Elősegítheti-e a prosztatabiopszia a rákos sejtek terjedését?

Egy nemrégiben publikált új kutatás szerint azoknál az 50-69 éves férfiaknál, akik egyszeri prosztataspecifikus antigén (PSA) szűrésen estek át prosztatarák szűrés kapcsán, 15 éves utánkövetés után alacsonyabb prosztatarák-specifikus mortalitást figyeltek meg, mint akiknél biopszia is történt, de a csökkenés csak csekély volt.

Lehetséges, hogy ez a rákos sejtek prosztatabiopsziával történő szóródásából adódik?

A kutatás részletei

A prosztatarák PSA-tesztjének klaszter randomizált kutatásában több mint 410 000, 50-69 éves férfi vett részt az Egyesült Királyság 573 alapellátási praxisában. 2002 és 2009 között körülbelül 190 000-en estek át egyszeri PSA-teszten, míg a 220 000 férfiból álló kontrollcsoport nem esett át szűrésen.

10 éves követés után nem figyeltek meg szignifikáns csökkenést a prosztatarák-specifikus mortalitásban. Egy 15 év után végzett másodlagos elemzés azonban jelentős különbséget tárt fel. A prosztatarák-specifikus mortalitás 0,69% volt az intervenciós csoportban, tehát akiknél beavatkozás is történt, szemben a kontrollcsoport 0,78%-ával, ami statisztikailag szignifikáns, 0,09%-os csökkenést jelent a szűrés javára.

A prosztatarákot a szűrési csoport korábbi szakaszaiban diagnosztizálták (több olyan beteg, akinek Gleason-score pontszáma 6 vagy az alatti volt, és lokalizált daganata a T1/T2 stádiumban volt), ami némileg kiábrándítóvá tette a mortalitás enyhe csökkenését. Mark Goldstein (Pennsylvania) és Luca Mascitelli (Olaszország) orvosok szerint ennek az lehet az oka, hogy a megemelkedettnek mért PSA-szintre válaszul végzett biopsziák valójában elősegíthetik a rákos sejtek terjedését. Kutatások szerint hasonló jelenség figyelhető meg a korai stádiumú emlőrákos nőknél, ahol a mortalitás nő, ha túl sok idő telik el a diagnosztikus biopszia és a végleges műtét között.

A tűbiopszia esetleg szórhatja a rákos sejteket

A tumorszövet és környezetének biopsziás tű által okozott sérülése makrofágokat aktiválhat, amelyek elősegítik az angiogenezist, azaz az érképződést, és a tumorsejtek terjedését. Ezenkívül a biopszia gyulladásos környezetet hoz létre immunszuppresszív mikrokörnyezetben, ami potenciálisan lehetővé teszi a daganat számára, hogy elkerülje az immunrendszer figyelmét. Fontos megjegyezni, hogy a prosztatabiopszia során lényegesen több szövetmintát vesznek, mint ami pl. a mellrák diagnózisához szükséges. Ezenkívül az aktív surveillance (AS, aktív utánkövetéses) terápia gyakran ismételt biopsziát is igényel.

Az aktív surveillance (AS) kihasználja a prosztatarák elhúzódó természetes lefolyását. Az aktív kezeléseket halasztják, a beteg szigorú protokoll szerint ellenőrzés alatt áll. Progresszió esetén a kuratív kezelés még akkor történik meg, amikor a beteg biztonságosan meggyógyítható. A cél a kezeléssel kapcsolatos toxicitás minimalizálása a túlélés veszélyeztetése nélkül.

Biopszia után kimutathatóak a keringő rákos sejtek

A prosztata tűs biopsziája után azonnal kimutathatók a vérben keringő prosztataráksejtek, és a növekedés mértéke korrelál a rövidebb progressziómentes túléléssel. Egy 569 prosztatarákos betegből álló csoport bevonásával végzett vizsgálat kimutatta, hogy 70%-uknál már a radikális prosztataeltávolítás előtt elterjedtek tumorsejtek a csontvelőben. Ez az állapot az érintett betegek 57%-ánál megmaradt 20 hónappal a prosztatektómia (prosztataeltávolítás) után, és ezzel együtt a kiújulás kockázata közel hétszeresére nőtt.

