Prosztatavizsgálat - Kivizsgálás prosztataproblémák esetén
frissítve:
A prosztatakivizsgálás legkellemetlenebb, ám gyors és fájdalommentes része a prosztata végbélen keresztül történő tapintásos vizsgálata, a rektális digitális vizsgálat, amely igen fontos információkkal szolgálhat orvosa számára.
A téma cikkei |
| 5/1 BPH: betegség vagy állapot? 5/2 Milyen tünetek utalnak a BPH-ra? 5/3 Prosztatavizsgálat 5/4 A BPH enyhébb formáinak kezelése 5/5 A BPH műtéti kezelése |
A prosztata vizsgálati módszerei
A prosztataproblémák okozta tünetek miatt orvoshoz forduló beteg kivizsgálásának első lépéseként orvosa részletesen ki fogja kérdezni a húgy- és ivarrendszerrel kapcsolatos panaszairól, előző betegségeiről. A megfelelő kezelés kiválasztásához fontos a beteg egyéb problémáinak ismerete, az esetleges előzetes sebészeti beavatkozások és gyógyszerszedési szokások feltérképezése, az orvossal való beszélgetés folyamán éppen ezért ne hallgassunk el semmilyen panaszt!
Az ezt követő fizikális vizsgálat fontos eleme az alhas alapos áttapintása, amelynek segítségével a vizsgáló orvos meggyőződhet a húgyhólyag teltségéről, továbbá a prosztata végbélen keresztül tapintással történő fizikális vizsgálat, az úgynevezett rektális digitális (rectalis digitalis) vizsgálat. Emellett sor kerül laboratóriumi tesztekre, az eredmények függvényében pedig egyéb speciális vizsgálatok (pl. prosztatabiopszia) elvégzésére.
Tapintásos prosztatavizsgálat (rektális digitális vizsgálat)
A prosztata fizikális vizsgálata a végbélen keresztül történik. A vizsgálat egyszerű, gyors, és bár kellemetlen, de nem fájdalmas. Ajánlott minden prosztataprobléma (jóindulatú prosztatamegnagyobbodás, krónikus prosztatagyulladás, esetleg prosztatarák) gyanúja esetén vagy szűrő jelleggel, rutinszerűen is. Előnye, hogy azonnali eredménnyel szolgál, nem kell várni az eredményre.
Két, a vizsgálatot megkönnyítő testhelyzet létezik: a beteg vagy álló helyzetben előrehajol, vagy féloldalasan fekszik felhúzott lábakkal. A vizsgáló orvos steril kesztyűt húz, amelyre síkosító kenőanyagot visz fel, ezzel jelentősen csökkenthető a kellemetlenség. Az ujjak bevezetésével kitapinthatóvá válik a prosztata mérete, formája, állaga, az esetleges csomók és elváltozások. A vizsgálat után papírtörlővel a páciens megtisztíthatja magát.
A vizsgálatot sok férfi igyekszik elkerülni, ugyanakkor a prosztatavizsgálat információértéke igen jelentős az orvos számára: a tapintás alapján következtetések vonhatók le a prosztata méretére, a fennálló betegségre vonatkozóan. A szűrűsűre használt PSA-teszt megbízhatósága alacsony, ezért még negatív PSA eredmény mellett is van jelentősége a rektális digitális vizsgálatnak.
Amennyiben a vizsgáló orvos nem tapasztal elváltozást, rendszerint nincs szükség további vizsgálatokra. Elváltozás esetén azonban a tapintásos prosztatavizsgálat a diagnózisalkotáshoz önmagában kevés. Felfedezhető vele a prosztata esetleges rendellenessége, ugyanakkor annak megállapítására, hogy jóindulatú prosztatamegnagyobbodásról, prosztatagyulladásról, esetleg rosszindulatú prosztatadaganatról van-e szó, további vizsgálatok szükségesek.
Vérvizsgálat, PSA-szint
Vérvétel minden esetben történik. Az eredmény általános tájékoztató jellegű a beteg állapotával kapcsolatban, általa felvethetők bizonyos betegségek, illetve a veseműködésről is lényeges információkat szolgáltat.
Egy speciális fehérje, a prosztata specifikus antigén (PSA) mennyiségének meghatározása alapvető a prosztata betegségeinek kivizsgálásában. A PSA-t a szervezetben csak a prosztata sejtjei termelik, vérben mérhető koncentrációja pedig arányos a prosztata nagyságával. A vizsgálat ugyanakkor nem specifikus, az emelkedett PSA-szint egyaránt jelezhet jóindulatú prosztatamegnagyobbodást, a prosztata gyulladását, fertőzéses állapotát és prosztatarákot is. Megbízhatósága sem megfelelő, gyakran ad álnegatív eredményt, különösen túlsúlyos férfiaknál, emellett bizonyos kezelések (pl. a prosztata transzuretrális rezekció) és egyes gyógyszerek is csökkent(het)ik a PSA mennyiségét a vérben.
