekinteni, ami egy még összetettebb rendszerhez, azaz az egyre sokszínűbb társadalomhoz tartozik, a kettőt pedig nem lehet egymástól függetleníteni” - magyarázza Spányik doktor, aki sietve hozzáteszi, hogy a pszichés és pszichiátriai ellátás körébe tartozó problémákat az emberek korábban – még a 20. század elején is - hajlamosak voltak egy kalap alá venni az őrülettel és a kontrollvesztettséggel, amin a mai napig sem sikerült teljes mértékben túllépni.

A szemléletmódbeli változást annak ellenére is nehéz meglépni, hogy Magyarországon komoly múltja van a pszichoszomatikus megközelítésnek: gondolhatunk Selye Jánosra, aki a közismert stresszelméletét megalkotta vagy az orvos-pszichoanalitikus Bálint Mihályra, aki nemzetközi szinten mérve szintén maradandót alkotott.

„Ahhoz, hogy egy orvos hitelesen képviselje azt az irányzatot, amely szerint a testi és lelki panaszok szorosan összefüggenek, elengedhetetlenül fontos, hogy ő maga is tisztában legyen a saját érzéseivel és lelki problémáival, illetve hogy megtapasztalja a saját bőrén is azt, hogy mennyire sokat segíthet ezek megoldásában a pszichoterápia” - részletezi a Panoráma Poliklinika szakmai vezetője.

Magányban a betegség lehet a társunk

Egy közelmúltban készült kutatás egyértelműen rávilágított arra, hogy hazánkban a 30 év alattiak érzik magukat a legmagányosabbnak, amit már korábban is lehetett sejteni, a pandémia pedig még inkább felerősítette ezt az érzést.

„A városi lét ma már együtt jár azzal, hogy elszakadtunk a családi környezettől: régen teljesen természetes volt, hogy több generáció élt együtt, egymást segítve, sőt a szomszédokkal is sokkal közvetlenebb volt az emberek kapcsolata. Miközben a társadalom atomizálódása, az emberek egymástól való elszigetelődése figyelhető meg, a párkapcsolatokra nehezedő nyomás egyre erőteljesebb. Ugyanakkor az említettekből adódó pszichés problémákat kevésbé érzékelik az emberek, az egészségügyi rendszer alapján inkább a pszichiátriai ellátást látják hangsúlyosnak, amelytől viszont tartanak, hiszen számos film, irodalmi mű ábrázolja sablonba illeszthetően a pszichiátriai gyógykezeléseket (a pszichológus soha nem ír fel gyógyszert, hiszen nem orvos végzettségű). A társas támogatás hiánya mindannyiunkat sérülékenyebbé tesz lelkileg, ami pedig jelentősen növeli a pszichoszomatikus tünetek, betegségek kialakulásának esélyét” - folytatja Spányik doktor.

Az úgynevezett pszichoszomatikus panaszok lényege, hogy a lélek fájdalma valamilyen testi tünet formájában is megmutatkozik.

Atomizálódott a társadalom, lényegesen magasabb a válások száma, mint néhány évtizede, ahogy az egyszülös családoké is, több az egyedül elő idős ember, összességében izoláltabban élünk. Így ha nincs meg az a társas támogatás, amelyre mindannyiunknak szüksége lenne, jobban ki vagyunk téve a szorongás és más lelki betegségek kialakulásának.

„A nők számára jobban megengedi a társadalom, hogy kifejezzék az érzéseiket és ventilláljanak, míg a férfiaktól keménységet és nagyobb teherbírást várnak el, holott a lelki megterhelés mindkét nemnél ugyanúgy okozhat problémákat. Az utóbbi időben kedvező tapasztalatunk, hogy egyre több férfi keres pszichoterápiás segítséget az általam vezetett intézményben” - mondja végül Dr. Spányik András, aki szerint egyetlen testi betegségről sem lehet “leválasztani” a lelki tényezőket, hiszen például társas együttélésben is élhetünk meg magányt. Ezekre a befolyásoló tényezőkre a pszichoszomatikus orvoslás figyel, mindezeket a Panoráma Poliklinika felnőtt és gyermekorvosai is szem előtt tartják a rendeléseik során.

(WEBBeteg)

Ez a cikk is érdekelheti A pszichoszomatikus sérülékenység