Gyötrő féltékenység - Az egyik legelemibb érzés

A legelemibb és legáltalánosabb emberi érzések egyike. Mindenki ismerheti saját tapasztalatból, felé irányuló érzésekből, környezetéből. Művészeti és irodalmi alkotások jól ismert témája.

A féltékenység jelentősen eltérhet azonban mértékében, jellegében, a mögöttes gondolatokban, és abban is, milyen viselkedést hív elő. Változhat az évek során egy adott kapcsolatban, de kapcsolatonként jelentősen eltérhet. Lehet egy átfutó érzés, de lehet a mindennapokat tönkre tevő, megbénító, legyőzhetetlen indulat. Tudjuk a médiából, hogy a brutális támadásoknak, gyilkosságoknak a motivációja gyakran a féltékeny ember legyőzhetetlen szerelemféltése. Háttere pedig a kapcsolati függőség, melyben a féltékeny fél nagyfokú kiszolgáltatottságot, eszköztelenséget él meg.

A féltékenység a mindennapokban

A féltékenység örvénnyé válhat. Egy idő után már nem létezik más, mint a partner gesztusainak fürkészése, mondatainak értelmezése, arról való fantáziálás, hogy mi történhet, mikor távol van. Megbénítja a mindennapokat, a munkát, a figyelmet, a nappalokat és az éjszakákat. Mintha minden egy szűk alagútban játszódna, melyből nincs kitekintés a külvilágra. Előbb, vagy utóbb kezdetét veszi a nyomozás. A telefon, a közösségi oldalak információi, a közös ismerősöktől való tudakolózás, a személyes tárgyak, elváltozások a bőrön, hajszálak stb.. A nyomozóirodák megbízói között is nagy arányban jelennek meg a féltékeny partnerek.

A féltékenység felőrli a kapcsolatot. Állandó hullámvasút jellemzi a mindennapokat. Gyanúsítgatás, bizonyítékok tálalása, szemrehányás, dühkitörés. A partner védekezése, a vádak visszautasítása átmeneti megnyugvást, megbékélést hozhat. Egy idő után pedig minden kezdődik elöről, sokszor már nagyobb hőfokon, elkeseredettebben. Fokozódó indulat, kirobbanó fizikai erőszak, szakítások, majd ismételt kibékülések. Egyre inkább beszűkülő élettér jellemezheti a pár életét. A féltékeny fél igyekszik korlátozni párja önálló mozgásterét. Együtt is egyre kevésbé keresnek társaságot, házon kívüli elfoglaltságot.

A féltékenység egyre inkább aláaknázza az önbizalmat. A visszatérő gondolat, hogy gyengébbnek bizonyulhat, alul maradhat az összehasonlításban, egyre fokozódó szorongást, bizalmatlanságot generál. Ugyanakkor a féltékeny ember szégyelli érzéseit, gondolatait. Amíg tudja, igyekszik eltitkolni párja elől. Amikor pedig átszakad a gát, váratlanul nagy erővel törhet felszínre az addig elfojtott érzés, fantázia, gondolat.

Sok tehát a hasonlóság a féltékeny emberek viselkedésében, mégis jelentős különbségek is tapasztalhatók.

Hogyan élik meg a féltékenységet a férfiak és a nők?

A férfiak esetében a félelem tárgya a szexuális megcsalás. Számukra ez jelenti a legnagyobb fenyegetést. Ők erre a lehetőségre heves indulattal reagálnak. Igyekeznek párjukat magukhoz láncolni, korlátozzák őt a szabad mozgásában. Gyakran látni, hogy a féltékeny férfi partnere nem vállalhat munkát, nem hagyhatja el a lakást egyedül. A férfiak partnerüket megalázzák, sértik, leértékelik, így igyekezve távol tartani maguktól a megalázottság, kudarc érzését.

Ezzel szemben a nők elsősorban az érzelmi eltávolodástól félnek. Fantáziájukban partnerük máshoz bizalmas, mással érzi jól magát. Ők általában a szexuális hűtlenséget kevésbé élik meg drámai módon. A férfiaktól eltérően nem az indulatoké a fő szerep. A nők inkább magukba fordulnak, depresszívvé válnak. Párjukat inkább eltaszítják maguktól, - akár a kapcsolat megszüntetését is kierőszakolva. Magukat őrölik, és akár bele is betegszenek a bánatba. Kevésbé a másikat vádolják, sokkal erősebben élik meg a saját kudarcukat, alkalmatlanságukat.

Az irigység és a féltékenység közötti különbség

Az irigység egy másik emberre irányul. Annak képességeire, tulajdonságára, eredetére, szépségére, sikereire, szerencséjére stb.. Irigyelhetjük vagyonát, autóját, ruháját... Végtelen lehet a sor. Az irigység kiválthat dühöt, hathat bénítóan, de lehet inspiráló erejű is.

A féltékenységhez mindig kell egy harmadik ember. Lehet a közvetlen baráti körből, munkahelyről, de lehet egy magazin címszereplője is, vagy a metrólépcsőn szembe jövő „harmadik”. A féltékenység lényege az attól való félelem, hogy alulmaradok egy küzdelemben, egy másik jobbnak bizonyul nálam, és elveszthetem, ami az enyém.

Milyen eseményekhez köthető a féltékenység fellépése?

Mértéke egy adott kapcsolaton belül is jelentős változásokat mutathat.

A várandósság időszaka a nőket elbizonytalaníthatja, testük, lelkük változása kétségeket támaszthat bennük, felerősítheti a féltékenység érzését. A gyerekkel otthon töltött időszak szintén hathat kedvezőtlenül a nők önértékelésére. Bezárva, korlátozva érezhetik magukat, miközben párjuk szabadon mozoghat, tovább folytatja mindennapos tevékenységét.

Ez az időszak a férfiak számára is lehet megterhelő. A párjuk figyelme a kisgyerek felé fordul, kevesebb törődést, szeretetet kaphatnak, a szexuális kapcsolatban is változás állhat be. Emiatt mellőzöttnek érezhetik magukat, utat engedve ezzel a féltékenység érzésének.

Ha jelentős változások állnak be az egyik fél szakmai karrierjében, új közegbe kerül, más visszajelzéseket, több elismerést kap a külvilágtól, ez partnerét elbizonytalaníthatja. A munkahely elvesztése, tartós munkanélküliség súlyosan megterheli az önbizalmat, önértékelést. Az átélt kudarc, fölöslegesség érzése kedvez a féltékenység fellépésének.

A szexuális aktivitásnak az évek során megjelenő változása, csökkenése szintén generálhat félelmeket, kétségeket. A - női és a férfi - változókor szintén lehet a bizalmatlanság fellángolásának időszaka. A másodlagosan megnyilvánuló lelki jelenségek - depresszió, alkoholizmus, önértékelési zavarok - tovább ronthatják a helyzetet.

Ki a hibás a féltékenység megjelenéséért?

Aki féltékeny, a párját hibáztatja, vádolja. Sokszor nehezen születik meg a belátás arra nézve, hogy a „hiba az ő készülékében van”. Kívülről azonban azt tapasztalhatjuk, hogy ez az érzés eltérő intenzitással, de jelentkezik az illető különböző kapcsolataiban.

A partner személyisége, viselkedése, - a joggal, okkal felmerülő gyanú, a korábbi érzelmi, vagy szexuális hűtlenségek – természetesen súlyosbíthatják a féltékeny ember aggodalmait. A támadásokat megértő, empatikus hozzáállással fogadó partner segítségére lehet párjának indulatai leküzdésében, bizalmatlansága oldásában, szégyenérzete csökkentésében. De hát a partnerek türelme sem végtelen...

Mivel magyarázható a féltékenység?

Általános a nézet, hogy a jelenség hátterében önértékelési zavar áll. Gyakran látjuk, hogy mennyire sérülékenynek éli meg kapcsolatát a féltékeny ember. Riválist lát mindenkiben, állandóan készen áll a kudarcra, legyőzetésre. Fantáziáiban partnere bármelyik pillanatban felrúghatja a kapcsolatot, egy szebbért, okosabbért, gazdagabbért stb..

