A skizofrénia kezelése

A skizofrénia a tudomány jelen állása szerint élethosszig tartó, nem gyógyítható betegség. Ám szerencsére ma már jók a kezelési lehetőségek, így sokáig szinte teljes értékű életminőség biztosítható, jó orvos-beteg-család együttműködés esetén.

A kezelés egyben utánkövetést is jelent, és a tünetek változékonysága miatt a gyógyszerek adagját, kombinációját akár sűrűn is változtatni kell. Súlyos tünetek esetén kórházi kezelés szükséges, de a modern gyógyszerek mellett erre ma már jóval ritkábban van szükség, a tünetmentes(ebb) időszakok jelentősen kitolhatók. A betegség előrehaladott szakában a beteg egyre több életviteli segítségre szorulhat, így évtizedek múlva szociális intézményi elhelyezés is szükséges lehet.

Hogyan kezeljük a skizofréniát?

A kezelésében a XX. században több nagy áttörés történt, időben nagyjából 30 évente. A 1930-as évektől terjedt el az ECT, a köznyelv kissé ijesztően „elektrosokk”-nak nevezi, ám rövid altatás és megfelelő előkészítés mellett se nem fájdalmas, se nem veszélyes. Filmeknek is köszönhetően sokan tartanak a módszertől, alaptalanul. Érdekesség, Svédországban az ECT jóval népszerűbb, nem egy esetben a betegek maguk (!) kérik, mivel ez a terápia a gyógyszerekhez képest jóval gyorsabban vezet javuláshoz. Pont ezen gyorsasága miatt használjuk ma is a skizofrénia bizonyos ritka, de életveszélyes állapotaiban, pl. katatonia esetén, aminek pl. gátolt formájában a beteg durva hasonlattal „le van fagyva”, mozdulatlan, felszólításra sem reagál. Az ECT egy kezeléssorozat, egy kezelés egy nap, párnapos szünetekkel.

Kb. újabb 30 év múlva, az 1960-as években terjedtek el az első valóban célzott gyógyszerek a skizofrénia és a pszichotikus tünetek (kvázi idegösszeomlás) ellen. Az első ilyen gyógyszer, a Hibernal (klorpromazin) 1952-ben készült el, ezt ma már csak nagyon ritkán használjuk. 1958-ban jelent meg viszont a ma is nélkülözhetetlen alapgyógyszer, a Haloperidol, amit ma már távlati mellékhatáskockázatai (pl. mozgás romolhat) miatt szintén nem szoktunk tartós terápiára javasolni, de agresszív, zavart (vagy pl. részeg) beteg esetén akut ellátásban, főleg injekció formájában ma is fontos gyógyszer.

Újabb 30 év múlva, az 1990-es években jelentek meg és terjedtek el a ma modernnek számító, új antipszichotikumok, pl. a risperidon, az olanzapin, a quetiapin, amik kedvezőbb mellékhatásprofiljukkal jelentenek egy valóban új generációt, és rendszeres szedésre ma ezeket javasoljuk a skizofrén betegeknek. Gyógyhatásuk viszont a gyakorlatban nem bizonyult érdemben erősebbnek, mint az előző generáció gyógyszerei, így azokat teljesen nem szorították ki. Megjegyzendő, egy jó gyógyszer „életkora” nem feltétlenül probléma, pl. a ma is közismert Aspirin hatóanyagát 1897-ben fedezték fel, csaknem 120 éve!

A skizofrénia elleni gyógyszerek napi rendszerességgel, tartósan szedendők az orvosi előírásoknak megfelelően. Enélkül a várt eredmény nem remélhető, alkalmi szedegetésük pedig kifejezetten káros, fokozottan provokálhat mellékhatásokat. A kezelés célja a tünetek visszaszorítása, és a visszaesések, kórházba visszakerülések esélyének csökkentése. Sajnos a skizofrénia kezelésének a beteg együttműködése az egyik Achilles-sarka, többségük nem tartja magát betegnek, vagy a betegség csak bizonyos résztüneteit hajlandók elfogadni, pl. az alvászavart, aminek váratlan jelentős romlása egyébként az újabb visszaesés gyakori előjele.

A hiányos együttműködésre válaszként bizonyos gyógyszereknek megjelent hosszú hatású, fenékizomba adott injekciós formája. Ezek 2-4 hétig biztosítják a kezelést, ami bizonyos esetekben tehát igen jó megoldás, de az injekciók miatti orvoshozjárás úgyszintén igényel valamennyi együttműködést.

