A Fekete hattyú pszichológiája

A mozikban nagy sikerrel futó Fekete hattyú című filmben Nina a Hattyúk tava balettelőadásra készülve anyja hatására olyannyira átszellemül, hogy saját bőrét kezdi tépdesni, és azt képzeli, hogy szárnyai nőttek.

Az öncsonkítás, a paranoiás tévképzetek és a vizuális hallucináció vajon egy ismert pszichotikus rendellenesség, vagy egyéb mentális probléma részei lehetnek? Lehetséges, hogy a túlzott stressz, a tökéletességre való törekvés, és egy basáskodó szülő hatására alakulnak ki az emberben ezek a rendellenességek?

Dr. Dolores Malaspina, a New York-i Egyetem pszichiátria professzora szerint ebben az esetben nem lehet pszichózisról beszélni.

Meglátása szerint Nina borderline személyiség, a rá jellemző súlyosan neurotikus, mániákusan megrögzött személyiségjegyekkel, aki kisebb pszichotikus kitörésektől szenved.

Irreálisak a filmben látható hallucinációk

A filmvásznon látott vizuális hallucinációk nagyon ritkák és ebben a formában nem is realisztikusak, a néző sokkal inkább hatásvadász vízióként, vagy fantáziaként tekint ezekre a vizuális betétekre, mint valódi hallucinációként - mondja a professzor.

Malaspina elfogadja a film pszichológiai szimbolizmusát: a fekete és a fehér hattyú szépen jeleníti meg Nina belső konfliktusát.

Rachel Loewy, a San Francisco-i Egyetem pszichiátere egyetért Malaspinával abban, hogy Nina borderline személyiség, de szerinte a főszereplő hallucinációi és képzelgései arra utalhatnak, hogy Nina teljesen elvesztette a valósághoz fűződő viszonyát.

Loewy úgy véli, hogy ha Nina meg van róla győződve, hogy hattyúvá változott, akkor valószínűleg pszichotikus rendellenség áll a háttérben, ugyanis a stressz bizonyos esetekben kiválthat pszichotikus eseményeket az eleve sérülékeny emberekből.

(Medipress)