Az önértékelési zavar mélyén gyermekkori sérülések állhatnak. A feltáró, dinamikus szemléletű pszichoterápiás módszerek ezek tudatosítására, korrekciójára törekszenek.

Az anya-gyermek kapcsolat a fejlődés meghatározó eleme. Ebben a viszonyban alakul ki a bizalom és önbizalom, az elfogadottság érzése, a képesség a meghitt, intim kapcsolatra. Ha az anya és gyermeke közötti kapcsolatban zavar lép fel, a személyiség legalapvetőbb funkciói sérülhetnek.

A szülőkkel – elsősorban az azonos nemű szülővel - való kapcsolat zavara, a leértékelés, az elhanyagolás a későbbi önbizalomhiány alapjául szolgálhatnak. Gyermekkori trauma, szexuális abuzus mélyreható nyomokat hagy a személyiség fejlődésében. A testvérrel történő rivalizációban átélt – vélt, vagy valós – alulmaradás szintén táptalaja lehet a későbbi énkép zavarnak.

Gyakran tapasztaljuk, hogy a párkapcsolatban az egyik, - vagy mindkét – fél partnerétől a korai sérülések jóvá tételét, korrekcióját várja. Ha ezeket az igényeket a partner nem tudja, vagy nem akarja kielégíteni, az a sértett félben nagy indulatokat kelthet, és beindíthatja a partner elvesztésétől való félelmet.

A családterápiás elméletek a hangsúlyt a pár együttes működésére helyezik, és azt vallják, hogy a féltékenység, - hasonlóan sok egyéb problémához, - a pár kapcsolatának rendszer szintű zavara. A terápiás iskola képviselői szerint a megoldást is közösen, mindkét fél részvételével lehet elérni.

Egy másik elmélet, - az evolúciós pszichológia, - a viselkedés evolúciós gyökereit kutatja. Nem ad magyarázatot az egyéni eltérésekre. Az általános emberi viselkedés, indítékok, személyiségvonások megértését a törzsfejlődés során szükséges alkalmazkodás szükségletén keresztül igyekszik értelmezni.

Az elmélet a férfiak és nők féltékenységére másféle magyarázattal szolgál. A férfiak esetében, - a család egységének kialakulásával - meghatározóvá vált a szükséglet arra, hogy minden kétséget kizáróan biztosak lehessenek abban, saját genetikai gyermeküket nevelik, értük vívják mindennapos küzdelmüket. Ezzel magyarázza az evolúciós pszichológia, hogy számukra miért a szexuális hűtlenség a félelem legerősebb forrása.

A család kialakuló rendszerében a nők a teljes egység megőrzésében váltak leginkább érdekeltté, társuk esetleges elvesztése elemi egzisztenciális fenyegetettséggel járt. Ez magyarázhatja, hogy a nők számára az érzelmi hűtlenség, párjuk elvesztésének a veszélye jelenti a legnagyobb félelmet.

Út a féltékenység legyőzésére

A gyógyulás lehet egy természetes folyamat is. A személyiség érésével, a felnőtté válással, önálló egzisztencia kialakulásával növekedhet az érintett személy biztonságérzete, önbizalma. Ez természetesen kihat partnerével való kapcsolatára is. Az empatikus, támogató, megértő viselkedés a partner részéről segíthet túljutni a kritikus helyzeteken, fokozza a kapcsolat erejét, az intimitásra való képességet.

Ha a probléma nem rendeződik spontán módon, és valaki azt tapasztalja, hogy kapcsolataiban visszatérő módon, vagy az adott kapcsolatban hosszú időn keresztül nem sikerül legyőznie a féltékenységet, érdemes szakmai segítséget kérnie. Egyéni, - vagy párterápiás pszichoterápia keretein belül egyaránt el lehet jutni a probléma hátterének felismeréséhez és átdolgozásához, meghaladásához.

Segítség A családsegítő szolgálatok | A család is segíthet a depresszió leküzdésében

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Pálvölgyi Rita, pszichiáter, pszichoterapeuta