A börtönpszichológus feladatai

Egy börtönpszichológus legfontosabb feladata a személyes segítségnyújtás a fogvatartottak részére, valamint a krízishelyzetek megelőzése és lehetséges kezelése.

A letöltendő szabadságvesztéssel járó büntetés megkezdésekor a fogvatartott a lehető legrövidebb időn belül kapcsolatba kerül az adott büntetés-végrehajtási intézet pszichológusával, aki általános állapotfelmérést végez. „A befogadói szűrővizsgálatból kiderülhet, hogy milyen további ellátás igénybevétele javasolható a fogvatartott számára.” – nyilatkozta Kovács Ferenc, a Budapesti Fegyház és Börtön pszichológusa.

A személyes szabadságtól való megfosztottság jelentős pszichés megterheléssel jár!

A külvilágtól való elzárás tényének feldolgozása jelenti a legsúlyosabb problémát. A család és a barátok hiányának elfogadását tovább nehezíti az ismerős környezet, a személyes javak és a heteroszexuális igények kielégítésének nélkülözése. A formaruha és a kényszerközösség jelentős hatást gyakorol a személyiség alakulására.

A fogvatartottak gyakran fordulnak pszichológushoz életvezetési és családi problémáikkal. A legkevésbé azoknak tudnak segíteni, akik méltánytalannak tartják a büntetésüket, illetve ártatlannak vallják magukat. Ilyenkor csak a probléma megosztásának a lehetősége biztosított, ami talán megkönnyítheti a helyzet elviselését.

Miben segíthet a pszichológus jelenléte?

Egy börtönpszichológus számos kontrollvizsgálatot végez, és a megállapított információk alapján segítséget nyújthat egy-egy fogvatartott elhelyezésével kapcsolatban. Amikor döntést hoznak az enyhébb fokozatba helyezésről, a feltételes szabadon bocsátásról, vagy a büntetés félbeszakításáról, előzetesen kikérik a pszichológus szakvéleményét. Szintén az ő közreműködését igényli a fogvatartott más nevelési csoportba, speciális csoportba történő áthelyezésének elbírálása.

A fogvatartott pszichés és mentális egészségügyi állapotának felmérése alapján a börtönpszichológus javaslatot tehet az illető kórházi beutalására. Az intézet orvosa a pszichotikus tüneteket produkáló, súlyosan zavarodott fogvatartottakat az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (IMEI) küldi. A büntetés-végrehajtási intézetekben ugyanis nem végeznek konkrét terápiát, itt terápiás jellegű egyéni és csoportos foglalkozások zajlanak, amelyeken senkit nem köteleznek a részvételre.

Bár nagyszámú fogvatartottra jut egy pszichológus, egyéni kérelmükre vagy hivatalos kérésre egyéni terápiás ellátást biztosítanak, illetve a nevelőkkel együttműködve kreativitást serkentő, a rehabilitációban segítő foglalkozásokat tartanak. Ezeken túl a börtönpszichológus munkájának része a személyi állomány felkészítésének segítése, a pszichikai alkalmassági vizsgálatok elvégzése, valamint az intézet dolgozóinak mentálhigiénés és krízisintervenciós ellátása is.

Mi áll valójában egy öngyilkossági kísérlet mögött?

Azok a fogvatartottak, akik a büntetésük letöltése alatt munkát végezhetnek, ritkábban igénylik a pszichológus segítségét, mint azok, akik dologtalanul töltik mindennapjaikat. „Több évtizedes tapasztalatom az, hogy akik dolgoznak, azoknak sokkal kevesebb a problémájuk, mint azoknak, akik tétlenül össze vannak zárva.” – magyarázza a pszichológus. Aki nem dolgozhat, annak jövedelme sincs, hacsak a falakon kívülről nem kap támogatást. A nincstelenség olyan mértékben fokozza a kiszolgáltatottság érzését, hogy az gyakran önpusztító cselekményekhez vezethet, ám a befejezett öngyilkossági kísérletek száma a hazai büntetés-végrehajtási intézetekben igen csekély.

