"Kitartó és jó minőségű rehabilitáció nélkül semmit sem ér az ortopédiai műtét"

Angliában nagyon jól működik a vegyes finanszírozás, ami azt jelenti, hogy a társadalombiztosítás terhére bizonyos keretek között magánellátást is igénybe vehetnek a betegek. Dr. Hunya Zsolt, ortopéd-traumatológus szakorvos több évet töltött kint angol klinikákon, Debrecenbe hazatérve a városban egyedüliként végez rekonstruktív vállartroszkópos beavatkozásokat.

Dr. Hunya Zsolt egyetemi tanársegéd a Debreceni Egyetem Ortopédiai és Traumatológiai Klinikáján és egy magánkórházban dolgozik. A napi munkája során az általános felnőtt- és gyermekortopédia valamennyi ágával foglalkozik, emellett speciális vállsebészeti tevékenységet folytat.

- 2004-ben végzett a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karán. Miként jött az ortopédia szakterület?

- Már az egyetemi évek alatt elköteleződtem a mozgásszervi sebészet iránt, ezért a tudományos diákköri tevékenységemet a Debreceni Egyetem Ortopédiai Klinikáján végeztem. Itt tanultam meg a szakma alapjait. 2011-ben szereztem meg szakvizsgámat ortopédiából és traumatológiából, ezzel párhuzamosan alakult ki a vállsebészet iránti érdeklődésem.

- Többször is külföldön vállalt munkát, két alkalommal hosszabb időre is elutazott az Egyesült Királyságba, dolgozott Nottingham, London, Bath és Bournemouth kórházaiban. Mi volt a célja ezekkel a külföldi utakkal?

- A külföldi munkavállalásaimnak több célja volt. Egyrészt, hogy általában megismerjem az ottani betegellátást és fejlődjek a saját szakmámban. Másrészt a szakorvosképzés alatt nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ha később vállsebészettel szeretnék foglalkozni, akkor külföldön kell tapasztalatot szerezni valamelyik specialistánál. Hazánkban is vannak kiváló szakemberek, akik vállsebészettel foglalkoznak, később tőlük is nagyon sokat tanultam a Szent János Kórházban, az Országos Baleseti Centrumban és a Sportkórházban eltöltött szakmai utak során. Tíz évvel ezelőtt kezdő orvosként Angliában olyan fizetést kaptam, ami mellett nyugodtabban tudtam a szakmai munkára koncentrálni, ahelyett, hogy itthon 3-4 mellékállással kelljen kényelmes életet biztosítani a családomnak. Angliában olyan magánkórházakat kerestem, ahol nagy számban végeznek ortopédiai műtéteket, különösen vállsebészeti beavatkozásokat. Több mint 6 hónapot dolgoztam általános sebészeti ügyeletes orvosként Bath-ban, a Circle Bath Hospitalban ahol a szabadidőmben asszisztáltam vállsebészeti műtéteknél.

A szakvizsgám óta a Debreceni Egyetemen oktatok, előadásokat és gyakorlatokat tartok orvostanhallgatóknak és gyógytornász hallgatóknak egyaránt. Az egyetemi oktatói állás előnye a pótszabadság, ezalatt tudtam elmenni tapasztalatot gyűjteni külföldi és hazai kórházakba. Egy úgynevezett locum állás során a Royal Bournemouth Hospitalban megtudtam, hogy meghirdettek egy 12 hónapos vállsebészeti ösztöndíjat. Erre az állásra több nemzetközi és angliai jelentkező is volt, de mégis engem választottak. Ez büszkeséggel tölt el a mai napig is. Bournemouth-ban 2019. január elején kezdtem el dolgozni, pár hónap után a családom is csatlakozott hozzám. Nagyon szép a város és a környék, mindenkinek ajánlom. Mi egy csodálatos évet töltöttünk itt. Az állásomat meghosszabbították és további terveink is voltak, de 2020 márciusában közbeszólt a COVID, ezért visszaköltöztünk Magyarországra.

- Mi várta itthon? Hol folytatta a pályafutását?

