Életközepi válság - Hogyan szerezhetem vissza az életem feletti kontrollt?

Nem kell a sötétséget agyonütnöd, elég, ha lámpát gyújtasz. Ha a problémáink láthatatlan kiváltó okai láthatóvá válnak, akkor a korábban lehetetlennek gondolt változtatások megvalósíthatók lesznek. Ebben a cikkben annak járunk utána, hogy legtöbbünkben miért is jelenhet meg a kisebb-nagyobb életközepi válság, és milyen belső ellenállások állják utunkat egy boldogabb élet felé.

Minden utazás akármilyen csodás is, kezdetét veheti egy fájdalmas katarzissal. Én 13 évvel ezelőtt éltem át életközepi válságot kiégéssel fűszerezve, mely elindított a tanulás és átadás útján. Az elmúlt 11 évben több mint 7500 orvos és nővér részére tarthattam a megújulással összefüggő Semmelweis Orvostudományi Egyetem által is akkreditált továbbképzéseket, és több mint 900 személyes konzultációt tarthattam. Az ennek során felhalmozódott tapasztalatok alapján kialakult az életközepi válsággal és a belőle kivezető úttal kapcsolatosan egyfajta gyakorlati megközelítésem.

Az életközepi válság legtöbbünk számára elkerülhetetlen.

Ugyanakkor a hozzám fordulóknál azt tapasztaltam, hogy kortól, nemtől, szocioökonómiai státusztól függetlenül mindannyiunkat más élethelyzetben, más életkorban, és eltérő mélységben érint meg, éppen ezért nem egzakt. Most egy bátor kísérletet teszek arra, hogy kicsit láthatóbbá tegyem a hétköznapi valóságunk szintjén. Tudományos jelzőket elkerülve összegezzem ezt a szerteágazó, tünetekkel rendelkező szubjektív fogalmat.

Életközepi válságnak érzett állapotunk leginkább akkor következik be, ha számunkra már kezelhetetlennek tetsző mértékben és ideje életünk mentális egyenlege felborul! Az életközepi válság sokszor egyetlen fájdalmas felismerés, melyet a „mi értelme ennek az egésznek” kérdő és kijelentő mondatban is megfogalmaznak a hozzám fordulók.

Életközepi válságot élhetünk át, ha az eddig eltelt Életidőnkben több életszeretetet, energiát vesztettünk, mint amennyit nyertünk.

Az életesemények alakításába fektetett időnk és energiánk nem vezettek el a kívánt eredményre. Többet invesztálunk a

• „világi sikerek” célok, múlandó örömök elérésébe,
• társadalmi, családi kötelezettségeink teljesítésébe,
• vágyott énképünk megvalósítására vagy védelmére”,

mint amennyit ezen folyamatokból visszakapunk, és életünknek ebből a negatív egyenlegű sötét szobájából nem igazán találjuk a kiutat. Életünk tápláló fényforrásai, mint a csonkig égett gyertya, amely már csak önmagát, de a kivezető utat nem képes megvilágítani, és önmagunk szomorú tehetetlensége, mint elhatalmasodó sötétség egyre több teret ural életünkben. A mindennapok túléléshez még eleget látunk, de eddigi erőfeszítéseink értelme, a fájdalmas élethelyzeteinkből vezető kiút láthatatlan számunkra, motivációnk, amiért érdemes lenne küzdenünk, egy pozitív konkrét jövőkép még megfoghatatlan, látásmódunk jelenlegi szintjén még definiálhatatlan.

Ha nem vagyunk képesek új gyertyákat gyújtani – máshogy látni – nem láthatjuk meg a kiutat.

Miért lehetünk biztosak ebben? Mert ha az eddigi örömforrásaink fényereje elég lett volna, nem éreznénk magunkat úgy, ahogy! Ha látásmódunk, gondolkodásunk fénye elég lett volna, akkor nem éreznénk magunkat életközepi válságban, mert már látnánk a kiutat! Szomorú, de szükségszerű belátás ez: fájdalmas élethelyzeteinkből csak a legritkább esetben tudjuk „kigondolkodni” magunkat. Ez a bölcs belátás az egyik olyan lehetőség, mellyel jegyet válthatunk a megújulás folyamatának csodás utazására. A katarzis pusztító és tisztító fájdalma a másik jegyváltási lehetőség, ami sokkal fájdalmasabb, és ami talán legfontosabb, bölcs belátással elkerülhető.

