Kórház helyett kerti parti

Nincs is annál valódibb, hitelesebb beszámoló, mint amikor maga a beteg, vagy annak hozzátartozója meséli el történetüket, osztja meg tapasztalatait egy terápiával kapcsolatban. (x)

A hasűri-, ill. mellűri folyadékgyülem kezelése tartós katéter beültetésével Magyarországon csak az ewiCare rendelőjében érhető el. A palliatív kezelési eljárás jelentőségét most egy családtag szemszögén keresztül ismerhetjük meg. Beszélgetőtársunk T. Etelka (69) kutató vegyész, aki nővére, Ibolya (71) mellett immáron öt éve harcol a daganatos megbetegedéssel és annak melléktüneteivel.

Hogy kezdődött ez a harc?

A nővérem, Ibolya 2016-ban emlőrákos lett. Az akkori protokoll szerint kemózták, műtötték, majd sugárkezelést kapott, és úgy tűnt, hogy meggyógyult. Rendszeresen járt az ellenőrzésekre, a tumormarkerjei jól álltak. Sajnos a nővéremnek az ízületeivel is gondjai vannak, és ezt kezelendő 2020 őszén csípőprotézis beültetést szeretett volna végeztetni magán. A műtét előtti kötelező vizsgálatok során kimutatták, hogy a mellhártyájával problémák vannak, a mellkasi folyadék mennyisége nagyon megnövekedett. A szövettani vizsgálatból kiderült, az emlődaganatból kiinduló áttétről van szó. A vizsgálatok alapján úgy tűnik, szerencsére más testrészt vagy szervet nem érint az elváltozás. Ennek ellenére eléggé megijedtünk, ahogy később kiderült, nem alaptalanul.

Mi történt ezután?

A mellkasi folyadékgyülem szörnyű betegség. A nővérem is egy idő után már az életéért küzdött. Az állandó fulladás, illetve a légzési nehézségek miatt mozdulni sem tudott, szó szerint két lépés is meghaladta az erejét. Ebben az állapotban kellett bejárnia a kórházba, ahol minden héten megcsapolták, azaz egy tű és egy katéter segítségével leengedték a felesleges folyadékot. Maga az eljárás, illetve az oda vezető út is elég megterhelő, de Ibolya minden alkalommal megváltásként élte meg a thoracocentesis-t. Természetesen felajánlották neki a folyamatos kórházi kezelés lehetőségét, de az onkológiai osztály nagyon riasztóan hatott rá, nem akart ott maradni.

áadásul ebben az időszakban már tombolt a Covid-19 járvány, tehát a kórházi kezelés még veszélyes is volt, ezért maradt az állandó ingázás. Persze a csapolások mellett indult a kemoterápiás kezelés is, ami szintén nagyon megterheli a szervezetet. Ekkor kezdetek a hullámok összecsapni a fejünk felett. Kemo, csapolás, pár napos könnyebbség, majd oxigénpalack, de a végén már ez sem segített, Ibolya a csapolást megelőző időszakban már újra szabályosan az életéért küzdött: fuldoklott a mellkasában felgyülemlett folyadéktól. Ebben a helyzetben jött szembe velünk az állandó katéteres kezelés lehetősége.

Hogyan találkoztak a tartós mellkasi katéter lehetőségével?

Egy újabb vizsgálat után a nővérem orvosa ajánlotta figyelmünkbe ezt a megoldást, mivel Ibolya helyzetén más eszközzel nehezen lehetett volna javítani, illetve az állapota szerencsére lehetővé tette ezt. A nővéremmel vidékről érkeztünk az ewiCare rendelőjébe, és azt a hatalmas, szerencsés fordulatot, ami itt bekövetkezett talán az szimbolizálja a legjobban, hogy Ibolya oxigénpalackkal, járásképtelenül érkezett, és palack nélkül, a saját lábán távozott. Történt ez annak ellenére, hogy később kiderült, Ibolyának mindkét oldalra be kellett ültetni a tartós katétert.

Milyen hatást ért el az implantáció?

A nővéremnek először a bal oldalra ültették be a rendelőben a tartós mellűri katétert, és úgy néz ki, hogy ezen az oldalon bekövetkezett egy úgynevezett spontán mellhártya kitapadás, azaz teljesen megszűnt a mellűri folyadékgyülem-képződés. Közben folyik a kemoterápia, és szerencsére Ibolya a kontroll-eredmények alapján javuló úton van.

Tudom, hogy a tartós mellűri katéter implantáció palliatív kezelési forma, azaz hivatalosan, orvosi szempontból az alapbetegséget nem gyógyítja, én mégis úgy élem meg, hogy a nővérem javuló állapota mögött a kemoterápia és a tartós mellűri katéter közösen állnak.

A legutolsó CT-vizsgálat szerint azon az oldalon, ahol három hónapja csapolunk otthon, semmilyen elváltozás nem látható, azaz a mellhártyán nincsenek elburjánzások. A lecsapolt folyadékkal együtt a rákos sejtek is távoztak, és a letapadás miatt nem is maradt hely a számukra tovább szaporodni.

Magyarországon a Társadalombiztosító nem támogatja ezt a palliatív terápiát. Milyen érvet tudna mondani a tartós katéter beültetés társadalombiztosítási finanszírozása mellett?

A mellűri tartós katéter implantáció a nővérem számára megszüntette a fuldoklásból következő, állandó halálfélelmet. Ami nemcsak pszichés félelmet jelentett, a fulladásos halál nagyon reális végkifejlet volt a számára. A palliatív kezelés, amely a betegek életminőségét hivatott javítani nem mellékes, amolyan „jó, ha van” kezelési forma. Az élet minősége és maga az élet nem elválaszthatók egymástól. A palliáció igenis életmentés.

Ibolya több fronton harcol, és a palliatív terápia abban segítette őt, hogy az egyik fronton győzedelmeskedni tudjon, ami által több energiája maradt a kemoterápiás harcra. A nővérem mindennapi élete gyökeresen megváltozott. Fáj megint a csípője, de teljes hittel arra készül, hogy túl lesz majd azon a csípőprotézis-beültetésen is. De talán a legnagyszerűbb hír, és a legjobb érv az, hogy Ibolya, aki két hónapja még a földi poklot élte meg, most hétvégén kerti partin volt. Az elmúlt időszak után a nővérem életkedvének, régi életmódjának visszatérése igazi ünnep az egész család számára!

A teljes interjút az ewiCare Medical Center oldalán olvashatja el.