A szerzők szerint a jövőbeli prospektív tanulmányoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a prosztatarák diagnosztizálásának nem invazív módszerei, mint például a liquid biopszia (folyékony biopszia), a genomikai vizsgálat vagy az MRI képalkotó használata javíthatják-e a halálozási statisztikákat.

Miért érdemes mégis beleegyezni a prosztatabiopsziába?

A prosztatabiopsziával kapcsolatban tehát felmerülhet az a kérdés, hogy elősegítheti a rákos sejtek terjedését, de a tudományos bizonyítékok többsége mégis azt mutatja, hogy ennek a kockázata bár felmerül, mégis rendkívül alacsony. Annak az esélye viszont megnő, hogy a szövettanilag pontosan nem diagnosztizált rák megfelelő kezelésében késedelem mutatkozik a mintavétel hiányában. Így a kockázat-haszon mérlegelése alapján a legtöbb urológus és onkológus ezért úgy véli, hogy a prosztatabiopszia hasznos és szükséges, és a beavatkozás biztonságos diagnosztikai eszköz.

Miért merül fel mégis ez a kérdés?

Más daganattípusoknál (pl. hasnyálmirigy- vagy pajzsmirigyrák) bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a biopszia során a rákos sejtek a szúrcsatornán keresztül szóródnak. Ez azonban nagyon ritka, és a prosztataráknál ennek valószínűsége még kisebb, mint az előbb említett daganattípusoknál. A prosztatarák leggyakrabban a vér- és nyirokrendszeren keresztül terjed, nem pedig mechanikai úton a biopszia során. A modern biopsziás technikák (például a transzrektális vagy transzperineális biopszia) pedig minimalizálják a kockázatokat.

Érvek a biopszia mellett

1. A biopszia az egyetlen biztos módszer a rák kimutatására. Más vizsgálatok, például a PSA-teszt és az MRI hasznosak, de csak biopsziával lehet 100%-osan diagnosztizálni a rákot és annak típusát.

Ha valakinél magas PSA-szintet észlelnek vagy gyanús elváltozást látnak az MRI-n, akkor a biopszia az egyetlen módja annak, hogy eldöntsék, valóban fennáll-e rákos elváltozás.

2. A korai felismerés életet menthet. A prosztatarák kezdeti stádiumban jól kezelhető, akár teljesen gyógyítható. Ha valaki késlekedik a biopsziával, és a rák agresszív típusú, akkor később már nehezebben vagy akár egyáltalán nem kezelhető. Egy korán elvégzett biopszia megakadályozhatja, hogy a rák átterjedjen más szervekre, például a csontokra.

3. Biztonságos és alacsony kockázatú ez a beavatkozás. A prosztatabiopsziát rutinszerűen végzik, és az esetleges szövődmények (pl. enyhe vérzés, fertőzés) ritkák és jól kezelhetők. A modern technikák, például a transzperineális biopszia, még biztonságosabbak és csökkentik a fertőzésveszélyt.

Mi történik, ha valaki elutasítja a biopsziát?

Ha a biopszia elmarad, és mégis jelen van a prosztatarák, akkor a beteg akár évekig is bizonytalanságban élhet. Ha a rák később derül ki, akkor a kezelési lehetőségek korlátozottabbak lehetnek, és a túlélési esélyek csökkenhetnek.

Összefoglalva

A jelenlegi orvosi adatok alapján a prosztatabiopszia nem fokozza jelentősen a rák terjedésének kockázatát. A biopszia továbbra is az egyik legfontosabb diagnosztikai eszköz a prosztatarák felismerésére és megfelelő kezelésének meghatározására.

Ha egy orvos ezt a beavatkozást javasolja, az nem véletlen. A prosztatabiopszia biztonságos, életmentő vizsgálat, amely nem növeli a rák terjedésének kockázatát szignifikánsan, viszont lehetőséget ad a pontos diagnózisra és a megfelelő kezelésre. Ha valaki aggódik, érdemes urológussal beszélni, aki részletesen elmagyarázhatja a lehetőségeket és a kockázatokat, és eloszlathatja a félelmeket.

Tovább A prosztatarák kezelése

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos

Felhasznált irodalom:

• Do Prostate Biopsies Promote the Spread of Cancer Cells? (Medscape)
• Aktív surveillance a gyakorlatban – összefoglaló közlemény; Beöthe Tamás Zsolt dr. Dél-pesti Centrumkórház, Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet, Urológiai Osztály (osztályvezető: Buzogány István dr.)