Csonkig égett „gyertyáink” mellé, nagyobb teret, megújult látásmódot biztosító gyertyák fényére van szükségünk, és ha szeretnéd, most egy ingyenes webináriumon megismerheted az egyik leghatékonyabb változtatás, a megújulás folyamatának gyertyáját.

Túl sok olyan fantasztikus jó szándékú, másokat gyógyító okos emberrel találkoztam praxisomban, akik életközepi válságnak érzett állapotukból hosszú hónapokig, akár évekig nem találták a kiutat. Bár különböző területeken élnek dolgoznak, mégis három nagy csoportba be lehet sorolni őket:

1. Másokra várakozók. Évek óta vannak megoldatlan kisebb nagyobb lelki fájdalmuk, hiányérzetük és bár nem találják a kiutat, sőt legtöbben érzik, hogy új látásmódra, új gyertyára van szükségük eddig mégsem tettek érte. Fontos megértenünk őket, nem rossz emberek ők, és ha ezek között ismered fel magad, tudd: Te sem vagy az. Csodálatos emberek ők, akik még korlátozó hiedelmeik, tapasztalataik fogságában élnek. Úgy tesznek, mintha hátralévő Életidejükben elégedettek lennének azzal az érzelmi minőséggel, ahogy az elmúlt két évben éltek! Úgy tesznek, mintha lenne eszközük kedvezőtlen helyzetük megváltoztatására! Tudatosan vagy tudattalanul elodázzák megújulásukat azzal, hogy álltatják magukat: ha elérik a következő céljukat, vagy egy konkrét dátumot, akkor minden megváltozik, fájdalmuk elmúlik, életük egyensúlya helyre áll! Azzal a hamis reménnyel álltatják magukat, hogy majd élethelyzeteik vagy mások pontosan úgy változnak meg, ahogyan ők azt szeretnék, és ha ez bekövetkezik, majd náluk is helyreáll az egyensúly. Sokan közülük pontosan azt várják el másoktól, amit maguk sem tesznek meg. Annak ellenére, hogy szenvednek, igazából lényeges dolgaikon nem változtatnak, mindent ugyanúgy csinálnak, mint eddig miközben más eredményt várnak, mások megváltozására várnak. Csodálatos emberek ők, akik fájdalmaik között sajnos elfeledkeznek arról, hogy az Ő életük telik el hozzájuk méltatlan minőségben.

2. Bizalmatlanok. Sokan vannak azok, akik a korábbi kísérleteik sikertelensége okán nem hisznek a változtatásuk sikerességében, lehetetlennek gondolják, hogy győzedelmeskedjenek az élethelyzeteiket uraló erők felett. Valóban nem tudják, hogy a sötétséget nem kell agyonütni, elég, ha a lámpást gyújtanak. Ők azok, akik még nem látják, így nem is kezelhetik a láthatatlant fájdalmaik legvégső kiváltó okait és így nem is hisznek változtatásuk sikerességében.

3. Halogatók. Talán az ő táboruk a legnépesebb ezért érdemes egy kicsit jobban megvizsgálnunk a halogató bajnokok leggyakoribb tudatos sokszor jó szándékú kifogásait, és az ezeket feloldó sorsfordító kérdéseket, melyek önmagukba olvasztják a kifogásokat. Három megtörtént eset, három rövid párbeszéd kivonata:

a) „Én teszek magamért egészségesen igyekszem táplálkozni és sportolok.” Ez nagyszerű, hogy a rohanó életben ennyire odafigyelsz, magadra - válaszoltam. És az tudod, hogy egészséggel kapcsolatosan miről feledkeznek meg legtöbben a világon? Nem. – Arról, hogy az egészséges életnek van egy harmadik összetevője, ami aláássa az előzőek hatékonyságát: nemcsak ételeket, hanem érzelmeket is fogyasztunk. Te mit teszel a sporton kívüli életiődben azért, hogy negatív érzelmek, elhúzódó károsító stresszhatások helyett tápláló érzelmekkel, örömtelibben élj? ... A válasz legtöbbször nagy csend.

