Idő kérdése és a játékszenvedélyesről fokozatosan letöredezik a tünetek vastag kérge

Kezelést igénylő zavar a mértéktelenül folytatott szerencsejáték. Fontos cél, hogy a beteg önmaga vegye kézbe a gyógyulása-felépülése fölötti irányítást. Ebben is támogatást nyújt a Nyírő Gyula Kórház-OPAI Addiktológia Osztály Minnesota Részlege. Tremkó Mariann klinikai és addiktológiai szakpszichológussal, a Minnesota Részleg vezetőjével beszélgettünk.

Mióta foglalkozik ezzel a területtel?

A pszichológus végzettséget 1983-ban szereztem meg az ELTE-n. Ezt követte két szakvizsgám: a klinikai szakpszichológia - amely a kóros lélektani jelenségekkel foglalkozik - és a klinikai addiktológiai szakpszichológia - a szenvedélybetegségek szerteágazó területével foglalkozik -, emellett számos képzésen különféle terápiás módszert sajátítottam el, amelyeket most egy komplex kezelési mód részeként igen jól tudok hasznosítani.

A szenvedélybetegség kezelésével 25 évvel ezelőtt kerültem intenzív, és úgy tűnik, nem múló kapcsolatba. Akkor a szegedi ifjúsági drogambulancia egyik alapító tagjaként, majd később a Nyírő Gyula Kórház Drogambulanciájának munkatársaként drogfogyasztókkal foglalkoztam sok éven keresztül. Többéves kitérőt követően - amelyet nevelési tanácsadóban, családokkal foglalkozó pszichológiai segítő munkát folytatva töltöttem - visszakanyarodtam immár a szenvedélyes szerencsejátékosokhoz és alkoholbetegekhez. A Nyírő-Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetben egy éve nyílt meg a Minnesota rendszerű, csoportterápiás alapú részleg, ennek szakmai vezetőjeként dolgozom.

Miért ezt a területet választotta?

Valószínűleg a hagyományostól eltérő, szabálytalan életutak érdekelnek, a káros szokások mellett fölfedezhető értékes belső tartalékok kibontakoztatása izgat. Nagyon érdekesnek tartom ezt a területet, ás általában az embert.

Szeretem azt a terápiás folyamatot, amely során a betegről fokozatosan letöredezik a tünetek vastag kérge, és a mögötte lévő, mindannyiunkban benne rejlő, érinthető lénnyel emberi kapcsolatba kerülök. Ez a gyógyító kapcsolat lényege.

Miért tartja fontosnak a játékszenvedély intézményi kezelését?

Azon túl, hogy a betegségek nemzetközi osztályozásának legújabb kézikönyve is kezelést igénylő zavarnak tekinti a mértéktelenül folytatott szerencsejátékot, magunk is minden nap látjuk az osztályon a káros következményeket: a személyiség kiégését, öngyilkossági veszélyeztetettséget, a teljes anyagi ellehetetlenülést, a családtagok megterhelődését. Szenvedő emberekről van szó, akkor is, ha ők maguk ezt néha nem is tudják megfogalmazni.

Megfigyelhető-e pozitív vagy negatív változás a játékszenvedélyesek számának alakulásában, amióta korlátozták hazánkban a játékgépek használatát?

Úgy látjuk, inkább a játékszenvedély formája változik. Ismeretes a szerváltás fogalma, amikor az egyik függőséget a fogyasztó egy másikra cseréli. A hangsúly áttevődik a nyerő-automatákról talán a sportfogadásra, a kaszinókra, vagy az interneten elérhető különféle játékokra, esetleg a kémiai szerekre (alkohol, drog). A szerváltás jelensége azt jelzi, hogy a háttérben álló függőség érintetlen maradt, noha a tünetei változtak.

Milyen úton-módon kerül Önökhöz egy beteg? A családtag jelzi, maga jelentkezik a páciens? Fontos arról is beszélgetnünk, hogy ebben az esetben is igen nehéz magának a szenvedélynek az elismerése.

Kifejezetten azt kérjük, az érintett maga jelentkezzen. Ez éppen azért fontos, hogy önmaga vegye kézbe a gyógyulása-felépülése fölötti irányítást, ennek nyilván feltétele, hogy az illető felismerje és elismerje, problémával küzd. Az első problémafelmérő-motivációs beszélgetésre viszont kérjük, hogy hozzátartozójával együtt jelenjenek meg.

Melyek a legsúlyosabb formái a játékszenvedélynek, amelyeket jelenleg kezelnek?

