Élet a skizofréniával - A terápia mellékhatásai

szerző: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter - WEBBeteg
frissítve:

A skizofrénia egy súlyos pszichiátriai betegség, mely még nem gyógyítható, de a tudomány mai állása szerint korszerű gyógyszerekkel már kellően kiegyensúlyozott, jó életminőség biztosítható. Vajon milyen hatást gyakorolhat a hosszabb távú gyógyszerszedés ebben a kórképben a betegre?

A téma cikkei
6/1 A skizofrénia tünetei
6/2A skizofrénia elfogadása
6/3 A skizofrénia kezelése
6/4 A terápia mellékhatásai
6/5 Életviteli tanácsok skizofrén betegeknek
6/6 Tények és tévhitek a skizofréniáról

A betegség fiatal felnőttkorban kerül felismerésre, kezdetben teljesen rendezett időszakok és pszichésen szétesett-összeomlott, úgynevezett pszichotikus szakaszokból áll, ám az évek múlásával a pszichotikus időszakok után egyre több maradványtünet gyűlik össze, és végül ez a kezdeti állapothullámzás kisimul, helyét átveszi egy tünetszegényebb, de folyamatos, leépülésesnek is nevezhető állapot. Ez a betegség krónikus, reziduális szakasza. A skizofréniának nincsenek kizárólag rá jellemző tünetei, a diagnózist nem egy betegvizsgálat, hanem a betegségtörténet követésével és összefoglalásával lehet biztosan kimondani, bár gyakorlott orvos már a korai találkozásokkor sejtheti, merre halad a folyamat.

A betegség az egész életen átível, a kezelés eredményeit nagyban meghatározza az időben történő diagnosztizálás, a megfelelően választott terápia, és a jó együttműködés a beteg és családja részéről - ezalatt leginkább a kezelésben, javasolt kontrollvizsgálatokban való megbízható részvételt értjük.

A skizofrénia kezelésének lehetősége rendkívül sokat fejlődött az elmúlt 100 évben

Korábban a pszichotikus, a valóságtól elszakadt beteget jobb híján gyakorlatilag csak bezárni (ezzel remélhetőleg önmagától is megvédeni) lehetett. Ma már járóbetegként a kezelés és a jó életminőség megtartása a célkitűzés. A skizofrénia kezelése döntően gyógyszeres, a pszichoterápia inkább kiegészítő jellegű, és egyik fő célja a terápiás motiváció fenntartása és a pszichoedukáció, azaz a beteg és családja felvilágosítása a betegség részleteiről, folyamatáról és a szükséges teendőkről. A pszichoterápiák esetén a kockázatot inkább az jelenti, ha a beteg és a terapeuta között nem alakul ki egy jól működő, bizalmi terápiás kapcsolat, nincs meg a kölcsönös elfogadás, azaz a terápia nem éri el a célját, amit a skizofrén beteg gyakran hiányos betegségbelátása is nehezít.

A terápia tehát alapvetően gyógyszeres, az antipszichotikumoknak nevezett gyógyszercsoport valamelyik tagja jelenti a terápia alapját. Ezeket a készítményeket napi szinten kell szájon át szedni. Gyakori gyógyszerhatóanyagok például (abc sorrendben): aripiprazol, clozapin, olanzapin, quetiapin, risperidon. Léteznek ritkábban, 2-4 hetente, akár több havonta adandó injekciók is alternatívaként, a tablettás kezeléssel nehezebben együttműködő betegeknél szoktuk főleg választani. Előnye a napi gyógyszerbevétel (és az e körüli otthoni huzavona) elkerülése, hátránya, hogy az injekció miatt sűrűbben kell felkeresni a beteget kezelő rendelést.

A várható mellékhatásokról

Sajnos nincsen rózsa tövis nélkül, tartja a régi mondás, és ez igaz a gyógyszerekre is, általános érvényű igazság, hogy a gyógyulás érdekében számolni kell mellékhatások kockázatával. Itt azonban egy fontos és érzékeny témához érkeztünk.

