Magyar gyógyszer - 100 éve a gyógyítás szolgálatában
megjelent:
A magyar orvosok, kutatók évszázadok óta viszik hazánk jó hírét szerte a világban, az azonban kevésbé köztudott, hogy Magyarország nem csak jeles gyógyítókat, hanem kiváló gyógyszereket is adott és ad a mai napig a világnak.
Az 1800-as évek vége, az 1900-as évek eleje valóságos áttörést hozott a gyógyítás és a gyógyszergyártás világában. Ekkor kezdtek kialakulni azok a gyártási technológiák, amelyek lehetővé tették, hogy az újonnan felfedezett gyógyszereket jó minőségben és jelentős mennyiségben lehessen előállítani, így minden korábbinál több ember számára elérhetővé tenni a gyógyulást.
A „magyar gyógyszer”
| Magyar gyógyszergyártás |
| 1932-ben a későbbi Nobel-díjas Szent-Györgyi Alberttel együttműködve világviszonylatban Magyarországon állították elő először üzemi méretben a C-vitamint, a ’40-es években Földi Zoltán kidolgozta a C-vitamin szintetikus gyártásának metodikáját. |
Magyarország az elsők között kapcsolódott be a gyógyszergyártásba és vált néhány évtized alatt gyógyszergyártó nagyhatalommá: 1913-16 között felfedezett görcsoldó hatású gyógyszer-hatóanyag volt az első szintetikus úton előállított, napjainkban is forgalomban lévő gyógyszer, 1916-18 között Wolf Emil és Kereszty György megvalósította Magyarországon az első nyomás alatti gyógyszeripari technológiát a szalicilsav, az egyik legismertebb láz- és fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő hatóanyagának előállítására.
Az 1920-as években a magyar gyógyszeripar nagy lendülettel fejlődött, amit az is mutat, hogy a 40-es évekre már 64 cégnek volt gyógyszergyártási engedélye. A nagy vállalatok mellett a közepes és kis vállalatok együttes termelése azt eredményezte, hogy az 1920-as évekre kapacitását tekintve a hazai gyógyszergyártás már világviszonylatban az ötödik, hatodik helyen állt.
Nemcsak a magyar katonáknak jutott a hazai gyógyszerből
 |
A magyar gyógyszergyártók gyártási technológiájukat folyamatosan fejlesztve biztosították, hogy ne maradjanak le a világ élvonalától, sőt, számos esetben a többiek előtt vezessenek be új módszereket. Ez a fejlődés tette lehetővé, hogy ha bárhol a világon új, a betegek életét megmentő gyógyszer-molekulát fedeztek fel, az rövid időn belül hazai gyártásból a magyar betegekhez is eljusson, ahogy történt ez például az inzulin, vagy a penicillin esetén, életek százezreit mentve meg ezzel.
A kapacitások bővítése pedig többek között a második világháború idején bizonyult életmentőnek, amikor drasztikusan lecsökkent a külföldről érkező gyógyszerek mennyisége, a magyar gyógyszergyárak azonban a legnagyobb vész óráiban is biztosítani tudták, hogy ne maradjon gyógyító készítmények nélkül az ország lakossága.
A 1930-as évek végén kezdték meg az egyik legismertebb sebhintőpor termelését, amellyel a II. világháború alatt nemcsak a magyar hadsereget, a Wehrmachtot látták el, hanem a semleges országokban lévő leányvállalatokon keresztül az angolszász hatalmakat és a Vörös Hadsereget is.
Húzóágazat a rendszerváltozás előtt és után is
Az 1950-es években a „vas és acél” országában is biztosítani tudta, hogy maradjon hazánkban magas szellemi hozzáadott értéket képviselő iparág, később pedig a KGST táboron és azon kívül is az ország leginkább piacképes „termékeit” állította elő.
A jelen magyar gyógyszeripara méltó őrzője a közel másfél évszázados hagyományoknak, a hazai betegek ellátása mellett világszerte közel 80 országba jutnak el gyógyító készítményei emberek tízmilliói számára hozva gyógyulást. Ezekre a sikerekre pedig mindannyian büszkék lehetünk.
(MAGYOSZ)
