A gyógyíthatatlan betegség során fellépő öngyilkosságról

A gyógyíthatatlan betegség diagnózisa, bejelentése az élet legnagyobb krízishelyzetei közé tartozik. Amikor a beteg tudomására jut, hogy fokozódó tünetei hátterében az életét közvetlenül veszélyeztető kór áll, a szembenézés nagyon nehéz, sokszor nem is sikerül. Sokan lebénulnak a hír hallatán, hirtelen üressé válnak. Mások megkérdőjelezik a diagnózist, megint mások hevesen elutasítják a lehetőséget.

Lassan kezdetét veszi egy folyamat, mely hosszan tart, szorongással, félelemmel, depresszióval, bizonytalansággal teli, jelentősen romolhat a beteg életminősége. Több stádium követi egymást, végül a beteg képessé válhat a megváltoztathatatlan vég tudomásul vételére, a megbékélésre.

Ezt a küzdelmet nem tudja mindenki végigjárni. A gyógyíthatatlan, halálos végű betegséggel való harcot sokan feladják, és önkezükkel vetnek véget életüknek.

Mikor követnek el leggyakrabban öngyilkosságot?

Öngyilkosságot leggyakrabban a diagnózissal való szembesülés, később a betegség kiújulása, daganatos betegségek esetén a kemoterápia időszaka alatt követnek el. A krónikus fájdalom okozta lelki kimerülés szintén vezethet e döntés megszületéséhez.

Félhet a beteg a későbbi fájdalmak elviselésére való képtelenségétől, tarthat a kiszolgáltatott magatehetetlenségtől, a magánytól.

Kik a veszélyeztetettek?

Az öngyilkos magatartást ebben a súlyos helyzetben is több tényező befolyásolja. A legfontosabb talán a beteg alapszemélyisége. Ennek labilitása, korábbi pszichiátriai betegség, a megküzdő képesség gyengesége hajlamosít az öngyilkosság elkövetésére. Jellemzően a férfiak nagyobb arányban hajlamosak a fatális döntés meghozatalára. Ha a családban vagy a tágabb környezetben történt hasonló helyzetben elkövetett öngyilkosság, azt a beteg mintának tekintheti, ezért családjának, orvosainak, ápolóinak, gondozóinak, környezetének fokozottan oda kell rá figyelni.

Az egészségügy szerepe

Nagyon jelentős az egészségügyi ellátórendszer szerepe. A köztudatban sokszor a valóságnál sokkal sötétebb kép él bizonyos, - elsősorban daganatos – betegségekkel kapcsolatosan. Sokan azonosítják ezt a megmásíthatatlan, közeli véggel. Alapvető fontosságú, hogy a gyógyító team milyen mértékben képes felvállalni a beteg teljes körű, testi-lelki gyógyítását. Hogyan közli a kezelőorvos a tényeket, fenntartja-e a reményt a gyógyulásra, vagy a folyamat érdemi lassítására, a fájdalom kezelésére – akár speciális fájdalomközpont bevonásával. Képes-e az ellátórendszer a folyamatos kapcsolat fenntartására, a paciens kérdéseinek megválaszolására, a változásokra történő reagálásra, a bizalom fenntartására, szükség esetén pszichiáter bevonására.

Család szerepe a legfontosabb

A család és a környezet szerepe szintén meghatározó. Miközben ők is súlyos terheket hordoznak, nagy félelmeket élhetnek át, ők azok, akik a mindennapos küzdelmet együtt vívják a beteggel. Reagálni tudnak a változásokra, az újabb igények, szükségletek megjelenésére. Közülük kerülnek ki azok, akikkel a paciens képes beszélni betegségéről, félelmeiről, végakaratáról. Ők azok, akik képesek oldani a magányt, az izolációt, melyet a betegséggel való küzdelem teremt.

Fejlődő technika, javuló életkilátások

Fontos az ismeretterjesztés, a média szerepe. Lassan oldódik és árnyalódik csak az a kép, mely a daganatos és a gyógyíthatatlan betegségekről a köztudatban él. A diagnosztikus és terápiás lehetősek fejlődése meghatározó módon képes befolyásolni bizonyos betegségek kimenetelét, ezzel együtt pedig azt a folyamatot is, amelyet a paciensnek a betegsége során végig kell járnia.

Tovább

• Öngyilkosság - Hogyan ismerjük fel az előjeleket?
• Pszichoonkológia: A rák és a lélek csatája
• Hogyan dolgozzam fel az eredménytelen rákterápiát?
• Mit tehetünk, ha ismerősünk öngyilkossági szándékot fontolgat?

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Pálvölgyi Rita, pszichiáter, pszichoterapeuta