Létezik kiút a kényszerbetegségek fogságából
frissítve:
Egyre többen és többször használják a hétköznapi beszédük során a kényszeres kifejezést anélkül, hogy ismernék a valódi jelentését, s hogy mivel is jár ezzel a betegséggel együtt élni és megküzdeni. Manapság is hatalmas kérdés, hogy mikortól tekinthető valaki kényszeresnek, s főként betegnek a kényszeres cselekedetei, gondolatai miatt.
A kényszerbetegség a negyedik legnagyobb pszichiátriai kórkép, ami kezelés nélkül egyre csak rosszabb állapotot eredményez a páciensek számára, akik szenvednek a problémájuk miatt, de nem mindenkinek van bátorsága szakszerű segítséget kérni. Ha elhanyagolják a kényszerbetegségben szenvedő emberek a gyógyítás lehetőségét, gyakorta csúszhatnak az alkoholizmus, a depresszió, a gyógyszerfüggőség vagy a pánikbetegség fogságába. A kényszergondolatok és -cselekedetek rabságából van kiút, ha a beteg pszichiáter segítségét kéri, aki minden egyes helyzetet a páciensre „szabva” kezel a beszélgetésekkel, speciális foglalkozásokkal, és esetenként a gyógyszeres kezelésekkel, vagy épp ezek komplex kombinációjával.
Dr. Tolvay Katalin pszichiáterrel a kényszerbetegségek megnyilvánulási formáiról, a hétköznapi életet megkeserítő hatásairól, a kórság kialakulásának okairól, kezelési lehetőségeiről beszélgettünk, több más kérdés mellett.
- Az orvostudomány jelenlegi ismerete szerint a kényszerbetegségek – kényszergondolatok és -cselekedetek –, milyen jellemző tünetekben nyilvánulnak meg, s mikor fedezi fel magán a páciens, és mit tud tenni ellene a napi életvitele során?
- A kényszeres zavar kritériuma, hogy minimum napi egy órában kényszergondolatok és/vagy kényszercselekedetek állnak fenn az érintett életében, s ezek jelentős szubjektív szenvedést vagy funkciózavart okoznak. Kényszergondolatról beszélünk a tudatunkba akaratunk ellenére betörő, újra és újra visszatérő, szorongást keltő gondolat esetén. Az egyén a gondolattal nem tud azonosulni, nem érzi sajátjának, mégsem tud szabadulni tőle. A kényszercselekedet pedig ismétlődő, általában rituális jellegű viselkedés, mely szorongáscsökkentő hatású. A szorongással való kapcsolata miatt a kényszeres zavart korábban a szorongásos zavarok csoportjába sorolták. Az újabb betegségosztályozási rendszer külön fejezetet hozott létre a kényszer spektrumba tartozó betegségnek – kezdte gondolatát dr. Tolvay Katalin pszichiáter szakorvos.
- Miként válhat a kényszerbetegség szenvedéssé, szorongásos állapottá a betegek életében, ami depresszióhoz vezethet?
- Leggyakrabban a kényszergondolatok és -cselekedetek fennállnak a betegek életében, és köztük jellemző kapcsolat van: a kényszergondolat a szorongás szintjét jelentősen megemeli, a kényszercselekedettel pedig az adott személy igyekszik azt csökkenteni. Jellemző és közismert a kórokozóktól való félelem, ami a betegben azonnal megfogalmazódik, ha például a buszon vagy a villamoson megfogja a kapaszkodót. A kényszergondolatban azonnal felmerül, hogy a kapaszkodón lévő baktériumok, szennyeződések miatt megbetegszik, megfertőződik az illető, ami ismétlődő kézmosáshoz, a kéz fertőtlenítéséhez vezethet. Amennyiben a kényszergondolat bizonytalansággal, kétellyel kapcsolatos (valóban kihúztam a vasalót a konnektorból, elzártam a gázt, lekapcsoltam a villanyt), ismétlődő ellenőrzésben fejeződik ki.
| Kényszergondolatok és kényszercselekedetek |
| A kényszerbetegség tünetei közé tartozik például, amikor a betegek újra és újra jelentkező kényszergondolatok mellett állandóan késztetést éreznek az adott kényszeres gondolat keltette szorongás oldását célzó kényszercselkedetek végzésére, amelyek azonban maguk is feszültséget keltenek. A kényszergondolatokat a betegek maguk is kórosnak érzik, zavarja őket a kiegyensúlyozott életminőségük megteremtésében, szorongást okoz számukra ez a kínzó állapot, próbálnak megszabadulni mind a kényszergondolatoktól, mind a kényszercselekedetektől, de erre orvosi segítség nélkül egy bizonyos idő után nem képesek, így az ismétlődő kényszercselekedetekbe menekülnek, ami ha kezeletlen marad, rontja az életminőségüket, s teljes elszigetelődést is kialakíthat a környezetükben. |
- Mitől válik ez az állapot kényszeressé, betegessé?
