A prosztatarák kezelése

Az elmúlt 20 évben a diagnosztikus eljárásoknak és az újonnan bevezetett gyógyszerek alkalmazásának köszönhetően a prosztatarák terápiája forradalmi változásokon ment keresztül.

Jelenleg a prosztatarák diagnózisának felállításakor a betegség kiterjedésének, lefolyásának, kiújulásának alapján 5 fő kategóriát állapítottak meg:

1: Nagyon alacsony,

2: Alacsony,

3: Közepes (ezenbelül kedvező és kedvezőtlen),

4: Magas kockázatú,

5: Nagyon magas kockázatú csoport különböztető meg.

A stádium meghatározásakor a prosztata nagyságát, ezenbelül a rákos területek terjedelmét (mindkét lebenyre kiterjed vagy sem, a prosztata tokját érinti vagy sem a daganat), a prosztataspecifikus antigén (PSA) emelkedésének gyorsaságát, a szövettani eredményt veszik figyelembe. A prosztataminta-vétel, biopszia elvégzése során az esetek nagy részében 6-8 darab mintát vesznek. Fontos megállapítani, hogy ezen anyagokban a daganat százalékos aránya mekkora.

Tekintettel arra, hogy a prosztatarák legnagyobb arányban a 60 éves vagy annál idősebb férfiakat érinti, fontos tudnunk, hogy milyen egyéb betegégben szenvednek, azok kimenetele hosszú távon milyen életminőséget biztosít nekik. A további daganatellenes kezelés előtt ismerni kell, hogy egyéb betegségeik miatt milyen gyógyszeres kezelésben részesülnek, azoknak melyek a mellékhatásaik, amelyek befolyásolhatják a prosztatarák kezelését.

Az alábbiakban ismertetettek alapján a prosztatarák kezelése összetett, ezért indokolt az onkológiai bizottságokban (onko team) való megbeszélése. A további terápiás javaslat – figyelembe véve a beteg állapotát és véleményét – urológus, röntgendiagnosztikus, szövettani vizsgálatot végző, sugárterápiás, onkológus szakorvos véleménye alapján történik.

A daganat állapota és a beteg egyéb adatai alapján gyakran alkalmazzák az úgynevezett nomogramokat, amelyekbe betáplálják az ismert adatokat, amelyek a beteg általános állapotára és a betegségére vonatoznak és ennek eredménye alapján javasolható a beteg további ellátása.

Korai stádiumban felfedezett daganat esetén

Meglepően hangzik, de a korai stádiumban, a nagyon alacsonytól a közepes kockázatú kedvező esetekig a prosztatrák nem feltétlenül igényel kezelést, hiszen terápia nélkül is jók a beteg életkilátásai, és a negatív mellékhatásokkal sem kell számolni. A terápia nélküli csoportban is két kategóriát lehet megkülönböztetni:

a: aktív követés,

b: megfigyelés.

Az „a” csoport tagjainak javasolt a rendszeres ellenőrzés, kiegészítve laboratóriumi, képalkotó és szükség szerint újabb szövettani vizsgálat elvégzésével.

A „b” csoportba soroltaknak csak akkor kell ismételten jelentkezniük, ha panaszaik összefüggnek a prosztatadaganattal.

Bizonyos esetekben szóba jöhet a várakozás, terápia nélkül. Egyes vizsgálatok szerint a korai stádiumban lévő prosztatadaganat nem csökkenti a túlélést, vagyis kezelés nélkül is ugyanannyi ideig, ugyanolyan állapotban élhetnek a betegek, mint kezeléssel. Előnye, hogy az esetleges terápiák mellékhatásaival nem kell számolnunk, és a beteg szexuális életében nem következik be változás. Ugyanakkor a beteg számára bizonytalanságérzetet okozhat, mivel minden egyes vizsgálat magában hordozza annak a felismerésnek a lehetőségét, hogy a daganat növekedésnek indult.