b) „Egyediek a problémáim mások ezt nem érthetik meg, a körülményeimen úgysem tudnak változtatni.” - Ezt értem és biztosan sok módszert kipróbáltál már, hogy megoldást találj! Igen. – Hogy érzed, az összes módszert kipróbáltad vagy csak azokat, amelyiket ismered? Ismered a megújulás folyamatát, mely a legvégső kiváltó okok irányába a láthatatlanból a látható felé vezet?

c) „Nincsi időm, első a család, gyerek, a munka...” Sokan vagyunk ezzel így feleltem őszinte megértéssel: a gyermekeinknek mindig a legjobbat akarjuk, gondolom, Te is így vagy ezzel. Igen, természetesen. – És tudod meddig fog ez így tartani? Ameddig amikor ráébredünk ara, hogy rájövünk, hogy most csak a szándékunk van meg, de nem a lehető legjobbat adjuk! Képzeld el, hogy változatlan körülmények között is tudnál a tegnapihoz képest már holnap jobbat adni gyermekednek. Ha lenne ilyen módszer az érdekelne? Hát igen. – Akkor hogyan jellemeznéd azt az embert, aki nem szakít ennek megismerésére időt? Ő a legjobbat adja gyermekeinek? Évek óta felborult mentális életenergia egyenlegünk. Egyre többet adunk, ki mint amit visszatöltünk. Ha nem töltekezünk tányérunk előbb utóbb kiürül. Üres tányérból nem lehet etetni! Csak azt tudjuk adni amink van! És az elmúlt évek stresszes konfliktusokkal terhelt érzelmi minőnősége valóban a legjobb gyermekeidnek? Vagy az ha megtanulod és megtanítod nekik is, hogy az élet rögös útjain, még nehézségek között is hogyan élhetnek tápláló érzelmekkel teli életet, hogyan tölthetik meg tányérjukat, és abból majd hogyan etethetik unokádiat.

d) "Nekem úgysem sikerül, nem vagyok elég ügyes." Ez természetes - szoktam mondani. Ekkor igazán meglepődnek: mi ebben a természetes? Az, hogy egy látható folyamatnak kiszámítható a végeredménye. Hányszor sikerült maradéktalanul megvalósítani céljaidat? Nem sokszor. – Hogy érzed elegendő mértékben dicsérték meg vagy ismerték el odaadásod számodra fontos emberek? Nem. – Hányszor sikerült elérned azt a változtatást környezetedben vagy magadon amit igazán szerettél volna? Kevésszer. – Akkor, kicsit nagyvonalúan összegezhetjük úgy, hogy életedben, a változtatási kísérleteid során többször éltél meg kisebb nagyobb csalódást, kudarcot mint elismerést és sikert? Igen. – Figyelj, évek óta éheztetve van az egészséges önbizalmad, hited! Nem csoda ha nem bízol abban, hogy Neked is jobb lehet.

Általánosan elmondható, ahogy a másokra várakozók, a bizalmatlanok, a halogatók úgy a mi életünk sem könnyű! Életünk számtalan személyes sérelemmel és nehézséggel van tele ami vagy visszatart vagy inspirál a megújulásra. Ez már a Te tudatos választásod lehet, mert már számtalan élethelyzeteikben megrekedt életközepi válságban lévő embernél tapasztaltam, hogy ha megengedték magunknak, a megújulás folyamatának megismerését, akkor megértették: ők is képesek a megújulásra, függetlenül attól, hogy mennyire elcsigázottak, vagy mennyire nehéz, különleges élethelyzetben vannak. A megújulás folyamata egyetemes függetlenül a problémánk természetétől, egy reális kivezető út lépcsőihez vezet úgy, hogy már az első lépés megtétele előtt különleges gyakorlatokkal hitünket, önbizalmukat erősíti, korlátozó félelmünket csökkenti, kiszolgáltatottságuk érzetét töredékére csökkenti.

Akik elindultak a megújulás folyamatán, arról számoltak be, hogy meglátták életközepi válságuk végleges kiváltó okait és megértették valódi hatással lehetnek rájuk, valójában csak rajtuk múlik, átformálhatják vagy megszüntetik azokat, és már holnapra a tegnapi önmagukhoz képest stresszmentesebb, örömtelibb életet élhetnek. A megújulás folyamata során a kettősspirál-modell útmutatásaival lépésről lépésre helyreállhat a mentális életenergia egyensúlyunk.