- Ezt az állapotot az teszi betegessé, és időrabló, szenvedést okozó tevékenységgé, hogy a befejezettség élménye hiányzik, a kényszergondolat és kényszercselekedet ismétlődő végrehajtása ellenére is újra visszatér. Vannak azonban esetek, amikor kényszergondolatok vagy kényszercselekedetek izoláltan jelentkeznek.
- Ismeri-e már az orvostudomány a kialakulás okait, s mennyiben meghatározóak a családi, genetikai örökletességek a kényszerbetegségek kialakulásában?
- A betegség kialakulásában genetikai tényezők is szerepet játszanak. Elsőfokú rokonok körében a betegség előfordulása húsz százalék körüli, míg a teljes népesség esetében 3 százalékra tehető azoknak a betegeknek az aránya, akikkel a szakorvosok találkoznak.
- A kényszercselekedetek sora szinte végtelen, személyenként-egyénenként változik, de egymáshoz hasonlatos is lehet. Miként kerül a beteg ennek a fogságába, mi tartja fenn ezt az állapotot, s miként lehet ezzel együtt élni, tekintettel a családra, a környezetre, a munkahelyre?
- A kényszergondolatok tartalma gyakran ijesztő, fenyegető a betegek számára, például agresszív vagy szexuális tartalmú kényszergondolatok esetén. A beteg ezért megpróbálja kiszorítani őket a tudatából, de minél jobban próbálja, annál kevésbé sikerül. Fontos eleme a betegség kialakulásának a kontrollvesztés: a kényszercselekedetek ismételgetése annak ellenére, hogy a beteg szeretné azt abbahagyni. A kényszerbetegség és egyéb pszichés zavarok közt igen nagy az átfedés, a komorbiditás. A kényszerbetegek 70 százaléka depressziós, 12 százaléka pánikbeteg, 20 százaléka szenved valamilyen speciális fóbiában, magas arányban jellemzően szociális fóbiában, valamivel kevesebb azoknak az aránya, akik evészavarral küszködnek.
- Milyen biológiai, biokémiai vagy bizonyos agyi tünetek mutatkoznak meg a kényszerbetegség során, s miként kezelhető, gyógyítható a magával is békétlenségben élő páciens?
- A kényszeres zavar a homloklebeny-törzsdúcok-talamusz háromszögben megjelenő fokozott aktivitáshoz köthető. Az idegi ingerületátvivő anyagok közül a szerotonin és a dopamin szerepe bizonyított. Érdekes lehet, hogy a szülői nevelési attitűd is fontos: a túlóvó, bizonytalan és a szigorú, a kis vétséget is maximális büntetéssel sújtó nevelésnek egyaránt jelentős szerepe van. Amennyiben maga a szülő is kényszeres, a gyerek tüneteinek kialakulásában a mintakövetés is szerepet játszik. A betegség létrejöttében kóros tanulási folyamatok, és gondolkodási hibák is előfordulnak. A kezdet időpontját pedig az aktuálisan fennálló stresszhatások határozhatják meg. A kényszeres zavar a két nemnél hasonló arányban jelenik meg. A fiúk korábban, jellemzően a tizenéves korukban vagy annál korábban kezdenek tüneteket mutatni. A nők esetében ez általában jóval későbbi időre tehető. Gyakran az első gyermek születése körüli időben jelenik meg. Mi eredményezhet gyógyulást? - kérdez vissza dr. Tolvay Katalin pszichiáter szakorvos. – Ha felismeri a beteg vagy például a környezetében egy egészséges személyiséggel rendelkező családtag, hogy napi egy órányi vagy annál is több kényszeres cselekedet vagy kényszeres gondolat rendre ismétlődik, mindenképpen indokolt szakembert felkeresni. Magától a probléma nem szűnik meg, és nem múlik el, nem oldódik meg, nem lesz jobb a beteg állapota. Abban az esetben is gondoljunk erre, ha a kényszeres tünetekkel eltöltött idő ennél rövidebb, de jelentős szenvedést okoz vagy súlyosan befolyásolja, akadályozza az egyén napi rutinját, az életviteléhez tartozó feladatok végzését. Ez egyénenként változhat.
- Vagyis a pszichiáter a beteg állapotának és kényszerbetegségének függvényében állítja fel a pontos diagnózist, és határozza meg a kezelés módját, időtartamát?
- A tünetek értő kikérdezése és a pszichiátriai vizsgálat általában egyértelművé teszi a diagnózist. Kérdéses esetekben, becslőskálák állnak rendelkezésre. A betegség kezelésében általában a gyógyszeres terápia és a pszichoterápia kombinációja a legeredményesebb. A gyógyszerek közül az antidepresszánsok egy része hatékony kényszerellenes hatással bír. Ezeket a gyógyszereket orvosi kontroll mellett, legalább egy évig folyamatosan szedni kell a betegnek, hogy ne essen vissza. A kognitív viselkedésterápia is bizonyítottan hatásos a kényszeres tünetek kezelésében. A kényszerek típusai és súlyossága szintén egyénenként változik, egészen a legsúlyosabb állapotig, ami a beteg életminőségét alapjaiban változtatja meg. A kognitív viselkedésterápia magába foglalja a gondolkodásban megjelenő torzítások korrekcióját, és viselkedésterápiás elemeket: az expozíció és válaszmegelőzés azt jelenti, hogy kitesszük a beteget annak a feltételrendszernek, amelyben a kényszeres viselkedés megjelenik, de nem hagyjuk, hogy a kényszereket végrehajtsa. Helyette a figyelmét eltereljük, relaxációval csökkentjük a feszültségét. A túlcentralizálás esetén pedig megkérjük a pácienst, hogy hajtsa végre a kényszeres viselkedést, lényegesen hosszabb ideig, mint ahogyan spontán végezné a hétköznapok során. Egyéb pszichoterápiás módszerek is hatékonyak lehetnek.
- Teljes tünetmentesség, gyógyulás elérhető, remélhető?
- Teljes tünetmentességet nem minden esetben sikerül elérni, de ha csökkenteni tudjuk a kényszeres viselkedés súlyosságát, és az azzal járó időt és megterhelést, javíthatjuk a pácienseink mindennapi életét, viselkedését, elérhetjük önmaga elfogadását, a szorongások oldását, a kényszercselekedetek vagy -gondolatok enyhülését, csökkenését.
| A kényszerbetegség tünetei és kezelése |
| Tünetek lehetnek a fertőzéstől való félelem s egyben kényszergondolat, agresszivitással, gyilkossággal kapcsolatos kényszergondolatok, vallással kapcsolatos kényszeres cselekedetek sorozata (pl. a kényszerbeteg úgy érezheti, hogy egy imát többször egymás után el kell mondania, vagy valamit újra és újra meg kell gyónnia). Kényszercselekedet lehet a tisztálkodáshoz kapcsolódó, már-már az egészséget károsító mániás félelem a fertőzésektől, a takarítás olyan fokú kényszercselekedete, amivel a beteg a környezetét az „őrületbe kergeti”, a társ, a gyermek vagy mások ellenőrzésének, kontrollálásának, elszámoltatásának megmagyarázhatatlan mértéke, s olykor a nem létező események, cselekedetek kivetítése az éppen kiszemelt „áldozatra”, aki bármit mond, elfogadhatatlannak tűnik a válasza a kényszerbeteg számára. Ez sajnos teljesen tönkreteheti a párkapcsolatot, a szülő-gyermek viszonyt is. Gyermekek esetében a szülőknek, nagyszülőknek hatalmas szerepük és felelősségük van abban, hogy időben felismerjék a kényszeres gondolatok és/vagy kényszeres cselekedetek visszatérő állapotát. A gyermek titkolja, tagadja, szégyelli mindezeket, így nehezebb tetten érni és a segítségére lenni családon belül is. Ha mégis kiderülnek ezek a frusztráló helyzetek, a türelmes, békés, nyílt és szeretetteljes beszélgetések után, semmiképpen ne keseredjenek el a szülők, ha eredménytelen minden jó szándékuk. Gyermeküket mindenképpen szakorvoshoz kell vinni, és rá bízni a speciális gyógykezelést. Épp ez vonatkozik a felnőttekre is. Kuruzslással, időhúzással semmire nem megyünk. A korszerű pszichoanalízis és egyéb viselkedésterápiák sokasága, szükség esetén gyógyszeres kezeléssel, a gyógyulás felé vezeti a kényszeres betegségben szenvedőket. Gyermekkorban egyébként is csak indokolt esetben alkalmazzák a pirula felírását. |
Tovább A depresszió kezelése
Forrás: WEBBeteg
Balogh Mária, újságíró
Szakértő: Dr. Tolvay Katalin, pszichiáter