Ebben rejlik veszélye is: a rossz hírtől való félelem egyes betegeket távol tarthat a kontrollvizsgálatoktól, így megfosztják magukat a betegségük terjedésének felismerésének lehetőségétől, pedig a korai beavatkozás eredményei természetesen sokkal jobbak.

A várakozó álláspont inkább az idős férfiak esetében jöhet szóba, amennyiben a daganat kisméretű és szövettanilag a differenciált formák közé tartozik. Természetesen ennek mérlegelése orvosi feladat, és a beteg nagyfokú közreműködését igényli, mivel ebben az esetben rendszeresen részt kell venni az előírt időközökben végzendő orvosi vizsgálatokon, hogy a daganatot követni lehessen, és az első kedvezőtlen jelek esetén haladéktalanul el lehessen kezdeni a megfelelő kezelést.

Ha kezelés szükséges

A daganatellenes terápiák három fő csoportba oszthatók:

A kezelés lehet

• műtéti,
• sugárterápia,
• gyógyszeres: hormonális vagy kemoterápia.

A prosztatarák gyógyításában ezek alkalmazhatók önállóan vagy különböző kombinációkban is.

Műtét

A műtéti kezelésen (radikális prostatovesiculectomia) átesettek tízéves túlélési esélye 90-95 százalékos is lehet, azaz igen jók az esélyek a műtött beteg felépülésére hosszabb távon is. A beavatkozás 1-es és 2-es stádiumú betegek esetében megteremti a beteg teljes gyógyulásának feltételét.

A műtét folyamán eltávolítják a prosztatát, az ondóhólyagokkal együtt. Sajnos a műtét a szexuális élet kisebb-nagyobb mértékű zavarait és a vizelettartás nehézségét okozhatja. Az újabb műtéti technikáknak köszönhetően az idegkímélő beavatkozások után a fenti tünetek az esetek nagy részében csak átmenetiek. A laparoszkópos operációk mellett hazánkban is egyre több centrumban áll rendelkezésre a robotsebészet. A betegség lefolyásában nincs különbség a két műtéti eljárás között.

A betegség felismerésekor megállapított stádium alapján a prosztata körüli, kismedencei nyirokcsomók eltávolítására is sor kerül.

Mivel a PSA legnagyobb mennyiségben a prosztatában termelődik, a műtét után szintje 0-ra csökken. Ha a 0-ra csökkent szint a későbbiekben újból megemelkedik, az a daganat kiújulását jelezheti.

Gyógyítás sugárterápiával

A sugárterápia a műtéti megoldás alternatíváját jelentheti, és a kezelés eredményei körülbelül 5 év után válnak el. A sugárterápiában részesültek 10 éves túlélese 70-90%.

A kezelés során külső sugárforrásból előre meghatározott alkalommal, előre meghatározott dózisú sugárzást irányítanak az esetek nagy részében a kismedence területére, majd szűkítve a sugármezőt a prosztata és ondóhólyagra nagyobb dózist alkalmaznak, míg végül a legnagyobb sugárdózist a prosztata kapja.

A mai modern képalkotó eljárások segítségével a daganat jól lokalizálható, ezáltal pontos sugárterápiás tervezés válik lehetővé, amely csökkenti a mellékhatások számát és növeli a daganatot érő sugárzás mennyiségét. A korszerű sugárterápiás készülékek a betegség kiterjedésének és az egyén adottságainak megfelelően tudják a megfelelő sugárdózist leadni. Több esetben csak helyi „tűzdelést” végeznek. Sugársebészeti ellátással rövid idő alatt nagy dózis adható le. A kellemetlen mellékhatások teljes kiküszöbölése minden esetben nem lehetséges: kialakulhat a húgycső szűkülete, a húgyhólyag és a végbél sugárzás okozta gyulladása, bizonyos fokú potenciazavar és inkontinencia.