Hogyan találhatjuk meg az életközepi válságból kivezető harc nélküli utat?

Nem vagyunk mi nagyra vágyók, csak szeretnénk elég értelmes, elég jó és válság mentes életet élni. Elég jó szülőként szeretnénk a lehető legjobban elindítani gyermekeinket az életben. Ugyanakkor örök igazság: azt tanítod, ahogy élsz, és amit tanítasz, azt tanulod meg igazán! A cikkben hátralévő részében azzal foglalkozunk, hogy valóban azt tanítjuk-e gyerekeinknek, ami számukra a legjobb? Vagy azt, ahogy mi élünk? És mi vajon olyan életminőségben élünk, ahogy szeretnénk, hogy a gyermekeink éljenek? Élethelyzeteinkhez (válsághoz) való hozzáállásunkat, mintáinkat akár hasznos, akár nem, észrevétlenül és könyörtelenül átadjuk Nekik. Ezért érdemes megismernünk milyen okok vezetnek és tartanak minket válságban, és fontos, hogy életünk talán legfontosabb kérdését feltegyük és mihamarabb választ találjunk: tehetünk még valamit magunkért és a gyermekeinkért?

Az elmúlt 13 évben életünk megújításának folyamatával kapcsolatosan 330 kiscsoportos továbbképzést tartottam orvosok és nővérek részére, valamint 900 személyes konzultációt folytattam. Számtalan, különböző, a felszínen lévő okokkal és tünetekkel találkoztam, melyek során sikerült egy, az életünk minőségét meghatározó módon befolyásoló, sokszor a tudatosság felszíne alatt végbemenő, titokzatos, személyes választásunkat beazonosítanom, mely választásunk alapvetően befolyásolja, a mi, és gyermekeink életének érzelmi minőségét:

a) Sodródok az életemben…

b) Én már ilyenek vagyok és kész…

c) Változtatni akarok, ha kell megküzdök…

d) Megújulok, mellyel a korábbi önmagam fölé emelkedem…

Az életünk egy elképesztően összetett és részletgazdag, csodálatos folyamat, melyben észrevétlen választunk a 4 lehetőség közül. Bántóan sokszor látom, hogy a változatlanul maradás a megrekedés valamely formáját választják és élik emberek, mellyel megfoszthatják magukat, gyermekeiket a jelenleginél egy jobb minőségű érzelmi élettől! Legtöbben sodródnak vagy az „én már mindent megtettem és kész” énfelmentő zászlaja alatt túlélik az életüket. Vannak, akik a megküzdési stratégiák alkalmazásával harcot folytatnak mások vagy az énjük egy rossz része ellen. Szomorú látni, hogy hétköznapi, párkapcsolati, munkahelyi élethelyzeteket sokszor jó szándéktól vezérelve, de győztes-vesztes csatává silányítanak az emberek. A konfliktusaikat megnyerni, jobb esetben megoldani akarják, de nem feloldani szeretnék! Végletek alternatívái között félnek, alkalmanként győznek és többször veszítenek, de valójában feloldást sohasem nyernek. Te mit szeretnél tanítani gyermekeidnek? Még kevesen ismerik a megújulás folyamatát, mely jellemzően horizontális megküzdés és megoldás keresés helyett, vertikális elmozdulással feloldja a problémás élethelyzetek és negatív érzések kiváltó okát. Igen, ki merem jelenteni: a most nyakadat húzó malomkövek, nehézségek a megújulás útján lábad alatti lépcsőkké lesznek! Minden korábbi döntésed és jelenlegi nehézséged ellenére, jó ember vagy! Most van lehetőséged a megújulásra: Neked és gyermekeidnek jár egy még örömtelibb élet! Nem véletlen, hogy olvasod ezt a cikket.

Tartós vagy súlyos hiányállapotaink életközepi válsághoz vezethetnek.

Milyen válságban lennél, ha életed számodra fontos területein nem lenne hiány? Gyere velem egy gondolat kísérletre. Képzeld el, hogy; úgy nézel ki ahogy igazán szeretnél, mások teljesen olyannak látnak és ismernek Téged, amilyennek szeretnéd, hogy lássanak és úgy éreznéd életednek van célja és értelme. Képzeld el, hogy „csak” ezen a három területen egyáltalán nem lenne hiányod, akkor milyen életközepi válságról beszélhetnénk az életedben? … Szerintem semmilyenről!

