Pedofília és gyermekbántalmazás - Mit lehet tenni?

A pedofília görög eredetű kifejezés, a "gyermek" és a "szeretet" szavakból tevődik össze. Az elsőre ártalmatlannak hangzó megnevezés mögött azonban súlyos szexuális aberráció húzódik meg, a serdülőkort el nem ért gyermekek iránti szexuális jellegű vonzalmat takarja.

A jelenségnek komoly társadalmi és büntetőjogi vonatkozásai vannak. A pszichiátria önálló diagnózisként kezeli, a hazai gyakorlatban is használt BNO diagnózistár az F6540 kóddal jelöli. Bár a pedofília mint vágyakozási irány, érdeklődés önmagában még nem automatikusan bűncselekmény, de a kiskorú ellen elkövetett szexuális bűncselekmény már az. A gyermekbántalmazás ezzel szemben egy büntetőjogi jellegű kategória, amely mögött az elkövető pszichés tünetei, kóros személyiségjegyei húzódhatnak meg, vagy akár "csak" alkoholos vagy drogos befolyásoltság is okozhatja elkövetését. A pedofília és a (gyakran szexuális hátterű) gyermekbántalmazás kapcsolódhat egymáshoz, a kérdést az áldozat és az elkövető irányából is érdemes megvizsgálni.

A társadalmi megítélése a pedofil és a bántalmazásos ügyeknek rendkívül elutasító, a gyermek elleni bűncselekmény miatt elítéltre még a börtönben is kiemelten nehéz idők várnak fogolytársai jóvoltából. Paradox módon a magyar társadalom bár elutasító a bűncselekmény súlyú gyermek elleni atrocitásokkal szemben, de meglepően toleráns a hétköznapi, enyhe gyerekbántalmazással kapcsolatban, és sokan úgy gondolják, hogy a kiabálás és akár az (enyhébb) verés a gyereknevelés természetes része. Sokan szülőként talán nincsenek is tisztában vele, hogy amit nevelési céllal tesznek, az akár pont ugyanaz a gyerekbántalmazás, amit újsághírek kapcsán épp ők maguk is elítélnek.

Éppen a modern nyugati társadalmi elutasítottsága miatt a probléma nehezen vizsgálható, az ilyen személyek rejtőzködnek, hajlamukat kifelé leplezni igyekeznek, és sokszor az áldozatok, a család hallgatása is segíti őket. Érdekes történelmi adalék a probléma vizsgálatához, hogyan tekintett a társadalom évszázadokon át a gyermekkorúakkal kötött házasságra vagy a velük való nemi érintkezésre. A középkorban a nemi érettség első jeleinek megjelenése lényegében a gyermekkor végét is jelentette. I. Nagy Lajos királyunk idejében például az eljegyzéskötés alsó határa hét éves kor volt. Werbőczy István híres, 1504-1514 között Hármaskönyv címen íródott szokásjogtára szerint a "fejletlen kor" és a házasságkötés határa 12 év volt. Az esetleges "elháláslehetetlenség" pedig mint házassági akadály oka nem az illető gyermek kora volt számukra, hanem inkább külső személy boszorkánymesterkedésének az eredménye! Az akkori európai idők mai szemmel furcsa, bizarr szokása között a mai pedofília így bizony sajnos évszázadokon át elfogadott jelenség volt. Ennél csak az sajnálatosabb, hogy számos kultúrában még ma is elfogadott, sőt bevett szokás a gyermekkorú lányok házasságba kényszerítése, akár tárgyként történő eladása, és ennek részeként a fizikai gyermekbántalmazás mint nevelési eszköz is teljesen más megítélés alá esik.

Pedofília - az áldozat szemszögéből

A gyermek életkorától, családi helyzetétől függően könnyen csábítható, befolyásolható és félelemben tartható. Ha olyan családban él, ahol az ott uralkodó normák szerint a gyermeket tárgynak, engedelmeskedni köteles alattvalónak tekintik, a gyermeknek esélye sincs a normál személyiségfejlődésre. Azok használják ki, akiknek feladatuk lenne, hogy megvédjék és megtanítsák a világban való eligazodásra, az érzelmek kimutatására, felismerésére és viszonzására. Mindezek híján a gyermek elbizonytalanodik, frusztrálttá, izolálttá válik. Támaszt és biztonságot, gyakran unalom ellen izgalmat keres. Hiányérzete van, és azt szeretné megszüntetni. Szeretetre vágyna, de közben nem tudja, mi az, ezért könnyen csábítható tárgyakkal, ígéretekkel, a szexuális közeledés simogatását is összetévesztheti a vágyott szeretettel.