A betegség kiterjedését és a beteg általános állapotát figyelembe véve a sugárterápia megkezdése előtt néhány hónapos hormonkezelés javasolt, melyet legfeljebb 3 évig folytatnak.

Abban az esetben, ha a betegség kiújulása csak egy-egy területen mutatható ki, akkor annak sugársebészeti ellátása is szóba jön hormonkezelés nélkül.

Fájdalmas csontáttétek ellátása helyi sugárkezelést igényel.

Mit kell tudni a hormonkezelésről?

A prosztatadaganatok legnagyobb része az úgynevezett adenocarcinoma szövettani csoportba tartozik. Ezek a prosztatarákok hormonfüggőek, vagyis csak tesztoszteron jelenlétében képesek kialakulni, illetve a magasabb tesztoszteronszint kedvez a növekedésüknek és a terjedésüknek. Ebből következik, hogy a szervezet tesztoszteronszintjének csökkentésével a daganat megkisebbedését, a terjedés ütemének lassítását lehet elérni.

Amennyiben a daganat a prosztata tokját átlépte (akár a környező szervekre terjedt, akár a nyirokcsomókba vagy távoli szervekbe adott áttétet), a kezelés egész szervezetre ható formáját kell választani, esetleg sugárkezelés mellett. A szisztémás terápia alapja a hormonkezelés.

Hormonkezelés szükséges azon betegek esetében is, akiknél a műtétet követően a PSA (prosztataspecifikus antigén)-szint nem csökken a nullára, vagy a PSA szintje újra a mérhető tartományba emelkedik.

Sugárterápia kiegészítő kezeléseként is gyakran végeznek hormonkezelést, mivel a hormonkezelés "felerősíti" a radioterápia hatását.

A hormonkezelések típusai:

• A herék eltávolítása - kasztráció: A férfi nemi hormonok (androgének), elsősorban a tesztoszteron szintjének csökkentésére több lehetséges módszer szolgál. Mivel a termelődés fő helyszínének a herék tekinthetők, azok eltávolítása kézenfekvő megoldás. Bár műtét szükséges hozzá, a kialakult hatás miatt mégis a hormonkezelés egy fajtájának tekintik. A herék eltávolításával a tesztoszteronszint véglegesen alacsony marad.
• Hormontermészetű gyógyszerek: Bizonyos hormontermészetű gyógyszerek, melyek a herék működését gátolják, szintén a terápia egy lehetséges formáját jelentik. Ezek hatása a herék eltávolításával ellentétben nem végleges, ugyanakkor folyamatos gyógyszerszedést jelent a betegnek.
  • Az emberi szervezetben az agyalapi mirigy (hipofízis)-hyptalamus közötti információ egy részének gátlásával kémiai kasztráció alakulhat ki. A hatás kétfajta módon érhető el:
    • Nagy dózisban adjuk a természetes anyagot vagy ahhoz nagyon hasonlót. Ezeket LH-RH-analógoknak nevezzük. Jelenleg injekciós formában érhetők el: havonta, 3 havonta vagy 6 havonta adhatók.
    • A másik csoportba az úgynevezett „ellenhormonok”, LH-RH-antagonisták tartoznak. Ezen gyógyszerek között a havonta esedékes injekció mellett hazánkban is bevezetésre kerülő szájon keresztül szedhető készítmény található. A tablettás kiszerelés lehetővé teszi, hogy a herék hormontermelése csak átmenetileg csökken, s a kezelés befejezése után nagyobb a valószínűsége, hogy a tesztoszteronszint emelkedik, esetleg teljes mértékben visszaáll az eredeti nagyságra.
  • Antiandrogén gyógyszerek: Az úgynevezett antiandrogén gyógyszerek alkalmazásával a szervezet egyéb területén – legfőképpen a mellékvesében – termelődő tesztoszteron képződését akadályozzák meg. Tablettás kiszerelésben kerülnek forgalomba.
  • Az új típusú antiandrogének szintén csökkenthetik a szérum-tesztoszteronszintet, illetve magában a prosztatarákos sejtben fejtik ki hatásukat. Legtöbb esetben az LH-RH analógokkal vagy antagonistákkal együtt alkalmazzák azokat.
  • Egyéb hormonkészítmények: adásuk akkor indokolt, hogyha a prosztatadaganatban molekulár-genetikai módszerekkel kimutatható egyéb elváltozásokat találnak. Leggyakoribb, hogy BRCA1, illetve BRCA2 mutáció esetén kiegészítő tabletták alkalmazásával a terápiás eredmények javíthatóak.