Mindannyian tapasztaljuk, hogy életünknek egy vagy több szerepében az életeseményeink felett fokozatosan kezdjük elveszteni a kontrollt, egyre inkább nem úgy alakulnak, ahogyan mi azt nem szeretnénk, a pozitív jövőképünk elhomályosul, életünk eddigi értelme elveszik. Élethelyzeteinkben kérdőjelek sokasága születik meg bennünk azzal kapcsolatosan, miért is harcolok? Miért küzdök, ha nem érem el a célom? Mi értelme az egésznek?

Életközepi válság súlyossága fordítottan arányos a megváltoztatásának lehetőségében vagy megszüntetésében lévő reménységünk mértékével.

Vágyaink világának 7 fontos területén, kevés dolog az, amit pénzzel vagy hatalommal tartósan meg lehetne vásárolni. Ezért van az, hogy az életközepi válság kortól , nemtől és szocioökonómiai státusztól függetlenül kisebb-nagyobb mértékben, de mindenkit elér. Vágyaink világának 7 területén szinte mindegy gazdag vagy-e, vagy szegény. A pénz, vagy a befolyás legfeljebb időben tolja el a saját tehetetlenségünk fájdalmas élményének megtapasztalását.

7 pusztító tehetetlenséggel szembesülhetünk, amikor úgy érezzük részben vagy egészben hatástalanok vagyunk és nem tudunk:

1. Elmenekülni! Nincs módunk vagy lehetőségünk elmenekülni élethelyzetek, fájdalmak, feladatok, kihívások elől. Nem tudunk elmenekülni belső ellentmondásainktól: jó embernek érzem magam de mások nem így látják. Fel nem ismert mélyben lévő ellentmondás, hogy a vágyaink céljaink egymással ellentétes érdekűek. Egyik része sietteti az életidőnk múlását, mikor érünk már oda…. ugyanakkor bánt minket, hogy repülnek felettünk az évek egyre inkább öregszünk.
2. Eljutni. Nem tudunk olyan „helyre”, állapotba eljutni, ahol a lemerült életenergia-raktáraink újra töltődnek, ahol több pozitív életesemény ér minket, ahol megértenek, ahol olyannak szeretnek, amilyenek vagyunk.
3. Megszüntetni! Nem tudjuk megszűntetni bűntudatunkat, önsajnálatunkat, haragunkat, nem tudunk bocsánatot kérni és kapni. Nem tudjuk megszüntetni korábbi rossz döntéseinket és azok következményeit.
4. Megállítani! Hosszú idő óta nem tudjuk megállítani, az egyre súlyosbodó kedvezőtlennek ítélt folyamatokat, mások minket sebző magatartását. Egyre felgyorsult életünket, öregedésünket, életenergiánk csökkenését.
5. Megszervezni! Nem tudjuk megszervezni mások olyannak lássanak, mint amilyennek mi mutatni szeretnénk magunkat, a munka-magénélet egyensúlyunk elérését, önmegvalósításunkat, és nem tudjuk elérni, hogy ismét jó, szerethető, sikeres embernek, jó szülőnek, párnak, munkatársnak érezhessük magunkat.
6. Visszaszerezni! Nem tudjuk visszaszerezni a korábban pozitívabb jövőképünket, az életünk hátralévő részét értelmessé tevő célokat, megfogalmazni. Nem tudjuk visszaszerezni hitünket: lehet még jobb. Szeretnénk, visszaszerezni az irányítást életünk egy vagy több szerepében (gyerek szülő, barát…stb) egy vagy több életeseménye felett, de nem igazán sikerül.
7. Megküzdeni. Már nincs erőnk másokkal élethelyzetekkel küzdeni harcolni, hogy a régóta fennálló fájó hiányállapotaink megszűnjenek. Nem tudjuk elérni, hogy az legyen amit mi szeretnénk. Az általunk elérhető és ismert megküzdési, szokásváltoztatási stratégiáink erős akaratot kitartást kívánnak. Ehhez úgy érezzük már nincs elég mentális életenergiánk, inkább hagyjuk az egészet állapot savanyú közönyössége köszönt be életünk érintett területein.

