A műtő titokzatos világa

Interjúsorozatunkban Farkas Nikolett, vezető főműtősnő kalauzol el minket a műtők ismeretlen, titokzatos világába. (x)

Ez a beszélgetés azért is különleges, mert általában az interjúknak mi szoktunk címet adni, de ebben az esetben Te hoztad ezt. Mielőtt rátérnénk, mi a műtős lét titokzatos tárgya, ismerjük meg kicsit a vezetőnket! Mondj magadról pár szót, légy szíves!

1989-ben kezdetem az egészségügyben dolgozni. Először nővér voltam gégészeten és intenzív osztályon, utána GYES-re mentem, majd 25 éves korom óta vagyok műtősnő egy országos intézetben.

A központi műtőben dolgozom, ahol tizenegy műtőnk van. Ez azért kihívás, mert egy műtősnek mindegyik műtéttípust ismernie kell, a tapasztalat tehát nagyon fontos.

Hogy lesz valakiből műtősnő?

Már kisiskolás korom óta tudom, hogy a gyógyítani akarok. A játék babáimmal is mindig ezt játszottam. Vittem a babát a kórházba, és én voltam, aki elláttam ott a kis beteget. Injekciót adtam neki, bekötöztem, szerencsére műteni akkoriban még nem kellett.

Négyéves voltam, amikor kivették a mandulámat, és egyedül kellett maradnom a kórházban. Nem feküdtem az ágyban, hanem kísértem a nővéreket és együtt vittük a gyógyszereket a betegeknek. Az élet pedig úgy hozta, hogy az első munkahelyem ez a kórház lett. Tehát úgy tűnik, valamilyen mértékben végzetszerű, hogy valaki műtős lesz.

A végzet szó visszavezet a beszélgetés címéhez: mitől titokzatos a műtők világa?

A műtő titokzatossága több tényező eredménye. Az első és legfontosabb sajátossága természetesen a főszereplő személyéből adódik. Ő az ember, aki betegen idekerül. Nagyon fontos, hogy megértsük, mit élnek át a műtétre várakozó emberek, mit éreznek, mi van a fejükben. A műtét előtt van egy kötelező kommunikációs rész, ilyenkor megkérdezzük a beteg nevét. Ennek a kérdésnek betegvédelmi okai vannak, de mégis nagyon szimbolikus egyben. Számunkra is nagyon fontos, hogy nem egy újabb műtétet, egy újabb esetet lássunk, hanem az embert.

Mi jár ilyenkor az emberek fejében?

A műtőt szokás szentélynek is nevezni, ami nem véletlen. Az ember, aki ide bekerül valami teljesen mást él át, mint amit a hétköznapokban, más emberré is lesz. Szinte minden esetben szorongás és félelem van bennük, illetve egy kérdés: vajon fel fogok ébredni? A műtőben ugyanúgy néz ki a bankár, a politikus, a bolti eladó, a fodrász és a felső vezető is.

Mindenki meztelenül fekszik letakarva, semmi más nincs rajtuk, mint a csuklójukon egy karszalag a nevükkel. Pontosan úgy, ahogy világra jöttünk valamikor. Csupasz testtel, lélekkel. A műtétre váró ember visszakerül abba az állapotba, mint amikor ártatlanul megszületett. Mindenki jó ember lesz.

Milyen ez a jó ember?

Az altató orvos mindig megkérdezi a beteget mielőtt elaludna, hogy miről szeretne álmodni? A válaszok mindig ugyanazok: a gyerekekről, férjről, feleségről, unokákról, illetve a nyaralásról, egy szép emlékről. Soha senki nem gondol pénzre, karrierre, szép házra, luxusautóra, üzleti sikerre, győzelmekre. Ilyenkor tudjuk meg pontosan, hogy mi a fontos.

Amíg egészségesek vagyunk, sokszor felborul ez a sorrend, de ebben a határhelyzetben helyére billennek a dolgok. Mindenki önmaga lesz, a saját életéről álmodik.

Olvasd tovább a cikket az EwiCare.com oldalán IDE kattintva!