Kérdés, hogy a súlyosságnak milyen mutatóit tekintjük mérvadónak. Súlyos lehet a veszteség mértéke például több millió forintnál. Súlyos lehet a páciens állapota: depresszió, öngyilkossági veszélyeztetettség. Súlyos lehet az egzisztenciális helyzet: lakhatás elvesztése, hajléktalan létbe csúszás, családi kapcsolatok elvesztése. A Magyarországon használatos állapotbecslő skála szerint a problémás, illetve az ún. patológiás (kóros) játékosok kezelése történik az OPAI Minnesotán.

Milyen esetben döntenek az egyik vagy a másik terápia mellett? Mitől függ, hogy valakit bentlakással kell kezelni vagy ambulánsan is ellátható?

A Minnesota részlegen alapvetően lélektani munkával történik a felépülés a problémából. Ennek során a páciens megtanulja önmaga szabályozni a szenvedélyét, életvitelét, kapcsolatait, testi állapotait. A változások így önmaga részeivé válnak és hosszútávon "használhatóak". Amennyiben indokolt, társult hangulati problémák, szorongás, alvási nehézségek miatt időlegesen gyógyszeres segítséget is kaphatnak. Az OPAI-Minnesota bentlakó kezelési forma azoknak a jelentkezőknek megfelelő, akik pusztán az önsegítő csoport (Gamblers Anonymous) támogatásával nem tudják hatékonyan féken tartani káros szokásukat. Mindkét problémakezelési mód megfelelő lehet tehát a probléma súlyától, az illető személyiségétől függően.

Miért fontos a csoportterápia?

Sokszor a páciens már tudatában van minden nehézségének, a játék hátterében álló okoknak, azt is tudja, mit kellene tennie, a problémák mégsem változnak. A csoporthelyzet érzelmi többlete, a társas támogatás, a sorstársak saját példái mind elősegítik és maradandóvá tehetik a felépülést.

Mi történik, ha egy beteg visszaesik a kezelés alatt?

A visszaesés alapjában a betegséggel együttjáró folyamat. Ha megtörténik, abból tanulni lehet és kell is, hozzájárul ahhoz, hogy a páciens tudatossága növekedjék a veszélyeztető helyzetekre nézve és ezzel csökkenjen a későbbi visszaesések valószínűsége. Ez a nézőpontunk azonban nem azt jelenti, hogy következmények nélküli a bent tartózkodás alatt folytatott játék vagy szerfogyasztás. Vannak olyan, a kezelési programban résztvevők érdekében hozott keretszabályaink, amelyek áthágása adott esetben a kezelésből való elbocsátáshoz vezet. Ilyen például, ha a bentlakó ittasan jön vissza kimenőről.

Másképpen kell-e kezelni azokat, akik más szenvedélybetegséggel is küzdenek?

Nem ritka a játékszenvedélyhez kapcsolódó alkoholfogyasztás és dohányzás együttese, illetve a droghasználat. Ezekben az esetekben mindkét problémára figyelmet kell fordítanunk, föl kell mérni például a társuló problémák súlyosságát, kezelést igénylő voltát. Ha ezek elérik a függőség szintjét, akkor ugyanazok az elvek és gyakorlat vonatkozik rájuk, mint a játékszenvedély kezelésére. Amennyiben inkább még csak problémás szerhasználatról, alkoholizálásról van szó - noha a függőségbe csúszás veszélye éppúgy fönnáll - életvezetésbeli változtatásokkal csökkenthető a probléma.

Milyen hosszú az utánkövetés időszaka?

Az idei évtől kezdődően kérjük meg pácienseink engedélyét arra, hogy félév múlva megkereshessük őket, hogylétük iránt érdeklődve. A kórházi kezelés ugyan lezárul nyolc hét után, elköszönünk a páciensektől, azonban a Névtelen Szerencsejátékosokkal, Névtelen Alkoholistákkal időközben kiépített kapcsolataik alapján ajánljuk továbbra is a gyűléseken való rendszeres és gyakori részvételt.

Mikortól mondható az, hogy egy beteg jól van, gyógyult?

A mi szóhasználatunkban felépülésről beszélünk inkább. A kóros játékszenvedély krónikus betegség, a páciens nem gyógyul meg maradéktalanul, ám állandó figyelemmel egyensúlyban tartható, akárcsak a cukorbetegség. A névtelen csoportok szemlélete alapján a húsz éve tünetmentes szenvedélybeteg is ún. felépülő szenvedélybeteg, felépülése élethosszig tart.

(WEBBeteg - Tóth András, újságíró)