Hiperaktivitás és a tanulási részképességzavar

A hiperaktív gyerekek nehezen illeszkedhetnek be az iskolai közösségbe, tanáraik szerint sokszor zavarhatják az órákat, tanítási időben többször elhagyják a helyüket és sétálhatnak az osztályteremben, aminek sem a pedagógusok, sem az osztálytársak nem örülnek.

Az általános megfigyelés az, hogy a klasszikus tanórai szemléletben a figyelemhiányos gyerekek figyelme csak rövid ideig köthető le, könnyen elterelődhet a feladatról. Ha viszont egy felnőtt csak velük foglalkozik, akkor huzamosabb ideig is képesek összpontosítani, de összességében elmondható, hogy a koncentrációs képességük mindig gyengébb a neurotipikus kortársaikénál.

Neurotipikus – nem neurotipikus/atipikus – Mit is jelentenek ezek a kifejezések?

Mindannyian találkozunk az átlagostól eltérő fejlődésű gyerekekkel, felnőttekkel. Ettől színes a világ! Neurotipikusnak (vagy NT) nevezzük azokat az embereket, akiknek idegrendszeri fejlődése és állapota az átlaghoz hasonlóan zajlott, illetve a beszéd általi információ begyűjtése és a szociális kapcsolatok kiépítése is a nagy átlaghoz tart. Magát a szót az autista közösség alkotta meg, a nem autista személyek jelölésére, de a későbbiekben a kifejezést a más idegrendszeri elváltozással élők és a tudományos szakzsargon egyaránt felhasználta.

A sajátos nevelési igény igazából minden gyermekre igaz kellene, hogy legyen, de jogilag ide azokat a gyerekeket sorolják, akik valamilyen fogyatékkal vagy részképességzavarral élnek. Atipikusnak számít az a gyermek vagy felnőtt, aki nem tud a megszokott módokon kapcsolódni a környezetéhez, a tevékenységei, kedvtelései, esetleg a gondolkodásmódja eltér a hagyományosan elfogadottól. Lehet, hogy extrém módon a kortársai előtt jár, lehet, hogy túl sokat kérdez. Esetleg kritikusan gondolkodik. Vagy nem a hagyományos, megszokott sorrendben szeretne tanulni. A kiemelkedően tehetséges tanulók többsége is atipikus.

Hivatalosan a különleges bánásmódot igénylőek kategóriájába tartoznak:

• az SNI gyerekek (Sajátos Nevelési Igényű gyermek)
• a BTMN (Beilleszkedési, Tanulási, Magatartási Nehézséggel küzdő gyermek)
• a kiemelten tehetséges tanulók

Szerencsére, egyre többet lehet tájékozódni az úgynevezett „nem neurotipikus”, vagyis atipikus gyerekekről, ami segít megértésükben, nevelésükben és oktatásukban is. Jelenleg nem neurotipikus, vagyis atipikus fejlődésmenetűnek nevezzük az ADHD-s, hiperaktív, figyelemzavaros, tanulási zavaros, autizmusspektrum-zavaros gyermekeket és felnőtteket. Többségük ép intellektusú, és magasan funkcionál, de sokuk szenzoros feldolgozási zavarral él, vagy épp részképességzavarral is küzd (pl. DISZ).

A szakember szerint a zavarok sokszor együtt járnak

Gyarmathy Éva klinikai és nevelés-lélektani szakpszichológus, a Természettudományi Kutatóközpont (MTA Kiváló Kutatóhely) Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet tudományos főmunkatársa szerint az atipikus fejlődés fogalma a nem mindig nyilvánvaló és nem mindig megbízhatóan azonosítható neurológiai alapú eltéréseket takarja.

A fent említett zavarok gyakran együtt és különböző kombinációkban is megjelennek, mert a hátterükben azonos neurológiai eltérések azonosíthatók, amelyek a megkésett és/vagy atipikus idegrendszeri éréshez vezetnek. Ezért érdemes figyelemmel lennünk arra, hogy ha gyermekünket ADHD-val, vagy ADD-vel diagnosztizálták, akkor előfordulhat, hogy tanulási részképességzavarral is meg kell küzdenie.

