Hiedelmek mentális betegségekről

A mentális betegségeket, rendellenességeket és eltéréseket általában sokan félreértik bizonyos alaptalan mítoszok miatt. Az alábbi lista öt mentális betegség kapcsán mutat be egy-két hiedelmet, melyek teljesen alaptalanok. Természetesen ezeken kívül is vannak a többség által félreértett mentális problémák, de azokról majd később ejtünk szót.

Antiszociális személyiségzavar

A mítosz: Valaki, aki kerüli a szociális érintkezést, az antiszociális személyiségzavarral küzd.

Ez nagyrészt egy szemantikai félreértés. Sokan mondják azokra, akik vonakodnak részt venni közösségi szituációkban, hogy „antiszociálisak”.

Az antiszociális személyiségzavarban olyan felnőttek szenvednek, akik figyelmen kívül hagyják mások jogait, erőszakosan viselkednek, hazudoznak, lopnak, és nincsenek tekintettel mások, vagy a saját biztonságukra. Gyakran extrovertáltak, így hát legtöbbször pont az ellentétei azoknak, akikre rá szoktuk mondani, hogy „antiszociálisak”, ez utóbbi csoport foglalkozik mások érzéseivel, csak valamiféle szorongás, félénkség, vagy depresszió, vagy AvPD (Elkerülő személyiségzavar) miatt elkerülik a szociális érintkezések nagy részét. Leginkább az elkerülő személyiségzavar kapcsán mondják, hogy „antiszociális”, mégis az antiszociális személyiségzavar teljesen más dolog.

Többszörös személyiségzavar

A mítosz: Az emberek, akiknél disszociatív önazonosság-zavar áll fenn, szélsőségesen változtatják viselkedésüket és elveszítik az emlékeiket, amikor személyiséget váltanak.

Sokak szerint a disszociatív önazonosság-zavar maga is egy mítosz, hiszen ezt a betegséget a legtöbb esetben az Egyesült Államokban diagnosztizálják, és máshol alig. Ám a mítosz vizsgálatához tegyük fel, hogy létező mentális problémáról van szó.

A disszociatív önazonosság-zavarral küzdő embereknek kettő, több, vagy akár több mint száz személyiségük is lehet, melyek váltakozva veszik át az irányítást. Ezek az alternatív személyiségek gyerekkori traumák miatt szoktak kialakulni. Gyakran nem nagyon különböznek az eredeti személyiségtől, így a jelenlétüket nem is mindig lehet megfigyelni. A legtöbben tudatában vannak a különféle személyiségek jelenlétének és ismerik is azokat. Lehetséges, hogy amnéziás módon elfelejti az egyik személyiség, ami a másik irányítása alatt történik, de tudatuknál vannak végig, csak nincs aktivitásuk. Akinek sok személyisége van, annak a személyiségei képesek egymással kommunikálni. gyakran úgy döntenek, hogy nem mennek terápiára, és inkább csoportként élnek, minthogy az egyik személyiség megmaradjon, a többit pedig eltüntessék.

Diszlexia

A mítosz: A diszlexiások mind képtelenek olvasni, mert rossz sorrendben látják a betűket.

Az első mítosz, miszerint a diszlexiások nem tudnak olvasni. Igazából megtanulhatnak olvasni, de ha nem kapnak megfelelő segítséget ehhez, a tanulás elhúzódhat, így osztályt kell ismételniük néha a betegségük miatt. Még ezt is megcáfolja néhány gyerek, akik képesek kendőzni olvasási problémáikat akár a negyedik osztályig is. Ha szakértő tanítja olvasni a diszlexiás gyerekeket, akkor gyorsan és kiválóan megtanulhatnak olvasni.

A mítosz másik fele, hogy a diszlexiások rosszul látják a betűket. Az ő esetükben inkább a vizuális információk feldolgozásának egyfajta mentális zavaráról beszélhetünk, nem látási problémákról.

Skizofrénia

A mítosz: A skizofrének hangokat hallanak a fejükben.

Mind hallottunk már erről a problémáról és jókat nevetünk a skizofrénes vicceken. Ellentétben a hiedelmekkel nem minden skizofrén hall hangokat a fejében. Az audiohallucinációk gyakoriak ezeknél az embereknél, de olyan hangokat hallanak, amik rajtuk kívülről érkeznek. Ráadásul különböző szimptómái lehetnek ennek az állapotnak. A betegeknek lehetnek hallucinációik, téveszméik, zavart gondolataik, érzelemmentességük, vagy akár katatón skizofrénia esetén elveszíthetik a vágyat arra, hogy egyáltalán megmozduljanak. Ez egy összetett probléma, megannyi szimptómával, és kössük le, hogy nem ehhez a mentális betegséghez tartozik a többszörös személyiség kérdése. Azt a problémát már fentebb tárgyaltuk.

Autizmus spektrumzavar

A mítosz: Az autizmus egy olyan rendellenesség, ami meggátolja, hogy valaki valaha is a társadalom részévé váljon.

Rengeteg mítosz létezik az autizmusról. Amikor az emberek meghallják azt a szót, hogy „autista”, egyből olyan gyerekekre gondolnak, akik képtelenek kommunikálni, a saját kis világukban élnek, akik néha őrjöngnek és sose lesznek a társadalom részei. Nem véletlenül nevezik spektrumzavarnak, amiről beszélünk. A teljesen elzárkózott, kommunikációképtelen autistáktól kezdve olyan emberekről is van szó ebben a gyűjtőfogalomban, akik normális életet élnek, csak egy kicsit különcnek tűnnek a számunkra.

A komoly autizmus sem gátol meg sokakat abban, hogy boldog életet éljenek. Sokakról hallani, akik kigyógyultak ebből az állapotból, és rengeteg alapítvány és intézmény kutatja a megoldást az autizmusra. Sajnálatos módon azok a szervezetek, akik a gyógymódot keresik, terjesztik a leginkább azt a mítoszt, hogy ilyen az autizmus, azzal a tevékenységgel, hogy a kampányaikban a legsúlyosabb eseteket mutatják be.

(DRportal)