Pszichoterápia: a gyógyító szavak

A pszichoterápia a kommunikáció segítségével végzett gyógyító módszerek gyűjtőfogalma, története egyidős az emberiséggel. Kezdeteit a vallási szertartásokban, szerzetesi mozgalmakban találhatjuk meg.

Sigmund Freud

A tudományos pszichoterápia kibontakozását a XVIII. századra tehetjük, a hipnózis alkalmazásának idejére. Később ebből bontakozott ki a Sigmund Freud neve által fémjelzett és tanítványai által továbbgondolt pszichoanalízis. Majd a XX. század elején indult fejlődésnek a "kísérleti lélektan" (behaviorizmus), amit később pedig az amerikai Carl Rogers nevéhez köthető személyközpontú pszichoterápia követett.

Napjainkra az önálló pszichoterápiák száma több százas nagyságrendet ért el, tehát látható, a pszichoterápia messze nem azonos Freud munkásságával, mint azt sokan gondolják. A sokszínűséggel párhuzamosan ugyanakkor az alapelvek, célkitűzések, módszerek tekintetében az utóbbi időben egyre inkább az integrációs, összeolvadó folyamatok is megfigyelhetők. A legtöbb pszichoterápiában jártas szakember több megközelítési módot is elsajátított, ezeket kombinálják a kezelés céljainak és a beteg egyéni adottságainak figyelembevételével.

Az önfeltárás, az egyén megismerése

A pszichoterápia lényege minden esetben az önfeltárás, melynek során az egyén belső élményeit felszínre hozza, azokkal intenzíven foglalkozik, majd új következtetéseket von le belőle. Maga a pszichoterápia szakkifejezéssel ülések sorozatából áll, egy-egy alkalom átlagos hossza 45-50 perc. Az ülések száma változó, és az adott módszertől függ. Az ülések gyakorisága ugyancsak széles skálán mozoghat az 5 alkalom/hét és 1 alkalom/hónap között. Ismertek rövid, akár együléses módszerek is, de ezzel szemben vannak hosszú, éveken át tartó kezelések.

A pszichoterápia elsősorban négyszemközti kapcsolat a terapeuta (képzéssel rendelkező pszichiáter orvos vagy pszichológus) és a beteg, pontosabban a kliens között, de a pszichoterápia számos vállfaja végezhető csoportos foglalkozás keretében (pl. relaxációs módszerek, önismereti csoportok, magatartás terápiák, családterápiák).

Pszichoterápiás irányzatok

A szuggesztív eljárások közé tartozik a hipnózis, az autogén tréning és egyéb relaxációs módszerek. Lényegük olyan módosult tudatállapot elérése, ahol a szuggesztiók határozott cél irányába mutatnak. A szuggesztiók speciális kommunikációt jelentenek, amelyek önkéntelen választ vált ki a befogadóban, befogadja annak lényegi tartalmát. Ilyenkor a figyelem erősen koncentrálódik, ugyanakkor a valósággal való kapcsolat meglazul.

Elsősorban direkt tünetbefolyásolásra, szorongáscsökkentésre alkalmazhatók, gyakran kombinálják más módszerekkel. Megjegyzendő, hogy a hipnózist lengi körül a legtöbb legenda és misztifikáció a laikusokban. A valóság azért igencsak messze esik a filmek által táplált képtől, de ezen technikák alkalmazása speciális képzettséget igényel.

A mélylélektani módszerek legismertebb képviselője a klasszikus pszichoanalízis, de ide tartoznak egyéb változatai, a rövid dinamikus terápiák, az önismeretet akár csoportkörülmények között fejlesztő pszichodráma és csoportanalízis is. Ezen technikák működése a szabad gondolkodáson és képzettársításokon (asszociáción) alapul, az ösztönök, elfojtott érzések feltárását, álmok analízisét jelenti.

Analitikus irányzatok és módszereik

Az analitikus irányzatok különös jelentőséget tulajdonítanak a gyermekkori élményeknek, konfliktusoknak és a szexuális fejlődésnek, ezek zavarára vezetnek vissza későbbi kóros folyamatokat, és ezen felismeréseken keresztül gyógyítanak. A pszichoanalízis hosszú, akár évekig tartó kezelést jelent, melynek során a kliens élete során szerzett élményanyagát is akár újraértelmezik.

A behaviorizmus ("kísérleti lélektan") módszerek a viselkedésterápiák, kognitív terápiák (megismerési folyamatok), határozottság tréningek (asszertív tréningek). A kísérletes szó nem a kipróbálatlanságra, hanem arra utal, hogy az irányzat csak tudományosan megfigyelhető, objektív adatokkal dolgozik, a környezeti ingerek és a rájuk adott lelki reakciók feltárására irányul.

Nem egy kóros tünetet vizsgálnak konkrétan, hanem a tünetet kiváltó szituáció újratanításával, következtetések levonásával próbálják az adott tünetet kikerülni, és így végső soron a problémát megszüntetni. Gyakran kombinálják a nagyobb hatékonyság, szorongáscsökkentés érdekében relaxációs, hipnózis technikával.

A kognitív terápiás módszerek lényege, hogy az emberi viselkedést gyakran rosszul berögzült automatikus gondolatok (pl. "nekem ez úgysem sikerül") befolyásolják, ezeket a gondolatokat a terápia során felismertetik, meghatározzák a logikai hibákat, majd megpróbálják azokat megfelelő körülmények között módosítani, illetve a páciens hiányos viselkedési eszköztárát fejleszteni (asszertív tréning - szociáliskészség-fejlesztés).

A terápia során nagy hangsúlyt fordítanak az önértékelés fejlesztésére. Ezek a technikák különösen jól alkalmazhatók fóbiák, kényszerek, szorongásos és depressziós betegségek kezelésére, gyakran egymással is kombinálva.

Ezt olvasta már? A félelem kezelhető

Ezt olvasta már? Létezik kiút a kényszerbetegségek fogságából

Az önmegvalósítás akadályait kezelő terápia

A humanisztikus (emberközpontú) irányzatok az 1960-es években jelentek meg. Ide tartozik például a rogersi személyközpontú pszichoterápia. Ennek során a pszichoterápiás alapfeltételeket (empátia, elfogadás, hitelesség) művelik magasabb szinten, az önmegvalósítás akadályait próbálják elhárítani, összességében pozitívabb és optimistább megközelítés, mint az analitikusok elfojtott szexuálitáson alapuló megközelítése.

Elsősorban akkor hatásosak ezen technikák, amikor az egyén saját élményvilágától szenved, az élet értelmetlensége foglalkoztatja.

Összefoglalva a fenti rövid ismertetésekből is látszik, a pszichoterápiáknak mára számtalan vállfaja létezik, melyek szakavatott kezekben komoly segítséget jelenthetnek a lelki, illetve pszichoszomatikus problémák kezelésében. Használhatók önállóan, vagy gyógyszeres kezelésekkel kombinálva is. Jelentősen javítják a gyógyulás esélyét, csökkentik a visszaesés valószínűségét. Merjünk élni vele!

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter