A prosztatarák diagnózisa

A diagnózis felállítását részletes kivizsgálás előzi meg a fizikális vizsgálatoktól a speciális laborvizsgálatokon keresztül az ultrahangos vizsgálatig, ám a prosztatadaganat diagnózisa csak a szövettani vizsgálat alapján állítható fel egyértelműen.

A prosztata fizikális vizsgálata

A prosztataproblémákkal orvoshoz forduló beteg kivizsgálásának első lépése rendszerint az urológus szakorvos által végzett fizikális vizsgálat. Ennek során az orvos a végbélen keresztül megtapintja a prosztatát (rektális digitális vizsgálat). A vizsgálat kicsit kellemetlen, de nem fájdalmas, és a vizsgáló orvos számára elengedhetetlen információkat szolgáltat.

Vérvételre minden esetben számíthat a gyanú felmerülése esetén. A laboratóriumi eredményből következtetni lehet a beteg általános állapotára, bizonyos eltérések pedig egyéb, esetleg addig nem ismert betegségekre utalhatnak. A vérvétel eredményéből megállapítható, hogy a rákos áttét eredményeként romlott-e a vesék funkciója vagy alakultak-e ki esetlegesen csontáttétek.

Tovább Prosztatavizsgálat - Mire számíthat az orvosi rendelőben?

Mit jelezhet a PSA-szint?

A prosztatarákkal kapcsolatban létezik egy speciális laborvizsgálat, amely során az úgynevezett prosztataspecifikus antigén (PSA) szintjét állapítják meg a vérben. A PSA-t a szervezetben kizárólag a prosztata sejtjei termelik: mind az egészséges, mind a rákosan elfajult mirigysejtek. A vérben a mennyisége annál nagyobb, minél több sejt termeli, azaz a prosztata mérete minél nagyobb.

Nagyon magas értékek rendszerint előrehaladott betegséget, akár áttétek jelenlétét valószínűsítik. Ugyanakkor emelkedett értéke nem kizárólag prosztatarákra utal, jóindulatú prosztatatúltengésben és bizonyos prosztatagyulladásokban is megemelkedik a szintje, viszont normálérték mellett is jelen lehet prosztatarák. Éppen ezért a vizsgálat önmagában nem jelzi a betegség fennállását, a diagnózishoz egyéb vizsgálatok is szükségesek.

A PSA szintjének mérése nagyon jól alkalmazható a prosztatarák követésére: a betegség diagnózisa után szintjének alakulása alapján becsülhető a kezelés pozitív hatása, a rákos folyamat javulása vagy éppenséggel az állapot rosszabbodása, a betegség terjedése.

A PSA-szint meghatározását a rektális digitális vizsgálat és ultrahang előtt célszerű végezi, mivel ezen vizsgálatok a vérszintet növelhetik, így téves eredményt okozhatnak.

Ultrahangos prosztatavizsgálat

A prosztata megtekintésére jól használható az ultrahangvizsgálat végbélen keresztül történő formában. Ennek során az ultrahangkészülék egy speciális tartozéka segítségével a végbél felől láthatóvá válik a prosztata, vizsgálható annak mérete, szerkezete. A vizsgálat kellemetlen, de nem fájdalmas, és nagyon gyors. Már igen kis elváltozások is láthatóvá válnak, azonban nem csak a rákos területek tűnnek ki a vizsgálat folyamán, így ez az eljárás sem ad biztos, cáfolhatatlan eredményt.

A szövettani minta a döntő

Mint minden rákos állapot esetében, a prosztatarák diagnózis sem mondható ki egyértelműen pozitív szövettani eredmény nélkül. A szövettani mintavétel (biopszia) szintén végbélen keresztül történik, ultrahangos ellenőrzés mellett. Az ultrahangos követésre azért van szükség, hogy a minta pontosan a daganatra gyanús területből származzon, azaz a vizsgálat ne hozzon negatív eredmény, miközben fennáll a rákos állapot.

A mintavétel során a prosztata több pontjáról is mintát vesznek, nem csak az elváltozott, gyanús területről. Ezzel az orvos meg tudja állapítani a folyamat kiterjedését abban az esetben is, ha az ultrahang a szem számára nem teszi láthatóvá a daganat valós méretét.

A minták laboratóriumba kerülnek, ahol megállapítható, hogy tartalmaznak-e daganatosan átalakult területeket. A feldolgozás folyamán vizsgálják, hogy a rákos sejtek milyen mértékben differenciáltak, vagyis mennyire hasonlítanak az egészséges prosztata sejtekhez. Minél differenciáltabb, és a környezetétől minél jobban elhatárolt a daganat, a kórjóslat annál kedvezőbb.

Pozitív szövettani eredmény birtokában a kezelés kiválasztásához az orvos meghatározza a daganat stádiumát, azaz a rákos sejtek differenciáltsági fokát, a daganat kiterjedését, az esetleges érintett nyirokcsomókat és a távoli szervekben található áttéteket. Ehhez képalkotó vizsgálatok nyújtanak további információt az orvos számára, úgymint röntgen, ultrahang, mágneses rezonanciás (MR), computertomographiás (CT) vizsgálatok. A csontáttétek keresésére izotópos, úgynevezett csontszcintigraphiás vizsgálat szükséges.

Stádium és Gleason-score

Hasonlóképpen nagyon sok daganattípushoz, itt is a nemzetközi szakmai gyakorlatban elterjedt TNM rendszert használják. A T a helyi tumor-kiterjedést, az N nyirokcsomó-áttétet, míg az M távoli áttétet jelent. Minél előrehaladottabb stádiumról van szó, annál rosszabbak az életkilátások.

A szövettani megjelenés is fontos jele a folyamat agresszivitásának. A Gleason-scorenak nevezett értékelés szerint a normális sejttől legkevésbé eltérő daganatos sejt az 1-es számú, míg a legkevésbé hasonló az 5-ös számú. A patológus megjelöli a leggyakoribb és a második leggyakoribb sejttípust, így alakul ki egy a Gleason-szám, amely 2 (1+1) és 10 (5+5) közötti értéket vehet fel. A 7 vagy annál alacsonyabb Gleason-szám a kedvező prognózisba tartozik, míg a 8 és annál nagyobb értékekkel bíró beteg számára nagyrészt kedvezőtlen kórlefolyást jósolnak.

Kapcsolódó Mi mit jelent a prosztatarák patológiai leletén?

Forrás: WEBBeteg összeállítás
Orvos szerzőnk: Dr. Kónya Judit, családorvos