A tehetetlenség tartós állapota hatékony üzemanyagként szolgál az életközepi válság érzete felé.

Vannak, akiknek még a 7 pusztító hatástalanság nem emésztette fel energiájukat, és még van erejük harcolni élethelyzeteikkel vagy az abban szereplőkkel, nekik még van pár csatájuk, mielőtt ők is ráébrednek, hogy ezekkel a módszerekkel csatákat igen, de háborút nem nyerhetnek. A bátor harcosok, a megküzdők elfeledkeztek arról, amit a történelemórákon már megtanulhattak; amit a világtörténelemben tartósan egyetlen nagyhatalomnak sem sikerült még megvalósítani.

Háborúval tartós békét teremteni nem lehet.

Miből gondoljuk, hogy ha az énünk jó oldala vív csatát a rosszabbikkal, annak tartós béke lehet az eredménye? Életünk konfliktusait gyakran győz-veszít csatáknak éljük, ahol mindig marad egy vesztes fél, és valójában senki sem nyer. Adott csata győzelemének keserédes energiája épphogy csillapítja a mentális életenergia egyensúlytalanságunk fájdalmát. Ha nem így lenne, akkor többet nem háborúznánk, mert ha:

nincs fájdalmas hiányunk, elégtelenségünk, ha egyensúlyban élünk, akkor ugyan mit és miért akarnánk másoktól elvenni?

Csak idő és emelkedés kérdése, hogy a ráébredjünk: a mások vagy önmagunk legyőzése nem elégít meg, ahogyan a világi célok elérésének, a karrier, a munka, a vásárlás múlandó örömének élménye sem. Tartós egyensúlytalanságban belső békétlenségben élő emberek tehetetlenségükben könnyen nyúlnak pótszerekhez, melyek különböző függőséghez is vezethetnek: szex, vásárlás, drog, alkohol, online játék, stb. Valójában nem a szertől vagy cselekvéstől válunk függővé, hanem attól az élménytől, amit az számunkra biztosít: nem érezzük a fájdalmas hiányt, nem érezzük magunkat tehetetlennek.

Belső mentális hiányállapotainkat nem lehet külső történésekkel, eredményekkel helyreállítani, csak csillapítani, elfedni.

Ha több mentális életenergiát vesztünk, mint nyerünk, akkor az életünk kiszámíthatóan rossz irányba tart!

Nem megállni, nem lassítani, hanem megfordulni kell.

Mindenekelőtt a látásmódunkat kell megújítani, máshogy kell látni ugyanazt, ahogyan eddig láttuk, és máshogy érdemes gondolkodnunk és cselekedtünk, mint ami ide vezetett, ahol most tartunk. A Megújulás folyamatában a kettősspirál-modell útmutatásai szelíden terelgetnek minket belátások fényes határkövéhez, melyről olyan rálátásunk lesz élethelyzeteinkre, mint házunk ablakából a szomszéd néni kertjére. Nekem ez az egyik legjobban tetsző megközelítés:

Az életközepi válság, olyan, mint életünk elgyomosodott virágoskertje.

Képzeld el, ha emeleti ablakodból kicsit hosszabban figyelhetnéd a szomszédodban lakó nénit, aki háza előtt évek óta csodálatos virágokat nevel. Emlékeznél rá, hogy évek alatt ő és családja korábban mennyit gyönyörködött a virágok színes kavalkádjában. Nem volt olyan évszak, amikor valamelyik ne virágzott volna. Nem tudjuk mi okból történt, de egyszercsak arra leszel figyelmes, hogy a néni, a virágok helyett egyre többet foglalkozik a gyomokkal. Számodra jó látható módon a néni egyre többször, hátat fordítva virágainak, a gyomok felé fordul és egyre furcsább dolgokat tesz: azokat kapálja, gondozza! Figyelmének tápláló energiájával azokat öntözi. A háta mögötti virágok még ugyanúgy jelen vannak, de egyre kevesebb figyelmet kapnak, a néni és családja már egyre kevesebbet gyönyörködik bennük. Néha az az érzésed, mintha a gyomoknak élne, azokat nevelné. Ha ezt látnád, mit gondolnál a szomszéd néniről?

