Hogyan hat az alkohol az emberi testre és lélekre?

A világ minden táján mindig is használtak tudatmódosító szereket, ez nem újdonság. Az embernek időnként szüksége van arra, hogy a racionális gondolkodáson túli világba is elmerészkedjen. Nem mindegy azonban, milyen okból vagy milyen célból iszunk. Aki meditál, ugyanúgy egy másik tudatállapotba akar eljutni, mint az, aki iszik – a különbség azonban nyilvánvalóan jelentős. (x)

Kultúránkban évezredek óta benne van az alkoholfogyasztás, sőt, az is, hogy az számít elismerésre méltó viselkedésnek, egyfajta státuszszimbólumnak, ha valaki sokat iszik, és mégsem rúg be tőle. Ha azonban a mélyére nézünk az ivási szokásainknak, meglepő dolgokra bukkanhatunk. A láthatatlan elvárásoknak való megfelelés (igyál és bírjad) párhuzamban állhat kora gyerekkori traumákkal, káros, de beépült szülői és társadalmi elvárásokkal. Az alkoholfogyasztás mögött sok esetben traumatikus tapasztalatok, elfojtott érzelmek és ki nem fejezett, kielégítetlen szükségletek bújnak meg.

Az ivás tehát elfogadott, sőt támogatott a mai nyugati kultúrában, arról viszont mélyen hallgatunk, hogy gyakran fogalmunk sincs, hogy miért iszunk, és hogy hogyan kezeljük a saját életünket, hogy ne legyünk rászorulva pótszerekre.

Mit tesz a testünkkel az alkohol?

A testünk egy remekül kitalált, tökéletesen funkcionálni képes szerkezet, amely ha vigyázunk rá, sok-sok évtizedig ki tud szolgálni minket. A részünk, nem elválasztható a személyiségünktől, a szellemünktől, a lelkünktől. Amikor eszünk vagy iszunk, az mind hatással van a testünkre is és a lelkünkre is.

Az alkohol komoly hormonális és idegrendszeri hatásokat vált ki. Már egyetlen pohár borral, sörrel vagy töménnyel is beindítjuk a kortizol- és dinorfin-termelést a szervezetben: ezek a hormonok rossz közérzetet és depresszív, lehangolt állapotot idéznek elő. Az alkohol metabolizmusa során továbbá acetaldehid keletkezik, amely erős méreg a szervezet számára. Nem vagyunk egyformák, mindenki testére máshogy hat az alkohol, de ezek a kémiai reakciók minden emberi szervezetben működésbe lépnek.

A nehézség ott kezdődik, ha nem vagyunk tudatában a folyamatoknak. Ha fogalmunk sincs, mi történik velünk, csak ráülünk a hullámra, a következő pohárra, és hagyjuk, hogy az alkohol által okozott hormonok átvegyék az irányítást a testünkben, a tudatunkban, és végső soron, extrém (de sajnos nem ritka) esetben az életünkben.

Az első pohárral általában még nincs baj. Milyen ideális lenne, ha egész este csak első poharakat ihatnánk sorra! Az első pohár ugyanis egy nagy löket dopamint ad, ami rendkívül kellemes, euforikus, derűs állapotba hoz. Vegyük észre, ez mesterséges módon bevitt dopamin, nem az a fajta, ami természetesen jön egy emberi kapcsolódás, alkotás, gyönyörködés vagy más természetes emberi tevékenység nyomán!

A baj ott kezdődik, hogy nagyot ígér az első pohár, aztán ott abba is hagyja, mi meg megyünk utána, hogy ebből még szeretnénk. De a következő pohár már csak kortizolt, stresszhormont szabadít fel bennünk, ami már nem olyan kellemes. Jön tehát az illúzió, hogy majd a következő pohár… És így tovább. Az alkoholos ital mennyisége folyamatosan nő, a hatás viszont nem lesz jobb, sőt, egyre rosszabb, mert hosszú távon belép a képbe egy újabb hormon: a dinorfin. Ez hatásában hasonló a kortizolhoz, rosszkedvet, levertséget okoz, azonban még hosszabban jelen van a szervezetben. A megoldást pedig még egy pohárban látjuk.

Hogyan hat a lélekre a rendszeres ivászat?

A lelkünk ugyanúgy, ha nem még jobban megsínyli a rendszeres ivást. A testi tünetek ugyanis elvonják a figyelmünket a valóban lényeges dolgokról: a családunktól, a munkánktól, a számunkra örömet okozó tevékenységektől, és előbb-utóbb mindent kitölt a sóvárgás - nem is maga az alkohol, hanem az azzal járó röpke jó érzés után.

A függőség pedig óhatatlanul kibillent minket az egyensúlyi állapotból, amikor tudjuk, mi fontos, és mi nem - amikor az alkohol hatása alatt vagyunk a józan eszünk nem tud beleszólni a döntéseinkbe, és hosszú távon az embert saját maga belső középpontjától, a lényének a magjától távolítja el. A fókuszba az ital kerül. Eltávolodunk önmagunktól és végső soron az életünktől is.

Hogyan tudunk kikeveredni az alkohol okozta ördögi körből?

A legelső lépés igényli a legnagyobb bátorságot: szembe kell nézni azzal, hogy baj van. Sokan nem tudják ekkor még kimondani, hogy megjelent az alkoholizmus az életünkben, de érzik, hogy nagy baj van. És nemcsak hogy baj van, de ebben nagy a felelősségünk nekünk is, és anélkül, hogy komoly lépéseket ne tennénk, nem tudjuk megszüntetni a felborult egyensúlyi állapotot, és “visszakapni” a normális életünket. Nem visszakapni fogjuk, hanem megteremteni. Ez azonban kőkemény belső munka.

A második lépés lehet a tájékozódás: nézzünk utána annak, hogy mi folyik bennünk, és hogy milyen megoldások létezhetnek. Rengeteg féle csoport és támogatás létezik, időtől és anyagi lehetőségektől függően tudunk választani. De mindenképpen érdemes elköteleződni egy úton.

Keressünk segítséget. Ebbe beletartozik a szakember felkeresése, és a családunktól, barátainktól kért támogatás is. Ha csak egyetlen ember is áll mellettünk, akkor sikerülni fog, de ne legyenek illúzióink: egyedül nem megy. Mindenképpen szükségünk van támogatásra. Nem most van az ideje, hogy a magányos hős szerepét játsszuk. Társas lények vagyunk, közösségben definiáljuk magunkat. És jó tudni: nem vagyunk egyedül. Mások is átmentek már ezen a sötétségen, és kikerültek belőle a fényre.

Tartsunk ki! Nem egyszerű küzdelem szembenézni az alkoholhasználati zavarunkkal, a viszonyunkkal saját magunkhoz, a gyermekkorunk traumáihoz és sérelmeihez, szembenézni az eltagadott dolgokkal a saját szüleinkkel kapcsolatban. Mégis megéri kitartani. Egy életünk van, és az mindenképpen értékes. De sokkal több a lehetőségünk, ha nem egy automatizált vakvágányon haladunk, hanem tudatosan, a saját céljaink felé, egy minőségi, emberileg gazdag és örömteli életben.

Szerző: VAVO Felépülésblog