Gyarmathy Éva szerint a neurológiai alapú teljesítményzavarok főbb csoportjai:

• a tanulási zavarok, tanulási nehézségek (diszlexia, diszkalkulia, diszgráfia);
• a kontrollzavarok (figyelemzavar, hiperaktivitás-zavar, impulzuskontroll-zavar);
• és az autizmusspektrum-zavarok egy része.

Mindezek az idegrendszeri sajátosságok veleszületett és/vagy szerzett neurológiai eltérésen alapulnak, és a környezet, így a tanítási módszerek meghatározó jelentőségűek a kialakulásukban. Optimális körülmények között nem vezet zavarokhoz az eltérés, sőt akár kiemelkedő tehetséggé is fejlődhetnek az egyébként jó képességű atipikus fejlődésű gyerekek.

Ez a hiányosság rányomja a bélyegét a tanulási képességükre és az iskolai előmenetelükre is. Az ADHD-s gyerekek idővel megtanulják, hogy végig kell ülniük a tanórákat, de az önfegyelem ilyen jellegű elsajátítása nem változtat azon, hogy valójában nem tudnak tartósan figyelni és koncentrálni a tananyagra. A hiperaktív gyerekek számára az állapotból adódóan a legnagyobb gondot az jelenti, hogy sokszor nem tudnak időre elkészülni a feladatokkal. Ennek lehet az az oka, hogy későn kezdenek neki azok megoldásának, vagy munka közben elterelődik a figyelmük és ezért nem tudják befejezni a feladatokat a megadott idő alatt. Általában az érintett gyerekek kézírása csúnya, a feladatlapok maszatosak, gyűröttek, így a tanárok tévesen vagy lustának, vagy trehánynak minősítik őket.

Azonban nem ez az egyetlen terület, ahol félreismerik a hiperaktivitással küzdőket. Gyakori tévhit, hogy az ADHD-tól szenvedőknek az intellektusuk is alacsony. Az intelligenciaszint és a hiperaktivitás között azonban nincs összefüggés! Hivatalos intelligenciateszttel végzett mérések bizonyítják, hogy magas IQ ellenére is lehet egy gyermeknek figyelemzavara, illetve hogy a gyenge koncentrálási képesség nem nyomja rá a bélyegét az értelmi képességekre.

A hiperaktivitás és a „DISZ”

Komoly iskolai problémákat okozhat, hogy a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar gyakran társul számolási zavarral (diszkalkulia), olvasási nehézségekkel (diszlexia) vagy írás közbeni betűtévesztéssel (diszgráfia). Ezekre a problémákra már egészen korán, óvodás korban fény derülhet, mivel az érintett gyerekek viszonylag későn kezdenek beszélni, hangokat, szavakat tévesztenek, illetve a kézügyességük is gyengébb az átlagosnál. Ilyen jellegű panaszok jelentkezése esetén már az iskola megkezdése előtt érdemes szakember segítségét kérni.

Az illetékes pedagógiai szakszolgálatoknál a Tanulási képességvizsgálóban mérik fel gyanú esetén a gyermekeket, majd mind az óvodákban, mind az iskolákban az utazó gyógypedagógusok fejlesztik őket. A szülők önként is kezdeményezhetik a vizsgálatot és vihetik gyermekeiket felmérésre, de általában az óvodák vagy az iskolák delegálják gyanú esetén vizsgálatra a gyermekeket. Természetesen magán úton is elérhetőek egyéb kiegészítő fejlesztések is akár, de a hivatalos út a fenti. Ez biztosíthatja azt, hogy a gyermek megkapja azokat az extra időket (pl. dolgozatnál) és fejlesztési lehetőségeket az intézményekben, amelyek segíthetik a fejlődését, fejlesztését, tanulását.

A fenti tanulási nehézségek kialakulása akár meg is előzhető, de mindenképpen kezelhető, ha a szülők és a pedagógusok időben észlelik a problémát, és szakember bevonásával segítik a hiperaktív gyermekek beilleszkedését az iskolai életbe.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőink: Dr. Muszil Dóra, pszichiáter és Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos

Felhasznált irodalom:

• Ki számít ATIPIKUSNAK? (Kék Erdő Alapítvány)
• A különleges nevelési igény és a távtanulás a 21. század fényében (Magyar Tudományos Akadémia)