Képzeld el, a szomszéd néni mi magunk vagyunk. Korábban életünk sok örömforrását vettük észre és képesek volt megállni és megélni szépségüket, elmerülni harmóniájukban, gyönyörködni szirmaik sokszínűségében. Lehetőséget adtunk magunknak töltődni általuk. Ma rohanó, cél- és eredményorientált világunkban megfeledkezünk a virágainkról, és kapkodva rontunk életünk gyomjainak, és a lehető leghamarabb ki akarjuk őket pusztítani. Szinte észre sem vesszük, ahelyett hogy a gyökerére gyakorolnánk hatást fárasztó küzdelemmel, harccal leveleket kaszabolunk. Csak idő kérdése, és a megmaradt gyökerükről újra sarjadnak a gyomok. Ha a felnőtt gyermeked majd élete virágoskertjében így kertészkedne, mert ezt látta, ezt tanulta meg tőled, hogy éreznéd magad?

Életidőnk minőségét egyre inkább a gyomoktól való félelem a velük való küzdelem érzelmi élményei határozzák meg. Életidőnkben bántóan sokszor szembesülünk a szinte kipusztíthatatlan újra növő gyomokkal: rossz élethelyzetek, mások vagy saját negatív érzelmeinek, rossz szokásainknak, tulajdonságaink megváltoztatásában nem sikerül háborút nyernünk. A kívánt változtatásokat nem tudjuk elérni, nem úgy történnek a dolgaink, ahogy mi szeretnénk. Ezekkel az élményekkel újabb gyomok, a hiány, a kudarc, a „nem voltam elég jó”, a hatástalanság gyomjának magjait ültetik el és nevelik fel bennünk. Életünk ezen vég nélküli csatározásaiban, mint a szomszéd néni, elfeledkezünk életünk virágairól, amiben a környezetünk is segít. Ismerőseink, kollégáink sajnos sokkal többször hívják fel figyelmünket kertünk gyomjaira, arra hogy mit nem csinálunk jól, mi nem jó bennünk, és csak nagyon kevésszer juttatják eszünkbe, hogy milyen szép, egészséges virágaink vannak, miben és mennyire vagyunk nagyszerűek, és hogy a tegnapi önmagunkhoz képest már mennyit fejlődtünk, színesedtünk. Szomorú, de megfordítható folyamat az, hogy az életünkben egyre több energiát vesztünk, mint amit visszapótolunk. Teljesen reménytelenül állandóan harcolunk a gyomok levelei, szárai ellen, és jogosan úgy érezzük: életünk virágoskertjét a gyomok szinte teljesen eluralják, folyamatosan újra nőnek, a virágaink élettere csökken, már alig vannak virágaink, melynek kiszámítható következményeként megszülethet belső ítéletünk: életközepi válságban vagyunk.

Ha nem ébredünk fel fájdalmaink tüzében, ha nem újulunk meg, akkor ez egy önmagát gerjesztő folyamattá válhat, melynek még súlyosabb következményei is előre kiszámíthatóak: egyre savanyúbb, olyan érzelmi életminőségben éljük túl az életünket, amit biztosan nem szeretnénk egész hátralévő életünkben tapasztalni, és gyermekeinknek megtanítani.

Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy tovább halogassuk a megújulást.

Most ingyenesen részt vehetsz a Megújulás 90 perces webináriumán január 25-én 18 órától. Jelentkezz, semmit sem veszíthetsz! Vagy ha szeretnéd, elvégezheted a megújulás 4 szintből álló alapkurzusainak 1 szintű kurzusát, melyet az elmúlt 4 évben 2983 orvos végezett el, és ismerte meg a kiszámíthatóan utat mutató kettősspirál-modellt. 92%-uk állította, hogy ezt minden kollégájának meg kellene ismernie. Erre most neked is lehetőséged van, mert részt vehetsz az első szintű 57 perces online videós kurzuson, melyben a boldogságod eddig láthatatlanul benned élő három akadályát is megismerheted, melyek úgy keseríti meg életed, hogy nem is tudsz róla, és a kettősspirál-modell működésének megértésével életre szóló felismerésekkel, látásmóddal gazdagodsz. Ha a világ legstresszesebb szakmájában dolgozó orvosoknak-nővéreknek segített, hiszem, hogy Neked is fog!

Szerző: Kovács Pap Péter
lelkigondozó, PCC coach, senior tréner
Grafikák: Simon András grafikusművész