A 90-es években, 2000-es évek elején megjelent modern gyógyszerek páréves szabadalmi védettsége már lejárt, így azokat sok gyógyszercég kezdte „utángyártani”, ami a betegtől figyelmet igényel, mert a gyógyszere neve a dobozokon változhat. Ezek azonban nem „új” gyógyszerek, mindig az azonos hatóanyagot és azonos dózist figyeljük, a hatás ezekből következik!

Bár ma már a biztonsági előírások miatt egyre nehezebb és drágább egy-egy új gyógyszer ötletét a forgalombahozásig eljuttatni, de persze a tényleges gyógyszerkutatás sem állt le az utóbbi években. Az újabb forradalmi áttörés egyelőre várat magára, reméljük, a 30 éves ciklust tartva a 2020-as években eljön, talán éppen a genetika talaján…., de a terápiás lehetőségeket bővítő gyógyszerek az utóbbi években is jelennek meg. A közelmúltban láttam előadást egy új, a beadás módjában az asztma-pipákhoz hasonló inhalációs antipszichotikumról, az Adasuve-ről (loxapin), ami a betegegyüttműködés-gyógyszerbeadás problémára jelent új alternatívát, vagy szintén most érkezik egy másik új skizofrénia elleni gyógyszer, a Latuda (lurazidon) is. Ezek gyakorlati szerepének megtalálása a közeljövő kérdése.

A kezelés nem csak gyógyszerekből áll!

A részleges betegségbelátás miatt fontos, hogy a gyógyszeres terápia mellett tartós, bizalmi kapcsolat épülhessen ki a beteggel, ez egy ellene irányuló családi vagy galaktikus szintű összeesküvést gyanító paranoid skizofrén betegnél sajnos nem könnyű! Szerencsés, ha a beteg azonos rendelésre jár vissza, akár azonos orvoshoz. Fontos az információ mind a beteg, mind a család felé, értsék, mi történik, mi várható, és hogyan működik a terápia.

A skizofrénia kezelésében ma a gyógyszeres terápia a döntő, de egyéni vagy csoportos pszichoterápiával, rehabilitációs és készségfejlesztő módszerekkel is hozzájárulhatunk a betegek jobb életminőségéhez, önellátásához, munkaképességéhez, ami nagyon fontos a társadalomba beilleszkedéshez.

A skozifrénia egyéb, nem gyógyszeres kezelése

Bár a schizophrenia kezelésének alapját a gyógyszeres terápia képezi, a schizophren beteg nagyon gyakran a nem gyógyszeres kezelésekből is sokat profitálhat.

Egyéni terápia. A kognitív kezelés során egy terapeuta segítségével megtanulható, az hogy hogyan viseljen el zavaró gondolatokat és szituációkat, ez által csökkentve a betegség súlyosbodását. Megtanulhatja megváltoztatni a gondolatok negatív áramlását, és ezáltal jobban uralni tudja gondolatait és érzéseit. Betegsége valószínű megnehezíti a hétköznapi élethez szükséges alapvető dolgokat elvégzését, ebben is segíteni tud egy terapeuta.

Családterápia. Mind Ön és családtagjai profitálhatnak a család terápiából, amely egyfelől segítséget nyújt, másfelől segít a családnak megbirkózni a helyzettel. A tünetek nagyobb valószínűséggel javulnak, ha a családtagjai megértik az Ön betegségét, felismerik azokat a stresszes szituációkat, amelyek állapotromlást válthatnak ki. Segíthetnek továbbá a betartani a gyógyszeres kezelést is. Éppen ezért a családtagok eltávolodása, kivonulása akadályát képezheti az Ön gyógyulásának.

Rehabilitáció. A szociális és foglalkozásbeli készségek elsajátítása fontos az önálló életvitelhez és a gyógyulás egyik fontos részét képezi. Terapeuta segítségével különböző szociális készségeket sajátíthat el, többek között a megfelelő higiéné alkalmazását, a főzést és a közlekedést. Azok a skizofréniás betegek, akik részt vesznek ilyen programokban, sokkal nagyobb fokú javulást tapasztalhatnak tüneteikben, mint azok, akik nem vesznek részt ilyen tréningben, és akik nem találnak valamilyen kisegítő munkát.

Ez is érdeklheti Művészetterápia

Ezt olvasta már? Milyen tünetekkel jár a skizofrénia?

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter