Szükség van-e a prosztatamegnagyobbodás kezelésére?

A prosztata jóindulatú megnagyobbodása (benignus prosztata hiperplázia, BPH) a 40 éves kor feletti férfiak körében fordul elő, a korral az érintettek aránya nő. A 60 éven túli férfiak akár 50 százaléka is szenvedhet a kórkép tüneteitől.

A betegség lényege, hogy a prosztata mérete hormonális hatásra megnő, ezáltal a rajta keresztül futó húgycső változó mértékben összenyomódik, így a vizelet akadálytalan ürülése nehezített. A kórkép kialakulásában mind genetikai, mind életmódbeli faktoroknak is szerepet tulajdonítanak.

A BPH tünetei

A betegség tünetei nagyon jellegzetesek: gyakori, sürgető vizelési inger, ugyanakkor egyszerre csak kis mennyiségű vizelet ürül. A vizeletsugár gyenge, esetenként a beteg a vizelet elcseppenését tapasztalhatja. A kórképben szenvedők nem ritkán éjszaka is több alkalommal ébrednek vizelni. A vizeletürítési nehézség azzal jár, hogy a vizelés végére a hólyag teljes kiürítése nem sikerül, a vizelet így pang a hólyagban. Hosszas fennállás esetén ez az állapot szövődmények kialakulásához vezethet: a pangó vizelet bakteriálisan felülfertőződhet, húgyúti fertőzés alakulhat ki. A pangás áttevődhet a vizeletkiválasztó rendszer magasabban fekvő részeire is, az ultrahangos vizsgálat során észlelt vesemedence-tágulat sajnos már erre utal. A vese kéregállományának a károsodása a vesefunkció beszűküléséhez, vagyis súlyos állapothoz vezet.

Első a diagnózis!

A fent részletezett tüneteket a prosztata egyéb betegségei is kiválthatják, bármiféle kezelés elkezdése előtt urológiai vizsgálatra van szükség. Ez egyszerűbb esetben labor (prosztata specifikus antigén) –és fizikális (tapintásos) vizsgálatot, esetleg kismedencei ultrahang vizsgálatot jelent. Szükség esetén más vizsgálatok elvégzését is javasolhatja a szakorvos.

Szükséges-e a kezelés?

Hogy szükséges-e, és milyen módon szükséges az állapot kezelése, az több tényező függvénye.

Ha a háttérben kizárható egyéb betegség, akkor a kezelés elkezdése mindenképpen ajánlatos, tekintve, hogy a BPH tünetei a páciens életminőségét jelentős mértékben ronthatják. Tehát a kezelési terv alapját a beteg panaszai határozzák meg. (Ez már csak azért is így van, mert a prosztata tapintással, méréssel meghatározott mérete nem minden esetben áll arányban a beteg panaszaival. Csekélyebb megnagyobbodás mellett is lehetnek valakinek kifejezett tünetei, illetve bizonyos esetekben jelentős méretbeli eltérés sem okoz a betegnek sok panaszt.)

Enyhe esetekben elegendő lehet, ha a beteget ellátjuk életmódbeli tanácsokkal (az alkohol lehetőség szerinti kerülése, a kávéfogyasztás csökkentése, rendszeres testmozgás), ezek betartása is javulást eredményezhet. Emellett persze szükség van a rendszeres kontrollvizsgálatokra, mert így a páciens állapotának változása jól nyomon követhető.

Kifejezettebb panaszok esetén a kezelés feltétlenül szükséges, a szakorvos által javasolt készítménnyel. Sok esetben jó hatásfokkal alkalmazhatók a növényi kivonatokat tartalmazó, vény nélkül kapható készítmények (pl.: fűrészpálma- vagy tökmagkivonatot tartalmazók). Ha ezek nem bizonyulnak elegendőnek, akkor a szakorvos vényköteles gyógyszert fog javasolni. Fontos megjegyezni, hogy akármelyik készítményt is szedi valaki, a hatás teljes kialakulása csak néhány hónap szedés után várható.

Bizonyos esetekben a kezelés elkezdése nem csupán választható opció: ha a betegnél a vizelet teljes elakadása áll fenn, akkor azonnali hólyagkatéterezésre van szükség. Amennyiben a vizsgálatok során a vesemedence tágulatára vagy a vese beszűkült működésére derül fény (és ezen elváltozások hátterében BPH áll fenn), műtéti beavatkozás szükséges.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szimuly Sándor, családorvos