Dr. Németh Attila: segítünk a mentális betegségekben szenvedőknek

A közel egy éve a Nyírő Gyula Kórház keretein belül működő Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) jelentős szerepet tölt be a pszichiátriai és addiktológiai járó- és fekvőbeteg-ellátás, valamint a kutatás és oktatás területén, pótolva a 2007-ben megszüntetett OPNI tevékenységeit.

A Nyírő Gyula Kórház - Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetben hiánypótló szakambulanciákat és az osztályokon olyan specializált részlegeket hoztak létre - mint például a játékszenvedély, a szexuális zavarok és az evészavarok kezelése, valamint a pszicho-onkológia -, amelyek egyáltalán nem, vagy csak kevés helyen érhetőek el az országban. Dr. Németh Attila főigazgató főorvost kérdezte a WEBBeteg.hu.

Milyen út vezetett odáig, hogy létrejött az OPAI, amelynek Ön lett a vezetője?

A XIX. század végén, mikor az OPNI elődje, a „Lipótmező” kicsinek bizonyult az elmebetegek ellátására, kellett egy új intézményt kialakítani a meglévő mellett, így jött létre az Angyalföldi Tébolyda 1884-ben. Ez utóbbi fokozatosan közkórházzá alakult, és létrejött a XIII. kerület ellátását végző Nyírő Gyula Kórház.

2007-ben, amikor bezárták az OPNI-t, és országszerte 22 százalékkal csökkentették a pszichiátriai ágyak számát, párhuzamosan csökkentve a gondozók finanszírozását, az addig sem túl jól működő pszichiátriai ellátás az összeomlás szélére jutott.

2009-ben az akkori egészségügyi miniszter, Székely Tamás felismerte a problémát, és létrehozták az Országos Pszichiátria Központot. Az OPK-ban mindössze hatan dolgoztunk, többségében félállásban. Az egyetemi klinikán működő központ - amelynek én voltam a szakmai igazgatója - a szakmai és jogi-forenzikus kérdések mellett adatgyűjtéssel és adatfeldolgozással, valamint a különböző centrumokban működő tudományos kutatások összehangolásával, fiatal kutatók támogatásával foglalkozott. Betegellátás közvetlenül nem tartozott hozzánk, de országszerte számos helyszíni szemlét tartottunk, képviselve a szakma érdekeit.

A kormányváltás után, 2010-ben zöld utat kaptunk arra, hogy létrejöjjön az új országos intézet, és „csak” a pénzügyi forrás és a megfelelő helyszín megtalálása volt a kérdés. A szakmai program és a megvalósíthatósági tanulmány hamar elkészült, de döntés sokáig nem született.

A fordulat akkor következett be, amikor megpályáztam a Nyírő Gyula Kórház főigazgatói helyét. Ez a kórház mindig is egy pszichiátriai dominanciájú közintézmény volt, az ágyak egyik fele pszichiátriai és addiktológiai, a másik fele pedig belgyógyászati és neurológiai profilú volt. Én azzal a programmal nyertem el a kinevezést, hogy itt, a kórház keretein belül létre lehet hozni az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetet, anélkül, hogy leépítenénk a szomatikus osztályokat, illetve bővítenénk a pszichiátriai ágyak számát. Egy országos intézetnek négy fő feladata van: magas színvonalú betegellátás, kutatás és oktatás, valamint módszertani tevékenység. 2013 júniusában adták át az alapító okiratot, és ekkor már a kitűzött feladatok jelentős részét sikerült megoldanunk.

Tavaly azt nyilatkozta, hogy a szakambulancia irányába mutat a pszichiátria fejlődése.

Ötvenhárom betegágy került a Nyírő Gyula Kórházba a 2007-ben megszűnt OPNI-ból. Akkor is azt mondtam, hogy ezzel az ágyszámmal meg lehet oldani az eddigi területi betegellátás mellett az országos intézetre háruló feladatokat. Ehhez egy megerősített szakambulanciát kellett létrehoznunk, ahol a vizsgálatot követően eldöntik a szakorvosaink, hogy szükséges-e kórházi kezelés, vagy terápiás javaslattal visszairányítsák-e a küldő intézménybe a beteget. Akit lehet, azt ellátunk ambulánsan, amennyiben osztályos ellátásra van szükség, tudjuk fogadni a pácienst a fekvőbeteg részlegeinken. A korszerű terápiáknak köszönhetően ma már egyre rövidebb a szükséges bennfekvési idő.

Milyen területek jelentek meg Önöknél?

