Kukkolás: mikortól perverzió?

A voyeurizmus az exhibicionizmus ellentéte. Nem megmutatni, hanem meglesni szeret. Míg az előbbi színre lép, az utóbbi elbújik, les, szemlélődik, megfigyel, kívül marad. Közösülő párokat, vetkőző nőket figyel rejtekhelyéről, ebben leli kizárólagos szexuális kielégülését.

Normál esetben is okozhat nemi izgalmat ezen helyzetek észlelése, szemlélése, pornográf filmek, képek útján, de ezeket kizárólag előjátékként használják, nem ez vezet az orgazmusig. A perverzió perverz jellegét az biztosítja, hogy kizárólagosság jellemzi, vagyis a személy csak ilyen módon jut el a szexuális kielégülésig.

A gyermeki fejlődésben ennek a tulajdonságnak van létjogosultsága, ebben a szakaszban elfogadott, a gyermeki kíváncsiság része. Felnőtt korban ez a tulajdonság már betegségnek, szexuális regressziónak, perverziónak tekinthető. Az életútelemzéssel, pszichológiai anamnézissel, személyiség vizsgálatokkal deríthető ki az, hogy kinél miért ez a fajta szexuális aberráció alakult ki és ez milyen személyiségbe ágyazottan működik.

A voyeurnek (leskelődőnek) a közösüléshez nincs bátorsága. A távolból történő leselkedés nemcsak ingerlő a számára, hanem pontosan ez vezeti el a kéjérzés legmagasabb fokára.

Ha észreveszik, igen gyakran az élete is veszélybe kerülhet, de ezt a veszélyt felvállalja, vagy eszébe se jut. Ez a szexuális perverzió kizárólag férfiaknál fordul elő.

Mindannyian szeretünk kukkolni

Hétköznapi értelemben voyeur-ök vagyunk akkor, ha a televízió előtt, vagy bármely esemény külső szemlélésekor részletekbe menően, szinte kéjesen figyeljük mások fájdalmát, kínlódását, vagy exhibicionizmusát. Az emberi személyiségnek ezt a titkolt énjét aknázzák ki a nagy nézettségű valóságshow-k, amelyeket jóval többen élveznek, mint amennyien ezt bevallják.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Kazimir Ágnes, pszichológus