A PSA-érték értelmezése |
| A PSA vérben mérhető abszolút mennyisége önmagában nem elég informatív. A kapott értéket legtöbbször a beteg életkorához, illetve a prosztata ultrahanggal meghatározott méretéhez viszonyítják. Ez utóbbit PSA denzitásnak nevezzük. A PSA szintjében bekövetkező változás figyelemmel követése ugyanakkor lehetőséget ad prosztata állapotának változására, a betegség követésére. A PSA két formában, szabad és kötött állapotban fordul elő, fontos mindkettő mennyiségének ismerete is az orvos számára. |
Prosztataultrahang
A prosztata ultrahangos vizsgálata elvégezhető a hasi ultrahang részeként és a végbélen keresztül is. A hasi ultrahang vizsgálat ugyanakkor a vesék, a máj, a húgyhólyag megítélésére alkalmasabb, a prosztata diagnosztikájában kisebb a szerepe. A végbélen keresztül történő ultrahangvizsgálat jobban láthatóvá teszi a prosztatát, annak méretét és finomabb szerkezetét is. Ultrahangvizsgálattal meghatározható a vizelés után a megnagyobbodott prosztata miatt a húgyhólyagban maradt vizelet mennyisége is.
A proszatatultrahang hátránya ugyanakkor, hogy a tapintásos vizsgálathoz hasonlóan nem állapítható meg egyértelműen az, hogy jó- vagy rosszindulatú elváltozást ábrázol-e az ultrahangkép, ezért további vizsgálatok válhatnak szükségessé.
Húgyúti vizsgálatok jóindulatú prosztatamegnagyobbodás esetén
Igazolt prosztatamegnagyobbodás esetén fontos a húgyutak, a húgyhólyag és a vese vizsgálata is. A megnagyobbodott prosztata ugyanis a vizeletkiválasztó szervekre gyakorolt nyomás miatt számos szövődményt okozhat, mint a húgyúti elzáródás, a gyakori vizelési inger, a pangó vizelet által okozott húgyúti fertőzések, súlyos esetben akár a vesekárosodás. A prosztatamegnagyobbodás súlyosságának megállapítására és az esetleges szövődmények felismerésére az alábbi vizsgálatok jöhetnek szóba.
Kiválasztásos urographia - A húgyutak (vesék, húgyvezetékek, húgyhólyag, húgycső) vizsgálata történhet intravénás vagy kiválasztásos urographia segítségével. Ennek során a beteg kontrasztanyagot tartalmazó injekciót kap, ezután meghatározott időpontokban hasi-kismedencei röntgenfelvételek készülnek, melyeken a kontrasztanyag miatt a húgyutak jól kirajzolódnak. Az eljárás rutinszerűen nem végzendő.
Endoszkópos vizsgálat - Az alsó húgyutak endoszkóppal történő vizsgálata szintén nem rutinvizsgálat. Ennek során a húgycsövön keresztül egy vékony, hosszú eszközt vezetnek fel a húgyhólyagba, amelynek végén egy apró kamera van. A kamera által közvetített kép egy képernyőn megjelenik, ami alapján az orvos tájékozódni tud az alsó húgyutak állapotáról, betegségeiről. Szükséges esetben szövettani mintavételre (biopszia) is alkalmas.
Vizeletáramlás-mérés - A vizeletáramlás-mérés egyszerű módszer, segítségével meghatározható a vizelet maximális áramlási sebessége, és az átlagos áramlás. A vizeletürítés dinamikájáról egy görbe készül, melynek alakja az urológus szakorvos számára fontos információkat hordoz, bár a vizeletáramlás csökkenését a prosztata és a húgyhólyag vagy húgycső egyéb betegségei is okozhatják. A vizsgálat nem fájdalmas.
Húgyhólyag-katéterezés - A maradék vizelet mennyisége katéterezéssel is meghatározható, amennyiben az ultrahangvizsgálat során valamilyen okból a kép biztonsággal nem jellemezhető.
Vizsgálatok más prosztatabetegség gyanúja esetén
A rutin prosztatavizsgálatok (mint a rektális digitális vizsgálat, az ultrahang vagy akár a PSA-teszt) során az elváltozásokat mutató esetek többségében jóindulatú prosztatamegnagyobbodást állapítanak meg. Bizonyos esetekben azonban felmerül más betegség gyanúja, amely további vizsgálatokat indokol.
Prosztatarák gyanúja esetén sor kerülhet specifikus laborvizsgálatokra (pl. PCA3 vizeletvizsgálat), ám egyértelmű diagnózis csak a végbélen keresztül történő prosztatabiopszia alapján, a minta szövettani vizsgálatával adható. Prosztatagyulladás esetén a különböző specifikus vizelet laborvizsgálatoknak van döntő szerepe.
Tovább Milyen tünetek utalnak a BPH-ra? | A BPH enyhébb formáinak kezelése
Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Kónya Judit, családorvos