Mit kell tudni a kemoterápiáról?

A hormonkezelés esetében gyakran előfordul, hogy a terápia elveszíti hatékonyságát, a daganat terjed. Ezt az állapotot a hormonnal szembeni érzéketlenségnek (hormonrezisztenciának) nevezik. Ilyenkor terápiaváltásra van szükség: Ezen esetekben "klasszikus", az egyéb daganatok elleni terápiák során alkalmazandó kemoterápiás szerek használata lehetséges. Legjobb hatás a taxánok csoportjába tartozó docetaxel vagy cabazitaxel adásával érhető el.

A citotoxikus gyógyszerek mellékhatásai többek közt a hányinger, hányás, hasmenés, hajhullás, a szájnyálkahártyán előforduló fekélyek megjelenése, a fertőzésekre való fokozott hajlam. Az általuk okozott vérszegénység következtében felléphet ájulás, gyengeségérzés.

Kombinált kezelésektől várható hosszú távon a legjobb eredmény

A beteg általános állapotától, a betegség adataitól (kiterjedés, szövettani jellemzők, PSA-érték, stb.) függően napjainkban a fenti gyógyszerek együttes adása válhat szükségessé: hormondepléció, új típusú antiandrogének és kemoterápia. Hosszú távon ezen kombinációk során érhetők el a legjobb terápiás eredmények.

Van, akinél immunterápia is szóba jöhet

Néhány esetben a szövettani vizsgálatok alapján immunterápia, ezenbelül az immunellenőrzőpont-gátlók adása lehetséges.

Mit kell tudni a csontáttétek kezeléséről?

Abban az esetben, ha a prosztatadaganatos betegnek kiterjedt csontáttétei vannak, amelyek fájdalmasak, akkor csontleépülést gátló gyógyszerek adása válhat szükségessé, melyek a biszfoszfonátok csoportjába tartoznak. Ezenkívül, ha a csontáttétek kiterjedése nő vagy a betegnek általános fájdalmai vannak, vagy a veseműködése nem megfelelő, akkor denosumab injekció adható. Alkalmazásuk során a csonttörések kevesebb arányban fordulnak elő. Amennyiben csak csontáttétei vannak a betegnek, amelyek fájdalmasak, akkor megfelelő vérkép mellett alfa-sugárzó izotóp terápia csökkentheti a tüneteket.

Egyéb kezelési lehetőség, kiterjedt áttétes prosztatadaganat esetén

Kiterjedt áttétes prosztatadaganatos beteg magas PSA-érték esetén hormon- és/vagy kemoterápiát követően izotópterápiában részesülhet. Ezekben az esetekben olyan lutécum-177-PSMA izotóp anyagot használnak, mely főleg béta-sugárzást bocsát ki magából. Alkalmazásával a daganatos sejtek felszínén található prosztataspecifikus antigén (PSMA) segítségével helyi sugárkezelés érhető el. Törekvések vannak egyéb izotópok bevezetésére.

Tovább

• Prosztatarák: mit tehetünk az inkontinencia elkerülése érdekében?
• Táplálkozási szabályok prosztatarákos férfiaknak

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kónya Judit, családorvos
Aktualizálta: Dr. Baki Márta, onkológus