Ha arra alkalmatlan eszközzel és alkalmatlan testfelületen okoz kárt magában a fogvatartott, tettét nem tekintik öngyilkossági kísérletnek. Az ilyen történések mögött általában nincs valós meghalási szándék, az illető inkább valamilyen egyéb célt kíván elérni a cselekedetével. Gyakran csak el akarnak kerülni az adott zárkából, vagy egy konkrét, esetleg kényelmesebb helyre szeretnének átjutni. Előfordul, hogy így akarják kiprovokálni, hogy beutalják őket az IMEI-be. Sokan közülük csak bizonyos gyógyszerekhez akarnak hozzájutni, vagy speciális csoportba szeretnének kerülni.

Családi konfliktus, váratlan tragédia következményeként szintén megesik, hogy kárt tesz magában valamelyik fogvatartott. Zaklatás, bántalmazás és érzelmi zsarolás is állhat a háttérben, ez utóbbi egyaránt irányulhat a hozzátartozók, a társak és a személyi állomány felé. Az esetek kezelését a börtönpszichológus számára szabályok határozzák meg, ennek leglényegesebb eleme a folyamatos figyelemmel tartás. A szakembernek törekednie kell arra, hogy elkerülje a fogvatartott megbélyegzését, illetve „sztárolását” is.

A drogfüggőség kezelése és megelőzése a büntetés-végrehajtási intézetekben

A börtönpszichológus feladatköréhez hozzátartozik, hogy segítséget nyújt a szenvedélybeteg fogvatartottaknak. Az elterelést (kábítószer-függőséget gyógyító kezelés, kábítószer-használatot kezelő más ellátás vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatás) célzó, szakemberek által irányított kezelések 6 hónapon át tartanak, az érintett fogvatartottaknak pedig legalább 11 alkalommal meg kell jelenniük. Bár a részvétel önkéntes alapon működik, nagyon ritka, hogy ne használnák ki a lehetőséget. Az intézetekben hangsúlyt fektetnek a drogprevencióra is. Igyekeznek a benti és a szabadulás utáni szerhasználatnak egyaránt elejét venni.

Egyéni, tematikus, illetve szabad-interakciós csoportos foglalkozásokat biztosítanak azzal a céllal, hogy az egyes szenvedélyekkel szemben értelmes alternatívákat tudjanak mutatni. Fontos, hogy ezek a fogvatartottak a szabadulásukat követően is tudják, milyen szervezethez, hova fordulhatnak a problémájukkal.

Az alkoholisták kényszerterápiája törvényileg ugyan megszűnt, de a Névtelen Alkoholisták csoportjának engedélyezték, hogy a fogvatartottaknak havonta egyszer foglalkozást tartsanak.

A szabadulás előtt állók támogatása

A hosszabb ítéleti idővel rendelkezők büntetésük utolsó két évében átmeneti csoportba kerülnek, ahol a börtönpszichológus, a nevelők és a civil szervezetek szakemberei együtt igyekeznek felkészíteni őket a szabadulást követő életre. A személyiséget folyamatosan kell rehabilitálni, mivel az intézetben eltöltött évek alatt a fogvatartottak sokat veszítenek az önállóságukból, alkalmazkodnak a börtönlét közösségi szabályaihoz, és nincsenek tisztában a külvilág változásaival.

Az átmeneti csoportban személyiségfejlesztő foglalkozásokat tartanak, ahol számos tréningen vehetnek részt az érdeklődők, például kommunikációs tréningen vagy problémamegoldó tréningen. Olyan gyakorlati ismereteket is megosztanak velük, hogy milyen iratokat kell beszerezniük a munkavállaláshoz, illetve hogyan kell megírni egy önéletrajzot. A csoport tagjait egy lehetséges állásinterjúra is felkészítik. A legnagyobb segítséget azonban a külvilággal való rendszeres kapcsolattartás jelenti, csoportos és egyéni szinten is.

(WEBBeteg - Piroskáné Hajdu Petra, újságíró)