Menj orvoshoz! - A LEAP módszer alkalmazása

A lelki egészséggel kapcsolatos kérdések kezelése gyakran nem egyszerű feladat. Ennek hátterében több tényező állhat: egyrészt vannak olyan betegségek, melyeknek velejárója a betegségbelátás hiánya, másrészt a betegek vagy családtagjaik illetlennek vagy akár sértőnek találhatják, ha a lelki egészséggel kapcsolatos témák szóba kerülnek.

Lelki egészség - Nehéz definiálni

A kérdés kezelése érdekében elsőként kicsit meg kell ismerkednünk a lelki egészség fogalmával. Ha elgondolkozunk és megpróbálunk egy korrekt és egyszerű meghatározást adni a lelki egészségre, rá kell döbbennünk, hogy nem hallanánk két tökéletesen egyező definíciót. Könnyebben megérthetjük, mit takar ez a fogalmom, ha több szempontból vizsgáljuk és próbáljuk azt értelmezni:

1. Ha például fejlődéslélektani szempontból szemléljük, a környezet feletti kontroll képessége, a megfelelő valóságérzékelés, az integráltság és az önállóság fontos tényezők.

2. Az egészséglélektani megközelítés ezzel részben átfedően viszont már az emberről alkotott ideális képnek való megfelelést helyezi a középpontba, ahol már az önkontroll, a megküzdés képessége, a változásra való képesség és az önértékelés is fontos szerepet kap.

3. Azonban a társadalomban elfoglalt szerep és a társas kapcsolatok is lényegesek abban, hogy lelkileg teljesnek és egészségesnek érezzük magunkat. Jó példa erre az, hogy mennyire szükséges, hogy kompetensnek érezhessük magunkat a mások felénk állított igényeinek teljesítésére, vagy az, hogy elfogadjanak minket, tartozzunk valahová és képesek legyünk kifejezni önmagunkat.

Már ez a rövid és korántsem teljes lista is rámutat, hogy milyen sok tőlünk függő és független tényező játszik lelki egészségünkben fontos szerepet.

A lelki egészség elvesztését okozhatják az egyénből vagy a környezetből fakadó tényezők is. A pszichotikus tünetek megjelenése utalhat rövidtávú egyensúlyvesztésre, de akár egy tartós betegség megjelenésére vagy súlyosbodására is. Ezt a statisztikák is igazolják: a Jim van Os és munkatársai által végzett vizsgálatok 2009-ben publikált eredményei szerint a populáció hozzávetőleg 8 százalékában jelentkeznek pszichotikus tünetek, de ezen tünetek az esetek 75-90 százalékban csak átmenetileg figyelhetők meg.

A lelki egészség felborulása

A lelki egészség felborulása komoly dolog, és lehet olyan erősségű – akár akutan jelen lévő, akár hosszabban fennálló tünetek esetében is –, hogy az veszélyt jelentsen akár magára a betegre vagy a környezetére. Ilyen esetekben nem szabad visszariadni a külső segítség igénybevételétől sem.

Melyek azok az árulkodó jelek, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy hibát követünk el, ha nem döntünk amellett, hogy hozzátartozóként beavatkozzunk, és rávegyük a beteget a megfelelő szakirányú segítség igénybevételére?

A teljesség igénye nélkül soroljunk fel néhány gyakori tünetet:

• Hanyatló egészségi állapot (rossz közérzet, betegeskedés, evés- és alvászavar stb.).

• Önmagát és a környezetet veszélyeztető magatartás (öngyilkossági gondolatok, rongálás).

• Erőszakos, zaklató viselkedés (verekedés, káromkodás).

• Elszigetelődés, zárkózottság (nem hajlandó szóba állni még szeretteivel sem).

• Téveszmék.

• Üldözési mánia (pl. azt feltételezi, hogy meg akarják ölni).

• Önsajnálat, kétségbeesettség.

• Mindent magára vonatkoztat.

• Feladatainak elvégzésére alkalmatlan (pl. nem gondoskodik a gyerekeiről).

Az észlelt tünetek akkor utalnak betegségre, ha az illető eredeti személyiségétől eltérő tulajdonságok mutatkoznak, vagy ha az addig mutatott személyiségjegyek szélsőségessé fokozódnak. Hirtelen változás például az, ha az eddig családcentrikus egyénből kicsapongó, promiszkuis személy válik egyik pillanatról a másikra. Ennek hátterében akár homloklebeny tumor is állhat, ami lehetetlenné teszi, hogy a beteg rálásson saját cselekedeteire, azokat irányítani tudja, és a következményeivel számolni tudjon!

A szélsőséges személyiségjegyek kialakulására jellegzetes példa egy nagyobb stresszel járó esemény, mondjuk egy szeretett hozzátartozó halálát követően az eredetileg kicsit passzívabb személy annyira „lustává” válik, hogy az alapszükségleteit – mint evés, tisztálkodás – is elhanyagolja.

Döntő szerepe van a kommunikációnak!