Az ellátási forma széles spektrumú, az akut ellátástól kezdve a rehabilitációs osztályokon át a nappali kórházig minden elérhető. Különböző speciális profilok jöttek létre. Az átlagnál magasabb szinten foglalkozunk a kényszerbetegségekkel. Több olyan terület van nálunk, ami eddig hiányszakmának számított. Az egyik ilyen a szexuál-medicina, ahol pszichiátriai és belgyógyászati képzettséggel rendelkező kollégák fogadják a beteget, meg tudják állapítani, hogy milyen arányban van jelen a szomatikus, illetve a pszichogén ok, és ennek megfelelően kezdik el a terápiát.

A másik ilyen speciális terület a pszicho-onkológia, a daganatos betegek pszichoterápiája. Ezt a feladatot sajnos nem tudják teljes egészében felvállalni az onkológiai központok, viszont nagyon fontos, hogy minden beteg, aki igényli, hozzájuthasson a pszichoterápiás segítséghez. Kimutatható ugyanis, hogy a pszicho-onkológiai kezelés nem csak az életet hosszabbítja meg, hanem javítja az életminőséget.

Nagyon kevés helyen működik az országban olyan szakambulancia, amely speciálisan az evészavarokkal, így az anorexiával és a bulimiával foglalkozik. Ez utóbbi zavar sajnos egyre gyakoribb probléma, főleg a fiatal lányok, nők körében. Speciális fekvőbeteg részleg csak nálunk van egyedül az országban. Sokkal nagyobb erre az igény, mint amit ki tudnánk elégíteni, de legalább már működik egy ilyen részleg. Az OPAI munkatársainak Túry Ferenc professzor, az SE Magatartástudományi Intézet igazgatója nyújt szakmai segítséget szupervízió formájában.

A nevükben is benne van az addiktológa. Miért lett hangsúlyos ez a terület?

Ez a terület számunkra még nagyobb kihívás, mint a pszichiátria. Nagyon sok addiktológiai beteg van ma hazánkban, félmillióra becsülik az alkoholbetegek számát. Az elmúlt évtizedekben nem lett jobb a helyzet. A drog negyven éves múltra tekint vissza, napjainkban tovább növekszik a drogbetegek száma, ráadásul egyre több fiatal, egyre durvábban károsító drogokat használ, és ezáltal kerülhetnek olyan súlyos állapotba, hogy ezekben az esetben az életben tartás a cél.

A betegeknek komplex pszichiátriai ellátásra van szükségük az absztinencia eléréséhez. Az országos intézetnek éppen ezért a magasabb szintű, felépülés-központú ellátásra kell törekednie azoknál a betegeknél, akiknél a családba és a munkahelyre való visszatérés a rehabilitációs kezelés célja, és ilyenkor együttműködést és elvárásokat lehet és kell megfogalmazni a beteg felé, aki vállalja a hosszú távú kezelést.

Fontos területünk a játékszenvedély. A viselkedési mintákhoz köthető szenvedély ugyanolyan tüneteket vált ki, mint a szerhasználat, ilyen a sóvárgás a játék után, ha a beteg nem játszhat, feszült, ideges lesz, remeg és verejtékezik, ugyanúgy jelentkeznek a megvonási tünetek, mint az alkoholfüggőknél. A kilencvenes évektől kezdve folyamatosan növekedett a játékszenvedélyesek száma. Itt a Nyírő Gyula Kórházban kezdtük el a játékbetegek speciális terápiáját a 2000-es évek elején, amely távozásom után megszűnt. Most, a 2013-ban létrejött OPAI-ban újraszerveztük a játékszenvedélyesek speciális terápiáját az ún. Minnesota Modellt. Igaz, amióta radikálisan csökkent a játékgépek elérhetősége hazánkban, nem történt drasztikus növekedés a betegek számában, sőt, talán még némi csökkenés is tapasztalható. Ami érdekes, hogy külföldön élő magyarok is felkeresték már az intézetet. Ők kint szoktak rá a játékra, és nálunk szeretnék kezeltetni magukat.

Milyen fontosabb feladatok várnak még Önökre?

A mai napig várat magára egy olyan kiemelt biztonságú részleg létrehozása, ahol a nagyon súlyos, önmagára vagy másokra veszélyes, többnyire drogok által indukált pszichotikus betegeket kezelnék. Ennek az előkészülete egyrészt pénzügyi, másrészt szakmai, illetve jogi kérdés. A kezdeti lépések már megtörténtek.

(WEBBeteg - Tóth András, újságíró)