- Visszatértem a Debreceni Egyetem Ortopédiai Klinikájára, és emellett, felvértezve az angliai tapasztalatokkal, egyre több beteget vállaltam a magánpraxisomban is. Mellékállásban – kisebb megszakításokkal – 2015. óta dolgoztam a debreceni Medicover Klinikán, azonban sajnos fekvőbeteg-ellátásra nem volt lehetőségem. 2020-ban megnyitott a TritonLife debreceni klinikája, ahol már a műtő felszerelésének összeállításában is tanácsomat kérték, és lehetőség adódott egy korszerű vállsebészeti műszerpark kialakítására. Ezáltal a Tritonban már adottak egy európai szintű betegellátás technikai feltételei ezen a területen is. A saját járóbeteg-magánpraxisom mellett a magán finanszírozott műtéteimet ezen a magánklinikán végzem. Fontosnak érzem azonban, hogy emellett a közegészségügyben is dolgozom. Ezt angliai tapasztalataim és helyi viszonyok is mondatják velem. Egyrészt a magán fekvőbeteg-ellátás ma Magyarországon (különösen vidéken) még nem olyan széles körű, hogy bárkit, bármilyen életkorban, bármilyen súlyosságú tünetekkel tudjunk kezelni. A betegek nagy része nem engedheti meg magának a teljes körű magánellátást. Másrészt, részben a fentiek miatt, a csak magánellátásban dolgozó orvosok szakmai tapasztalata véleményem szerint limitált.

- Azt mondják, húzóágazat az ortopédia a magánellátásban...

- A magánkórházakban a szülészet-nőgyógyászat mellett az ortopédia a legerősebb profil. Ezt már 2013-ban megtapasztaltam Angliában, ahol szintén húzóágazat az ortopédia a magánellátásban. Ennek oka egyszerű: mi leginkább életminőség-javító beavatkozásokat végzünk, betegeink között sok a fiatal aktív páciens, akik áldoznak a soron kívüliségre, illetve az emelt színvonalú betegellátásra. A magánellátás sajátossága, hogy nem tudja ellátni az idős, súlyos állapotban lévő pácienseket, akik a műtét után még hosszú ideig kórházi benttartózkodást igényelnek.

Angliában nagyon jól működik a vegyes finanszírozás, ami azt jelenti, hogy a társadalombiztosítás terhére bizonyos keretek között magánellátást is igénybe vehetnek a betegek. A műtétet az egészségbiztosító fizeti, a magánkórházi tartózkodás többletköltségét pedig saját zsebből finanszírozza a páciens.

- Mi kellene ahhoz, hogy hazánkban is megvalósuljon ez a modell?

- Azt várjuk, hogy ez végre megvalósulhasson Magyarországon, szerintem a betegek többsége is hajlandó lenne pluszban fizetni, hogy gyorsabb, korszerűbb ellátást kapjanak. Nagyon fontos azonban, hogy a magánkórházak együttműködjenek az állami ellátással, a nagyobb centrumokkal, megyei klinikákkal. A magánkórházi ellátás a jellegéből adódóan szűkebb körű, az esendőbb páciensek, szövődményes és akut esetek ellátását nyilvánvalóan nem tudja felvállalni.

- Mi a helyes út, mindent kell tudnia a betegnek a kezelésével, gyógyulásával kapcsolatban?

- Az Angliában tapasztalt kommunikációs módszerrel igyekszem minden betegemet széleskörűen tájékoztatni és bevonni a kezeléssel kapcsolatos döntési folyamatba. Azt gondolom, meg kell találni az egyensúlyt, legyen képben a páciens a betegségével, a kezelés menetével, a műtét kockázatával, az esetleges mellékhatásokkal kapcsolatban, de van egy határ. Úgy tapasztalom, a magánbetegek jobban elvárják a részletes tájékoztatást.

- Azt vallja, a sport, a mozgás a megelőzésben is fontos. És nemcsak mondja, Ön is rendszeresen sportol.

- Gyermekkorom óta sportolok, többféle sportágban kipróbáltam már magam: röplabda, atlétika, triatlon. A mozgás mai napig szerves része az életemnek, rendszeresen futok, úszom és kerékpározom. Hiszem, hogy a mozgásszervi betegségek megelőzésének és gyógyításának alapja a rendszeres testmozgás, ehhez azonban az kell, hogy a beteg is közreműködő legyen, és nagyon fontos a kitartása, ugyanis nem lehet egy-két alkalommal csodát elérni. Vállbetegségeknél pedig különösen fontos, hogy együttműködő legyen a páciens, mert a gyógyuláshoz vezető úton a műtét mellett talán ugyanolyan fontos a jó minőségű rehabilitáció is.

Most készülök egyébként a sportorvosi szakvizsgámra, illetve a budapesti Atlétikai VB-n is részt veszek, az orvosi team tagja vagyok.

Szerző: WEBBeteg
Tóth András, újságíró