Hogyan segíthet a művészet a pszichiátriai betegséggel küzdő embereken? - Művészetterápia

A művészet és gyógyító ereje egyidős az emberiséggel. Az ősember barlangrajzai, az indiánok táncos rituáléi is mind a lelki egyensúlyt szolgálták. Ma elmegyünk a színházba, moziba, hogy megnézzünk egy jó darabot, filmet, lelkileg feltöltődjünk a napi rohanás, stressz után. A művészet segít, gyógyít, talán ezért is jött létre annak idején.

A művészet speciális leképezése a világnak a legkülönfélébb módszerekkel, a zene, tánc, képzőművészet, az irodalom, újabban a film mind fantázia világát felhasználó terület, ahol a jó érzékkel használt kreativitás, egyéni látásmód hordozza az értéket és fejez ki érzelmeket. A művészet jelentős mértékben a nonverbális, szavakon túli kommunikációs eszközökkel dolgozik, a hétköznapitól eltérő módon szólít meg minket. Egyéntől is függ, hogy kit mi és hogyan szólítja meg, ki mit tekint számára tetsző művészi értéknek, de a különféle alkotók és alkotások össztársadalmi megítélése azért nyújt bizonyos támpontokat mindenkinek.

Ez a cikk is érdekelheti A személyiségzavarban szenvedők jellemzői

A pszichiátriai betegek esetében sokszor éppen a kommunikáció jelenti a nehézséget, és ez nehezíti meg a hagyományos terápiás kapcsolatokba való bevonásukat is.

Művészetterápia - Már évtizedek óta alkalmazzák

A művészetterápia egy mára teljesen elfogadott módszer. Hosszú múltra tekint vissza, már a múlt századfordulótól, amikor Freud és tanítványai révén a pszichoanalízis virágkorát élte, sokan foglalkoztak a betegek által készített rajzok, alkotások elemzésével, és abból lelki következtetések levonásával. Az pedig már évszázadok óta ismert volt, hogy a lelki beteg embereknek célszerű és segítő hatású valami időtöltést találni, tehát a kreatív időtöltéseket is sokan sokféleképpen bátorították a korai pszichiátriában is. Kimondottan terápiás célra a művészetet a II. világháború után kezdték használni, lelki sérüléseket szerzett katonák rehabilitációjához, és a művészetterápia kifejezés is ekkortól nyert teret.

Ez a cikk is érdekelheti Hogyan lehet megbirkózni a traumatikus élményekkel?

A művészetterápia gyűjtőfogalom, lényegében mindegyik művészeti ágnak lehet megfelelő nevű terápiás iránya is, költészetterápia, zeneterápia, festészet stb.. Vegyük észre, hogy itt nem magának a tevékenységnek van kiemelt jelentősége, és nem lehet azt mondani, hogy mondjuk a zeneterápia hatékonyabb módszer, mint a táncterápiák vagy a költészet. A művészetterápiák lényege, hogy egy speciális kommunikációs csatornát nyitnak olyan emberek felé, akiket esetleg sehogy máshogy nem lehet megszólítani, terápiába vonni érdemben. A művészet tehát ez esetben nem cél, hanem eszköz.

Pont mivel kommunikációs csatornáról beszélünk, a beteg kétféle helyet foglalhat el a folyamatban, kétféle jellegű lehet a terápia. Az egyik, hogy a beteg aktív, ő maga alkot, a másik viszont, hogy a beteg befogadó (recipiens), például ismert zenei műveket hallgat a terápia részeként, és a benne ettől kiváltott érzelmek, hatások lesznek a terápia alapja.

A csoportos tevékenységek ereje

A terápia lehet egyéni, de inkább csoportos. Néhány terápiás ág, pl. a drámaterápia, ami egy terápiás célú színjátszó kört jelent a gyakorlatban, ahol a betegek színdarabokat adnak elő, értelemszerűen csak csoportos lehet. A csoport ereje egyébként is fokozza a művészet jelentette katarzisélményt, arról nem is beszélve, hogy így magányos emberek is közösség részévé válhatnak, és egymástól elismerést kapnak. Gyakran 4-6 fő kiscsoportokban történik a terápia, 1-1.5 óránál nem tart tovább egy foglalkozás.

Nem kell félni, egy terápiás csoportban nincs rossz válasz, csak jó, hiszen ott mindenki azért van, hogy válaszokat keressen! A foglalkozás nem is csak a szó szoros értelmében vett művészetről szól, inkább valamilyen művészi témájú kreativitásról, ami kommunikációt indít el. Ez egy-egy alkalommal lehet akár érdekes fényképekről beszélgetés, vagy éppen puzzle kirakás is. Csoport és választott módszer sokféle lehet, kortól, érdeklődéstől, iskolázottságtól függően. Csoportok léteznek akár gyerekek számára is.

Nincs szükség előképzettségre

A terápiákhoz tehát semmiféle művészi előképzettségre, sőt még csak nagyon művészi tehetségre sincs szükség előzetesen! Tehát senkit se tartson vissza ez irányú kishitűség ilyen terápia választásától, sőt elárulom, kevés kivétellel a terapeuták sem a szó hétköznapi értelmében vett művészek. Fontos viszont, hogy merjünk az ilyen terápián megnyílni, alkotni, megmutatni magunkat a választott módszer önkifejező eszközeivel, és tudjunk együtt dolgozni a terapeutával és a csoporttal.

Nem kudarc, ha valakinek többféle terápiás módszert, csoportot ki kell próbálnia, amíg eredményes gyógyulási folyamat indulhat el. Az elismert művészeknek is gyakran hosszú időben kerül megtalálni a saját "hangjukat", így a betegeknél is időigényes az érdeklődésüknek, tehetségüknek, idejüknek, anyagi lehetőségeiknek legjobban megfelelő terápia megtalálása. Ez a keresés kis kudarcélményekkel járhat, de ne csüggedjünk.

A művészet önkifejező, akár gyógyító ereje lényegében minden beteg számára hasznos lehet, még a legsúlyosabbnak nevezettek számára lehet is hasznos segítség, néha inkább az a kérdés, alkalmas-e a beteg jelenleg a csoport jelentette korlátok és szabályok melletti közös munkára. Az orvosi gyakorlatban művészetterápiát főleg rehabilitációs folyamatokban, gyász vagy valamilyen veszteségélmény feldolgozásában, személyiségproblémák kezelésében, önfejlesztésben használjuk.

A művészetterápia nem csak terápia, hanem magához a diagnózishoz, a beteg problémáinak, hátterének jobb megismeréséhez is nagyon sokat hozzá tud adni, ami persze visszahat a terápia eredményességére is. De tovább megyek, a művészetterápia nem csak betegek számára lehet hasznos, hanem mindenkinek, igen, az orvosilag egészségesnek tekintettek számára is, mivel a művészet kifejező eszközeivel mindenki javíthatja kommunikációját, fejlesztheti önkifejező eszköztárát, teret adhat a benne szunnyadó kreativitásnak, és fejlesztheti személyiségét. És őszintén, kire ne férne ez rá egy kicsit?

Tovább A depresszió kezelése

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter főorvos