1. Amikor a mellékhatás valójában nem létezik

Sajnos sok betegnek nincs vagy csak igen hiányos a betegségbelátása, az őt segíteni akaró orvosban akár ellenséget is láthat, tehát sokszor tapasztaljuk, hogy a betegek abbahagyják a gyógyszereik szedését, ami után persze állapotuk gyorsan labilissá válik, és kórházba kerülnek, akár mentő, rendőrség közreműködésével valamilyen otthoni sürgősségi helyezet következtében. Mivel a skizofrén betegek egy része nem érzi magát betegnek, így a gyógyszert is feleslegesnek érzik. Mivel a rendelőben rendszeresen a gyógyszerszedésről beszélnek nekik, így nem egyszer önvédelemként különféle mellékhatás-érzésekkel állhatnak elő, hogy igazolják, miért is nem szedték a szükséges gyógyszereket. Fontos tehát a tényleges mellékhatás, a szubjektív pszichés mellékhatás-érzés, a mellékhatások körüli hipochonder jellegű túlaggódás és akár a skizofrénia tüneteként értelmezhető testi tévgondolatok elkülönítése. Ehhez persze fontos a tapasztalat és a betegre történő odafigyelés, mert gyakran látni olyat is, hogy a sajátos gondolatmenetű skizofrén beteg látszólag zavaros elmondása valódi problémát takar!

A skizofrénia gyakran jár együtt alváshiánnyal, nyugtalansággal, szorongásérzéssel, ami akár indulatkitöréssé, agresszivitássá is fajulhat. A gyógyszerek egy részének van nyugtató, akár alvást is segítő hatása, ami jó dózis mellett hasznos, a terápia része. Fontos eltalálni a megfelelő dózist, mert ha az túl magas, a beteg fáradt, aluszékony lesz, ami nyilván nem cél, és eleséssel, baleseti kockázattal is jár. A fáradtság nem mellékhatás, hanem inkább a túlzott hatás része, viszont ez esetben a kezelőorvossal konzultálva a dózis csökkentendő.

A mellékhatás nem törvényszerű dolog, mondhatnánk, balszerencsének is, az adott gyógyszert szedő beteg valamely kisebb-nagyobb százalékát érintheti, de a patikai forgalmazás előtt évtizedes gyógyszerfejlesztői munka célja éppen, hogy ez a rizikó alacsony legyen.

2. Mik merülhetnek fel tényleges mellékhatásként a gyakorlatban?

Gyógyszere válogatja. A skizofréniát kezelő gyógyszerek nagyobb része, főleg a régebbi generációs készítmények mellékhatásként befolyásolhatták a mozgáskoordinációt és izomműködést, akár a Parkinson-kóros betegekhez hasonló remegést vagy görcsöket is okozhattak. Más, modern skizofréniát kezelő szerek esetén testsúlygyarapodás jelentkezhet , ám itt meg kell jegyezni, hogy a skizofrén betegek egy részét a betegség passzívvá, otthonülővé teszi, azaz a táplálékbevitel és a fizikai aktivitás, mozgás, sport arányának romlása is befolyásolhatja a testsúlyukat, de ez bizony gyógyszerek szedése mellett nagyobb odafigyelést igénylő kérdés lehet. Vannak gyógyszerek, amelyek szedése bizonyos biztonsági óvintézkedéseket (például időnkénti vérvételt vagy EKG ellenőrzést) igényel, itt a cél éppen az esetlegesen felmerülő mellékhatások időben történő észrevétele, amelyre gyógyszerváltással lehet reagálni.

A lehetséges, de egyre kevésbé valószínű kockázatok felé haladva egyre hosszabbá válik a lista, a gyógyszergyártók saját magukat védendő, a legritkábban előforduló dolgokat is ráírják az így néha ijesztően hosszú mellékhatás listára. Emiatt is nagyon fontos a jó orvos-beteg kapcsolat: a terápia indulásakor a beteg és a családtagok kérdéseinek korrekt és őszinte megválaszolása, és a segítségnyújtás, hogy reális képet kapjanak a kezelés velejáróiról, se nem túl, se nem alulértékelve a mellékhatások lehetőségét.

Bővebben Életviteli tanácsok skizofrén betegeknek

Dr. Dinya ZoltánForrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter

Cikkajánló

A skizofrénia tünetei

Dr. Zsuga Judit, pszichoterapeuta
Skizofrénia
A skizofrénia a különböző szerepekben való működés lassan előrehaladó, folyamatos zavarát eredményezi - elsősorban a munkahelyen és a magánéletben. A rendszeresen megjelenő és folyamatosan súlyosbodó tünetek skizofréniára utalhatnak.

Segítség

Orvos válaszol

orvos válaszol piktogram
Bujdosó Balázs

Bujdosó Balázs

Igazságügyi pszichológus, igazságügyi gyógypedagógus

Orvoskereső

orvoskereső piktogram
Dr. Nagy Tamás Gergely

Dr. Nagy Tamás Gergely

Pszichoterapeuta, Neurológus

Budapest