Prof. Dr. Nyirády Péter: irányított PSA-szűrésre lenne szükség a háziorvosoknál

Prof. Dr. Nyirády Péter urológus és andrológus szakorvos, a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikájának igazgatója, valamint az egyetem Szak és Továbbképzési Központjának vezetője. Azt mondja, két munkája van, az egyikben kapcsolódik ki a másikból, de ezek mellett rendszeresen sportol és nagyon fontos a családja.

- Kecskeméten született, diplomáját Szegeden, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen szerezte. Pályáját a Fővárosi Heim Pál Gyermekkórház Urológiai Osztályán kezdte. Három meghatározó város...

- Kecskemét egy nagyon élhető város, itt születtem és itt végeztem iskoláimat, közel található Szegedhez, így nem volt kérdés, hogy oda jelentkezzem egyetemre. Szeged egy kiváló egyetemi város, ahol nagyon sok barátot ismertem meg, a feleségemet is a városnak köszönhetem, évfolyamtársak voltunk az egyetemen. Nagyon sok kedves és meghatározó emlékem fűződik Szegedhez is.

- Miért éppen az urológiát választotta?

- Eredetileg sebésznek készültem, édesapámnak, aki szintén orvos, volt egy nagyon kedves barátja, Tóth professzor, aki akkor került Kecskemétről Debrecenbe, vele nagyon sokat beszélgettünk az egyetemi éveim alatt, és egyszer azt mondta, hogy a sebészeten belül a legszebb szakma az urológia, és érdemes lenne ezt a szakterületet választanom.

Amikor végeztem Szegeden, jött egy lehetőség: a Fővárosi Heim Pál Gyermekkórház Urológiai Osztályára kerestek fiatal orvost. A gyermek urológia egy rendkívül ritka szakma, az országban egyedül itt foglalkoznak gyermekekkel, ráadásul nagyon hasznos innen indítani a pályafutást. Így kerültem Budapestre 1995-ben, miután befejeztem egyetemi tanulmányaimat.

- Nagyon hamar külföldön szerzett tapasztalatot...

- A belgyógyászati és családorvosi gyakorlatomat az ulmi egyetem kórházában, Heidenheimben töltöttem, illetve többször voltam Angliában: a szigorlati évben a sebészet és traumatológiai gyakorlatot a yorki District Hospitalban végeztem, 2 hónapot töltöttem el ebben a csodálatos angol városban.

Ezt követően kezdtem el dolgozni Budapesten, de a szakmai kapcsolat a mai napig is megmaradt. Ennek köszönhetően 1999-ben két jelentős európai gyermek urológia központban is megismerkedhettem az ott zajló szakmai munkával az Európai Urológus Társaság (ESPU) utazó ösztöndíjával: Manchesterben Mr. David Gough-nál töltöttem el hat hetet, itt a külső nemi szervek sebészetét, majd Leedsben Mr. David Thomas és Mr. Azad Najmaldinnál a minimális invazív beavatkozásokat tanulmányoztam. Klinikai munkásságom alatt több hetes tanulmányutat tettem Párizsban, Bécsben, Sheffieldben és Salzburgban is.

2000-ben egy kutatási ösztöndíjat elnyerve egy évet Londonban kutattam a University College Londonban, a Great Ormond Street Hospital Gyermekurológiai Osztályán, valamint az egyetem több osztályán is dolgoztam. Az Egyesült Királyságban az alapkutatásokban való részvétellel egy egészen más szegmensből ismerhettem meg az orvostudományt, a kutató kollégákat, a munkához való hozzáállásukat, precizitásukat és alázatukat. Amikor lehetőségem volt rá, részt vettem a klinikum munkájában, megismerkedtem az angolszász gyermek urológiával, annak előnyeivel és hátrányaival is.

Csak egy-két eltérés: az Egyesült Királyságban egyes, például biológiai terápiákban fontos gyógyszereket csak akkor támogat az ottani TB, ha hatékony a betegnek, nálunk nem ez a helyzet. Amíg az angoloknál nagyon körülményes volt eljutni egy szakrendelésre, addig nálunk ez gördülékenyebb. Éles különbség még az is, hogy miként ösztönzik az orvosokat, nálunk főként az számít, hogy mennyi ideje praktizál az adott kolléga, pedig minőségi és mennyiségi mutatóknak is jelen kellene lenniük.

- Hűségesnek tartja magát a munkájában? 2001-től a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján dolgozik, illetve több szempontból is az egyetemhez kapcsolódik szakmai pályafutása.

- 2003-ban PhD fokozatot szereztem, 2009-ben habilitáltam a Semmelweis Egyetemen. Büszke vagyok arra, hogy itt dolgozhatom, hogy ennek a közösségnek lehetek az aktív tagja. Megtiszteltetés volt, amikor rektor úr felkért 2019-ben a Szak és Továbbképzési Központ vezetésére, nagyon megszerettem ezt a területet. Felelősek vagyunk kollégáimmal a rezidensekért és szakorvosok képzéséért minden szakmában. Azon tevékenykedünk, hogy minél jobb minőségű posztgraduális képzést nyújtsunk, minél több lehetőséget biztosítsunk a régióban tanuló rezidenseknek.

- Komoly társadalmi problémát jelentenek az urológiai megbetegedések és azok kiszűrése, így a prosztatadaganat vagy éppen a hererák.

- Az urológia mindkét nem esetében a vizeletkiválasztó (vese, húgyvezeték, húgycső, stb.) illetve a férfiak esetében a külső és belső nemi szerveknek (prosztata, hímvessző, herék) a sebészeti tudománya. A férfiak esetében ezeknek a daganatos megbetegedése a gyakori, a nőknél pedig ilyen például a vesedaganat, a vesegyulladás műtéti kezelése. Vesedaganat esetében 50 éves kor felett évente javasolt az urológiai kivizsgálás, áttekintő hasi UH-al. Ezzel ideje korán felfedezhető a vesedaganat, és elkezdődhet a hatékony kezelés.

A heredaganat fiatal felnőtt korban, 25 és 30 éves kor között a leggyakoribb férfi daganatos megbetegedés, ami szintén időben felismerve jó eredménnyel gyógyítható. Ehhez azonban az kellene, hogy havonta önvizsgálatot végezzenek a fiatal férfiak, panasz, rendellenesség esetén pedig merjék felkeresni az urológiai szakrendelést.

Számunkra azért kiemelt fontosságú a prosztatarák szűrése és kezelése, mert egyrészt a kezdetekben semmiféle panasszal, tünettel nem jár, időben felfedezve azonban nagyon jól gyógyítható olyan mértékben, hogy nem befolyásolja a várható életkilátást. Az irányelv azt mondja, hogy 40 és 50 éves kor között legalább egyszer érdemes lenne elvégezni az urológiai vizsgálatot és a PSA-szűrést. Ezek eredményétől függően pedig 50 éves kortól akár évente szükség lehet a szűrésre. Abban az esetben, ha a családban előfordult már prosztata betegség, akkor 45 éves kortól évente fontos az urológiai vizsgálat.

Teljesen panasz- és tünetmentes helyzetben is érdemes lenne 45 éves kortól kezdve legalább 3-5 évente felkeresni orvosunkat, ez lenne az ideális.

- És ez miért nincs benne a köztudatban?

- Több mint 10 éve nem tudjuk elérni a szakmában, hogy a háziorvos által évente egyszer elvégezhető legyen a PSA-szűrés azoknál a betegeknél, ahol felfedezhető a családban korábbi betegség, valóban csak azoknál, akiknél indokolt lenne. Mi vagyunk az egyedüli ország Közép-Európában, ahol ezt még nem lépték meg. Közben azt látjuk, hogy mind a skandinávoknál, mind pedig a cseheknél elindult egy nagy irányított szűrőprogram, ezzel aktív édesapákat, férjeket és nagypapákat szűrnek ki és mentenek meg a prosztatarákból.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy elinduljon végre egy közös gondolkodás és elindulhasson a férfiak számára nélkülözhetetlen irányított szűrőprogram. Ennek nem csupán egyéni előnye lenne, hanem a társadalom és a nemzetgazdaság számára is lenne hozadéka, ugyanis ha ideje korán felfedezzük a daganatot, és elkezdjük a megfelelő kezelést, jóval rövidebb idő után lesz újra aktív tagja a társadalomnak a férfi. A családi anamnézis, a korábbi betegségek kórtörténete általában ismeretes a családorvosoknál, a helyszín adott, az EESZT rendszer pedig megfelelő információs hátteret biztosítana mindehhez. Amennyiben elindulna a program, és az elején elérnénk csupán a közép-európai szint legalját, már nagy lépés lenne.

- Mi kapcsolja ki?

- A családom a legfontosabb, a nagyobbik lányom most fejezi be az orvosi egyetemet, büszke vagyok arra, hogy ő is a Semmelweis Egyetem közösségéhez tartozik. A kisebbik lányom negyedikes lesz az osztrák gimnáziumban. Rendszeresen sportolok, edzőterembe járok, téli és nyári sportokat űzök.

A klinikánk csapata negyedik alkalommal teljesítette az Ultrabalatont, minden alkalommal a prosztata rákos betegekért futunk a Tízezer lépés program keretében. Ezzel példát mutatunk, illetve kihangsúlyozzuk, hogy mennyire fontos a mozgás.

Szerző: WEBBeteg
Tóth András, újságíró