Merevedési zavarok - A 40 alattiak nagy részét is érintik

Merevedési zavarnak, más néven erektilis diszfunkciónak (ED) azt nevezzük, amikor a hímvessző merevségi állapota nem elegendő a közösülés létrejöttéhez vagy eredményes befejezéséhez. A betegség megértéséhez fontos megismerni a merevedés mechanizmusának alapjait.

A merevedés (erekció) folyamatának megkezdődését pszichés és lelki tényezők egyaránt segítik. Ezek mellett a hormonális és idegi szabályozás következtében megnő a hímvessző véráramlása, és lecsökken a kiáramlás, így a beáramló vér megtölti a simaizom ellazulás miatt kitágult a barlangos testeket.

A közösülés befejeződésével a hímvessző vénái kinyílnak, a vér kiáramlásával a hímvessző nyugalmi állapotba kerül. A mechanizmust bármely ponton érő sérülés vagy káros külső hatás merevedési zavarhoz vezethet.

Jól ismert, hogy a merevedési zavarok gyakorisága az életkor előrehaladtával nő. Európai adatok szerint a 40 évnél fiatalabb férfiaknál az előfordulás gyakorisága 4-10 százalék, a 40-60 év közötti férfiaknál ez az érték 39-57 százalék, a 60-70 éves korosztályban ez az érték 60 százalék és a felett. A fiatalabb betegek esetén nagyobb számban fordulnak elő részleges merevedési zavarok, míg az idősebbek körében magasabb a teljes mértékű erektilis diszfunkció aránya.

Fiatalabb életkorban a merevedési zavar mögött elsősorban lelki okok valószínűsíthetők, és állandó párkapcsolat kialakításával általában megszűnnek. Minden esetben fontos azonban hormonális okok keresése, melyek szakorvosi vizsgálattal felderíthetők.

Időskorban a 60. életév környékén jelentkező úgynevezett férfiklimax megjelenésével hozhatók összefüggésbe a szexuális zavarok, melyek a nemi vágy csökkenésével, a fizikai teljesítőképesség és a közérzet romlásával járhatnak.

Más betegség is eredményezheti

Sajnos hazánkban a középkorú férfi lakosság körében népbetegségnek számító szív- és érrendszeri elváltozásokban (magas vérnyomás, érelmeszesedés, vérrögképződés) az ED kialakulásának esélye szintén magas. Nagyon fontos tény, hogy a súlyos szív-érrendszeri szövődményeket (pl.: szívinfarktus) a merevedési zavar megjelenése 1-2 évvel megelőzheti.

A keringési betegséghez társuló, vagy önmagában jelentkező anyagcsere-betegségben (cukorbetegség, magas koleszterin- és vérzsírértékek) szenvedők is gyakran jelentkeznek sokszor a betegség első és egyetlen tüneteként merevedési zavarok, hiszen ezek a kórképek a merevedésben fontos szerepet játszó kis erek és idegek károsodását okozzák. A cukorbetegség az ED előfordulását kétszeresére növeli.

Életmód és potenciazavar

Erektilis diszfunkciót okoznak, sokszor igen korán, a káros szenvedélyek, melyek közül a dohányzás kiemelt jelentőséggel bír, de a túlzott alkohol- és drogfogyasztásnak is lehetnek káros hatásai a merevedésre. Az ED rizikója 2-10 szál/nap dohányzás mellett 16 százalékkal, 10 és 20 szál közt 36 százalékkal emelkedik, míg 20 szál felett ez 60 százalék.

Bizonyos gyógyszerek (vérnyomáscsökkentők, prosztata-megnagyobbodás gyógyszerei) mellékhatásként is eredményezhetnek hasonló zavarokat.

Prosztatazavarok

A prosztata elváltozásai közül a különböző gyulladásos elváltozások az általános (láz, gyengeség) és helyi tünetek (vizelési panaszok, mellékhere gyulladása) mellett szintén okozhatnak merevedési zavart, ez azonban az időben elkezdett terápiával teljes mértékben megszüntethető.

A középkorú vagy annál idősebb férfiak két gyakori prosztatabetegsége, a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás (benignus prostatahyperplasia (BPH)), illetve a prosztatarák általában előrehaladottabb stádiumaiban jelentkeznek hasonló panaszok.

A kismedencét és a gerincet érő súlyos balesetek, nagyobb műtétes beavatkozások a merevedési funkció teljes elvesztését okozhatják.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Benyó Mátyás, urológus, andrológus

Forrás: Mirone V. et al: Cigarette smoking as risk factor for erectile dysfunction: results from an Italian epidemiological study. Eur. Urol. 2002. 41:294-297; Feldman HA et al: Impotence and its medical and psychosocial correlates: results of the Massachusetts Male Aging Study. J. Urol. 1994. 151:54-61