A pedofília aktív megnyilvánulása a gyermekek elleni szexuális, erkölcsi és emocionális erőszak, visszaélés a gyermek kiszolgáltatott, a felnőttől függő helyzetével, tapasztalatlanságával, fizikai gyengeségével, kíváncsi bizalmával.

A pedofil

A tipikus pedofil jellemzően 30-50 év közötti férfi, gyakran egyedülálló vagy valamilyen látszatházasságban él, magánéletben többnyire bezárkózva (rejtőzködve?), kevés látható szociális kapcsolattal. Sikeres és sikertelen emberek egyaránt lehetnek köztük. Hátterükben nem ritka a saját elszenvedett gyermekkori trauma szerepe sem. Az ilyen pedofil személy kóros személyiség, aki kedvességével, ajándékokkal, ígérgetésekkel, de nem ritkán erőszakkal el tudja érni, hogy a gyermek teljesítse kéréseit, igényeit. Célja, hogy önző módon kielégítse perverz vágyait, úgy, hogy közben uralkodni tudjon, erősnek érezhesse magát.

Fontos hangsúlyozni, a pedofilia egy szexuális jellegű pszichés zavar, a pedofilek nem automatikusan bűnözők. Egy részük nem jut el a gyermek elleni tényleges atrocitásig, megélik vonzalmuk beteges voltát, küzdenek ellene, és ebből akár különféle pszichés tünetek (pl. szorongásos problémák, depresszió) is kialakulhatnak náluk, mellyel orvoshoz is kerülhetnek. Az ilyen személyek szenvednek a "bűnös gondolatoktól", próbálnak küzdeni ellenük.

Az internet elterjedése egy újabb területet nyitott a pedofília problémakörében, az internetes gyermekpornográfia megjelenését és elterjedését, az erre való igény sajnos ijesztően nagy. Az ilyen oldalakat követő, ilyen képeket vagy videokat számítógépükre letöltő, és azokkal önkielégítést végrehajtó személyek is pedofilek, az akár látszólag rendezett magánélet ellenére is. Az ilyen képek készítése, ilyen tartalmú oldalak működtetése viszont már ismét a komolyabb büntetőjogi felelősség irányába mutató kérdés.

Mit lehet tenni?

Sajnos ma még nem túl sokat. A pedofília hátterében felvetnek szervi okokat, hormonális és agyi elváltozások szerepét, zajlanak ezirányú kutatások. A problémakör körül ma még több a kérdőjel, mint a válasz, de vannak bizonyos terápiás kísérletek is, pl. Svédországban tesztoszteronszintet csökkentő gyógyszerek alkalmazását vizsgálják pedofil bűnözőknél, cselekményük ismétlődését akadályozandó. Ez a módszer nem a pedofíliát magát gyógyítja, hanem más irányból közelít, és a férfi nemi vágyat hivatott csökkenteni. A használt szert eredetileg prosztatarákos férfiak kezelésére alkalmazták, de most a szer korábbi mellékhatása talán egy új alkalmazási területhez vezethet sikeres kipróbálási és engedélyezési eljárás esetén.

A pedofil személy kezelésében a kapcsolódó tünetek (pl. súlyos szorongás, depresszió, alvászavar) enyhítésének is szerepe lehet.

Vannak pszichoterápiás (pl. analitikus) próbálkozások is, a cél inkább a személyiség zavarának megismerése, az egyén megtanítása jobban kontrollálni kóros vágyait, de magának a kóros szexuális irányultságnak a megváltoztatására ma működő módszer nincs. A pszichoterápiákra továbbá általános igaz, hogy bármi eredmény csak a beteg együttműködése, gyógyulni akarása esetén remélhető.

A gyermekek elleni erőszak formái

A gyermekek elleni erőszak bármilyen formája a felnőttek büntetőjogi felelőssége. A gyermekbántalmazás lehet fizikai és verbális, a leggyakoribb a kettő szomorú kombinációja. A bántalmazás jellege az életkortól is függ.