Az első esetben sikeres kommunikációval megelőzhetjük egy család szétesését; a másodikban pedig segíthetünk az illetőnek, hogy megőrizhesse állását, képes legyen teljes életet élni. Azonban ahhoz, hogy ezek az emberek megfelelő szakemberhez forduljanak, el kell érnünk, hogy meggyőződjenek a segítség szükségességéről.

Erre számos technika létezik, ezek közül itt a Dr. Xavier Amador amerikai pszichológus által kidolgozott „LEAP” módszert fogjuk áttekinteni.

A LEAP (Listen-Empathize-Agree-Partner) módszer

1., L: Listen – Meghallgatás

Itt a meghallgatás egy különleges formájáról beszélünk: ez a visszatükröző meghallgatás, amely hasonlítható egy interjú készítéséhez, és megvannak a maga szabályai:

• Biztonságos légkört kell teremteni, ami magában foglalja a megfelelő helyet, időpontot, melyben a beteg a körülményekhez képest bátran és nyíltan mer velünk beszélni. Fontos, hogy ítélet és tanácsosztogatás nélkül hallgassuk meg a másikat.

• Meg kell ismernünk a félelmeit, ellenérveit (pl. ha azt mondják valakinek, hogy menjen el pszichiáterhez, fél, hogy mindenki bolondnak bélyegzi majd)

• Legyünk kitartóak, de ne erőltessük a túl korai célbaérést (ha van is elképzelésünk, hogyan segíthetnénk, ne hozzuk fel idő előtt)

• Ne váljunk ellenségessé (ha vitává, vádaskodássá is fajul a helyzet)

• Maradjunk tiszteletteljesek, ne kezdjük kioktatni.

• Jegyezzünk meg olyan „kapaszkodókat”, amelyekre később a javaslatainkat építhetjük.

2., E: Empathize – Átérzés

Fejezzük ki, hogy megértjük, „átérezzük” a vágyait, érzéseit és a segítség elfogadásával kapcsolatos kételyeit, félelmeit. Amivel pedig nem érthetünk egyet (például, hogy az illetőnek „kutya baja”), ne fejezzük ki hamis egyetértésünket, de ne is konfrontálódjunk, hanem próbáljuk meg kérdésekkel továbbvinni a beszélgetést: például, ha a beteg megkérdezi, „Szerinted is butaság ezzel az aprósággal pszichiáterhez menni?”, semmiképp se zárjuk rövidre a beszélgetést elhamarkodott értékítélettel, hanem inkább kérdezzük meg, „Szerinted XY miért javasolhatta ezt?”. Megértésünket úgy fejezhetjük ki, ha időnként visszakérdezünk, illetve összefoglaljuk a hallottakat.

3., A: Agree – Egyetértés

Az első két lépésben megteremtettük a beszélgetés érzelmi és kognitív (gondolkodásbeli) feltételeit: értjük a beteg helyzetét, átérezzük vívódásait, így létrehozhatunk egy közös alapot, amelyről elindulhatunk. Ilyenkor kell felhozni azokat a beteg által is említett témákat, amelyek mind a beteg, mind a mi szempontunkból felhasználhatók lesznek az együttműködésben. Ilyenkor érdemes pro-kontra érveket gyűjteni, például gyógyszerszedés kapcsán (kellemetlen mellékhatások – gyógyító hatás). Ezekkel az érvekkel egy, már a betegben is megfogalmazódott célt is fel tudunk erősíteni, és kialakulhat az egyetértés (pl. ha szedi a gyógyszert, megfigyelte, hogy könnyebben kap munkát, viszont a gyógyszer mellékhatásaként enyhén elhízik; annak a betegnek, akinek régi vágya az anyagi függetlenség, egyértelművé válnak a prioritások).

4., P: Partner – Partnerség

Amiben sikerült egyetértésre jutnunk a beteggel, arra alapozva partnerként közösen egy hosszútávú tervet kell kidolgozni. Fontos eleme a tervnek, hogy a beteg által kitűzött reális célok (pl. munkába állás) megvalósuljanak, vagy közelebb kerüljenek a megvalósuláshoz. Lényeges hangsúlyozni részünkről, hogy végső soron a döntések a beteg kezében vannak, és amit kitűzünk, az legnagyobb részben rajta múlik, de a döntéseinek a felelősségét is vállalnia kell (pi. ha felírnak neki gyógyszert, de nem szedi be, akkor állapota romolhat, és akár kórházba is kerülhet).

A LEAP módszer támpontot jelenthet, és bár nem feltétlenül válik be minden esetben, de nagy eséllyel javíthat a beteg és családja, illetve orvosai, szakápolói közötti kapcsolaton. Ez hozzásegít egy közös nézőpont kialakulásához, és így egy jobb életminőség, vagy akár a teljes gyógyulás lehetővé válik.

Szerző: Maricza Katalin orvostanhallgató
Lektorálta: Sándor Imola, a SOTE Magatartástudományi Intézetének szakpszichológusa