Az információáradat és az egészség kapcsolata

Mai, felpörgetett világunkban minden irányból özönlik ránk az információ. Megtalál bennünket, ha akarjuk, ha nem. Nehéz kiszűrnünk a sok felesleges dolog közül azt a keveset, amely valóban fontos lehet számunkra, megkönnyíti napjainkat, ugyanakkor nem zaklatja fel lelkivilágunkat. Saját érdekükben szükséges a szelektálás, eltávolodás a zajos, érdektelen hírözöntől. (x)

Mindannyiunk képzeletében él egy kép, egy ábránd, ami nyugalommal tölt el bennünket. Arra gondolva távol kerülnek tőlünk a napi gondok, problémák. Persze erre az ábrándra még gondolni is kevés időnk jut, hiszen rohanni kell. Az idő kevés, a dolog meg rengeteg! Még el kell intézni ezt, meg kell vásárolni azt, szükségünk van erre is meg arra is.

A nap aközben pedig elröppen. Ismét zsúfolt volt, ismét nem értünk rá átgondolni a valóban fontos dolgokat, érzéseinket.

Kevés embernek sikerül elérnie azt a kellemes lelkiállapotot amikor a nap végén boldogan, megelégedetten dőlhet hátra karosszékében, érezve a belső békét, nyugalmat. Egészségünk érdekében pedig erre a nyugalomra van a legnagyobb szükségünk. Belül tudjuk ezt, tisztában vagyunk fontosságával. És mégsem! Az információ csak zúdul ránk, elönt bennünket, mérgezi világunkat.

Persze, ha a munkához kell olvasni szakmai híreket, tegyük azt. Ha egy szociálpszichológiai tanulmány megírása a célunk, több tudományágból származó információhalmazra lesz szükségünk. De ha a hónap végén már alig marad pénzünk, semmiképp sincs szükségünk arra, hogy lelombozó híreket olvassunk. A közismert hírportálok pedig ritkán közölnek lelkesítő, pozitivitást mutató cikket. Akinek meg kell húznia a nadrágszíjat, inkább olvassa mondjuk a Lidl akciós újságot. Bogarássza ki, melyik napon melyik terméket érdemes megvenni és tegye szokásává a vásárlástervezést. Sok kicsi sokra megy!

Este mindenképpen meg kell néznünk ismét a híradót, át kell böngésznünk a Facebook-ot, a Twitter-t nehogy lemaradjunk valamiről? Higgyük el, nem maradunk le semmiről. Ami igazán ránk tartozik, az eljut hozzánk minden média közvetítése nélkül is. Azt érezni fogjuk, szívünkben, lelkünkben tisztán zeng, bőrünkön érezzük, tudatunk és tudatalattink közli velünk. Sokkal többet jelent szeretteinkkel eltöltött egyetlen perc, egy pillantás, amely érezteti velünk fontosságunkat a másik számára. Ezek a pillanatok, érzések megnyugtatnak, elhitetik velünk, minden rendben van, a világ megy a maga útján.

Közismert tény, belső békénk távol tartja a betegségeket, fájdalmakat. A kiegyensúlyozottság fontosabb a gyógyszereknél, kúráknál. A fizikai fáradtságot a testünk pihentetésével űzhetjük el, egy kimerítő munka után édes a pihenés. Ugyanígy a belső feszültség levezetésére a nyugalom a legjobb megoldás. Meg kell tanulnunk jobban értékelni a meglévő dolgokat, megbecsülni, amivel rendelkezünk. Legyünk hálásak azért, amink van, az egész kicsi dolgoktól kezdve a meglévő érzéseinkig, egészségünkért.

Sok ember vágya a boldogság, az első kívánság, ami eszébe jut: boldog akarok lenni. Úgy gondolja ezzel a kívánsággal közelebb kerül a vágyott állapothoz. Sajnos ez nem így működik, ha célul tűzzük ki a boldogságot, sokkal távolabb kerülünk tőle, mint hinnénk. A boldogságot nem vágyni kell, hanem érezni. Érezni minden olyan dologban, amivel rendelkezünk, ami megadatott nekünk. Legyünk boldogok egy napsütötte órától, egy szemünk elé kerülő mezei virágtól, egy pille szárnyalásától.

Az önbecsülés szintén fontos támasza az embernek. Szeretni magunkat, tudni, hogy értékesek vagyunk elengedhetetlen feltétele a nyugalomnak. Aki nem becsüli saját magát, nem hiheti igazán, hogy más becsülheti őt. Ha nem látja magában az értéket, nem tud támaszkodni saját magára, önbizalom nélkül pedig nincs belső béke.

Egy másik tényező amire figyelnünk kell, az az elengedés. Ne ragaszkodjunk felesleges dolgokhoz, érzelmekhez, haraghoz, engedjük el azokat a dolgokat, amelyek megnehezítik napjainkat, azokat, amelyek korlátoznak minket.

Sokat tehetünk saját érdekünkben a fentiek átgondolásával, magunkévá tételével. Nehéz elkezdeni az utat, de az első lépések megtétele után egyre biztosabban járhatjuk saját ösvényünket, egyre inkább érezhetjük azt a nyugalmat, szeretetet, ami eltölti bensőnket.