Újszülöttkorban, kisgyermekkorban a gyermeket éheztetik, nem tartják be a rendszeres táplálás szabályait, nem tartják tisztán, a síró, igényeiért küzdő gyermeket megbüntetik, nem védelmezik a külső hatásoktól, ütik, kínozzák, korlátozzák, gyakran molesztálják, akár szexuális tárgynak tekintik. Félelemben tartják, így a gyermek nem mer szólni, gyakran még a külsérelmi nyomaikat is takargatják. A kamaszkorban a szexuális veszélyeztetettség fokozódik, a testileg fejlődésnek induló gyermek a család és a környezet áldozatává válhat.

A család, pedagógusok, a védőnői és gyermekorvosi ellátás része és felelőssége is ezen jelek felismerése, illetékes hatóságok értesítése, bevonása.

A szavak általi terrorizálás, az otthoni tartósan agresszív, félelmi légkör is erőszak, hatása lehet erősebb mint a fizikai atrocitás maga, a szavak nyoma is örökre beleivódhat a tudatba, tönkreteszi, pszichoszexuális fejlődésében is súlyosan, akár egész életére károsítja a gyermeket.

A családon belüli erőszak

Erőszak címen szexuális erőszakot, vagy "sima" fizikai bántalmazást (pl. rendszeres verést) értünk, de erőszaknak tekinthető a tartósan fennálló, verbálisan agresszív, félelmi légkör hatása is a gyermekre. A családon belüli erőszak, a közkeletű kifejezéssel (szexuális) "molesztálásnak" hívott jelenség is sokszor ezen alapszik.

Ha nem tisztelik a gyermek önálló jogait, nincsenek tekintettel intimszférájára, pl. rányitnak a fürdőszobában, akarata és ellenállási próbálkozásai ellenére bármiben és bármikor legyőzik és ráerőszakolnak dolgokat, pl. etetik, ha nem éhes, megverik, ha nem engedelmeskedik, megcsókolják, ha tiltakozik, és jót nevetnek rajta, hogy milyen dühös lesz.

Ezekkel a jelenségekkel szép lassan megtaníthatják arra, hogy magatehetetlen tárgy legyen, tűrjön. A gyermek pedig, aki kezdetben örömmel fogadja a kedveskedő közeledést, a jóleső simogatást, ”törődést”, csak későn jön arra rá, hogy mi is történt vele. Többnyire nem mer szólni, fél és szégyelli magát. Nem árulhatja el azokat, akiktől az élete és a biztonsága függ. Gyakran a felnőttkori pszichés betegségek okainak keresésekor bukkanunk rá a gyerekkori bántalmazásra, molesztálásra, erőszakra.

Sokszor a felnőttkori párkapcsolati, szexuális zavarok hátterében is ezek a titkolt, szégyellt, elfojtott okok állnak!

A bántalmazással, uralkodni akarással a felnőtt gyakran saját frusztrációját, napi kudarcélményeit vezeti le, az a saját pszichés tüneteinek, kóros személyiségének leképezése. Amennyiben a probléma orvosi vonatkozásait nézzük, ezen okként szereplő tünetek, problémák enyhítése lehet célkitűzés. A bántalmazás hátterében sajnos sok esetben húzódik meg alkohol és újabban egyre többször droghasználat szerepe is.

A probléma világjelenség, a különbség inkább abban van, melyik kultúrában mennyire társadalmi tabu a kérdés, valamint hogy a problémáról hol mennyire lehet beszélni. Európa számos országában hosszú évek óta tilos a gyerekek "nevelési" célúnak szánt verése is. Svédországban már több mint 25 éve szigorúan büntetik, ha a szülő fenyíti (szóval vagy tettel) a gyermekét, az ottani gyámhivatal akár már gyanú esetén is kiemelheti a gyermeket a családi környezetéből. A svéd rendszer következetes, és a kellő anyagi, szervezeti erőforrás is rendelkezésre áll, de sajnos a gyakorlatban az eredmények azért felemásabbak, részben előfordulnak hatósági túlreagálások, téves gyanúnak is tanúi lehetünk, másrészt svéd betegekkel dolgozva meglepően sok, 25 évnél fiatalabb beteg története is kezdődik gyermek- és serdülőkorban elszenvedett szexuális vagy egyéb súlyos fizikai atrocitással. A különbség egyik oka valószínűleg az is, hogy a svéd társadalomban elfogadottabb pszichiáterhez fordulni, mint Magyarországon, és ott a betegek gyakrabban beszélnek őszintébben nálunk elhallgatott dolgokról

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőink: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter, Kazimír Ágnes, pszichológus