A hiperaktivitás gyógyszeres kezelése
aktualizálta: Dr. Mélypatakiné Dr. Áfra Júlia, szakgyógyszerész frissítve:
A hiperaktivitás kezelésére ma Magyarországon mindössze két hatóanyag áll rendelkezésre normál intellektusú gyermek esetében, azonban a gyógyszeres kezeléssel kapcsolatos érvek és ellenérvek mind a mai napig heves viták tárgyát képezik.
Legelőször azt szükséges tisztázni, hogy az ADHD (Attention-Deficit Hyperactivity Disorder), azaz figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar kezelése nem csupán a gyógyszeres kezelést jelenti. A terápiaválasztást befolyásolja többek között a betegség súlyossága, a gyermek életkora, a szülők és az iskola hozzáállása, empátiája, toleranciája, az otthoni és iskolai környezet, illetve hogy milyen mértékben befolyásolja a zavar a mindennapi életet.
A gyógyszeres kezelés mellett az esetek nagy részében szükséges pszichoterápia alkalmazása is, mely elsősorban az érzelmi élet zavarainak korrekciójára irányul. A kezelésbe jó, ha bevonjuk a szülőket, pedagógusokat és a gyermekhez közel álló más személyeket is, esetleg speciális iskolát választunk a gyermeknek.
A gyógyszeres kezelés alatt jelenleg hazánkban általában a metilfenidát hatóanyag-tartalmú gyógyszereket értjük, emellett elérhető már atomoxetin tartalmú készítmény is. Külföldön további hatóanyagok is elérhetőek, mint például a dextroamphetamin. Az amphetamin ijesztő szóként hathat, hiszen az ilyen típusú hatóanyagok a pszichostimuláns kategóriába tartoznak, így kábítószernek megfelelő szabályozás alatt állnak.
| Tényleg hiperaktív a gyermek? |
| A betegség diagnosztizálásához a szülőktől nyert adatokon túl szükség van a tanárok által adott jellemzésekre is, hiszen a gyermek viselkedése a különböző környezetben, különböző szituációkban igen eltérő lehet. Ki kell zárni egyéb betegségek lehetőségét (részképesség zavarok, érzékszervi betegségek, értelmi fogyatékosság stb.). Emellett kérdőívek, becslőskálák, illetve a viselkedés megfigyelése segítik a diagnózis felállítását. |
Ezeknél a gyermekeknél az agy bizonyos gátló területei nem működnek megfelelően, emiatt nem tudnak megfelelő mértékben figyelni, feladataikra koncentrálni. A methyphenidat és társai ezeket a gátló területeket stimulálják, így érve el a kívánt hatást. Természetesen ezeket a gyógyszereket (is) csak jól meghatározott esetekben szabad alkalmazni, megfelelő körültekintéssel.
A megfelelően kiválasztott betegeknél azonban jelentős javulás érhető el a koncentráció növelésével, a hiperaktivitás csökkentésével az iskolai eredményekben is pozitív hatás mutatkozik.
Mikor nem alkalmazhatóak a gyógyszerek?
A készítmények felírhatósága is szigorúan ellenőrzött, csak pszichiáter, illetve gyermekpszichiáter javasolhatja, illetve míg az atomoxetin alkalmazásához csak szakorvosi javaslat szükséges, addig a metilfenidát esetében fontos, hogy minden esetben ugyanabban a patikában szabad csak kiváltani. A gyógyszer szedéséről a beteg által választott gyógyszertárat az orvos értesíti.
Mindkét forgalomban lévő hatóanyag esetén igaz, hogy nem alkalmazható:
- pajzsmirigy-túlműködés esetén,
- bizonyos szívbetegségekben és keringési zavarokban,
- zöld hályog fennállása esetén,
- egyes súlyos pszichiátriai kórképek fennállása esetén,
- 6 éves kor alatt.
A metilfenidátot a fokozott aktivitással járó időszak előtt szokták alkalmazni, tehát általában reggel és délben, mivel a gyógyszer bevétele után körülbelül fél órával már kifejti hatását, mely kb. 4 órán át tart. Lehetőség van tartósabb hatású (6-8 órán át ható) készítmény alkalmazására is. Esti órákban lehetőség szerint ne adagoljuk, mert egyik leggyakoribb mellékhatásként alvászavar jelentkezhet. Az atomoxetin esetében ugyanúgy a reggeli szedés ajánlott.
További mellékhatásként az idegesség és a fejfájás, hasfájás említhető, ha ezek huzamosabb ideig fennállnak, a gyógyszer dózisának csökkentése, illetve elhagyása szükséges. További átmeneti mellékhatás lehet az étvágy csökkenése.
Hogyan zajlik a terápia?
A terápia általában kis dózisokkal indul, majd fokozatosan emelik a dózist a megfelelő hatás eléréséig. A megfelelő, legkisebb hatékony dózis elérése után folyamatos, havonta történő kontrollvizsgálatok mellett a beállított terápiát időszakosan, általában a nyári szünetben meg szokták szakítani. Az újbóli alkalmazás szükségességét a továbbiakban a szakorvos dönti el.
Serdülőkorra a betegek jelentős részénél a tünetek csökkennek, így a gyógyszeres kezelés elhagyható. Egyes esetekben idősebb gyerekeknél vagy akár felnőtteknél is szükség lehet gyógyszeres kezelés alkalmazására, ilyenkor azonban minden esetben fontos az előny-kockázat alapos mérlegelése és a terápia szoros nyomonkövetése. A terápia elhagyása ideális esetben mindig fokozatosan, lépcsőzetesen történik.
Milyen eredmények várhatóak a gyógyszeres kezeléstől?
Az esetek kétharmad részében a gyerekek iskolai teljesítményében látványos javulás tapasztalható. Megközelítőleg a gyermekek 10-13 százaléka egyáltalán nem reagál a terápiára, a maradék részben kisfokú javulás észlelhető.
A társuló betegségek kezelése is fontos és szükséges!
Miután a hiperaktivitás az esetek több mint felénél nem önállóan, hanem valamilyen más betegség (pl. viselkedészavar) mellett jelentkezik, rendkívül fontos a társuló betegség megfelelő kezelése is.
Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Szimuly Sándor, családorvos
Aktualizálta: Dr. Mélypatakiné Dr. Áfra Júlia, szakgyógyszerész
