Rovarfóbia (entomofóbia) - Okok és kezelési lehetőségek

Az entomofóbia rovaroktól való rettegést, iszonyt jelent. Mi okozhatja a kialakulását? Mik a tünetek? Hogyan, milyen módszerekkel és milyen eredménnyel lehet kezelni? Mit tehet maga a beteg, hogy ne hatalmasodjanak el rajta a tünetek, hogy könnyebben megbirkózzon a mindennapokban ezzel a problémával?

A fóbiák a szorongásos betegségek csoportjába tartoznak. Ezenbelül az entomofóbia a speciális fóbiák egyike. A speciális fóbiák jellemzője a túlzó, irracionális – nem adaptív – félelem valamilyen tárgytól, élőlénytől, embertől, természeti jelenségtől, helyzettől stb. A sort – a fóbiák sorát is – nagyon hosszan lehetne sorolni.

Megjelenési formája

A fóbiákat általában heves élettani reakció (izomfeszülés, szapora pulzus és légzés, elsápadás, remegés, izzadás) kíséri. A tünetek heves szorongás kíséretében pánikrohamba torkollhatnak.

A mentális betegségek ezen típusának elszenvedői pontosan tudják, hogy félelmük túlzó a fennálló veszély mértékéhez képest, mégsem tudják érzéseiket, rettegésüket sem megmagyarázni, sem szabályozni. Fantáziájukban valóságközeli élményeket élnek át a támadás veszélyére, súlyosságára, illetve a támadóval szembeni megküzdésre vonatkozóan is.

Viselkedésszinten erős menekülési késztetés jellemző. A betegség elhúzódásával elkerülő viselkedés alakul ki. A félelem korlátozza az érintett szabad mozgását, például nyáron kerüli a szabadtéri programokat, nem nyit ablakot, nem vállal be nyaralásokat, az otthonától távol eső – és emiatt nehezebben kontrollálható – helyzeteket. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy az entomofóbiás reakció hevesebb zárt térben, lakásban, mint a szabad levegőn – ahol a rovarok megjelenése természetesebbnek tekinthető.

A fenti reakciókat leggyakrabban darazsak, méhek, csótányok, legyek, hangyák, lepkék váltják ki. Ezek mindegyikére jellemző a kiszámíthatatlan, hirtelen mozgás, váratlan fellépés. Emellett egyesek repülnek, változó intenzitású hangot adnak, rászállnak, rámásznak az emberre. Csípést, szúrást okozhatnak. Félelmet kelthet a fertőzést, betegséget vagy allergiás reakciót okozó hatás is.

Az állatoktól való rettegés (zoofóbia) a felnőttek 5-6%-át, a gyerekek 10%-át érintheti. Ezen belül az entomofóbia aránya jelentős.

Kiváltó oka

Különböző elméletek születtek a speciális fóbiák – ezen belül az entomofóbia – magyarázatára.

Az evolúciós pszichológia – ami a ’80-as évektől egyre népszerűbb és elterjedtebb – az emberi viselkedés evolúciós gyökereit vizsgálja. Azt kutatja, melyek azok a szelekciós előnyök, viselkedési minták, amik a faj fenntartását, továbbélését segítik. Ezeket nevezzük adaptív mintáknak. Vannak olyan – úgynevezett maladaptív – minták, amelyek nem szolgálják, vagy károsak is a túlélés szempontjából. Ezeket melléktermékként, véletlenszerűen kialakuló viselkedési mintázatként értelmezi az elmélet.

A félelem reakciója az emberiség fejlődése során egy hasznos, adaptív viselkedési mintázat volt, mely segítette őseinket a veszélyhelyzetek elkerülésében, ezekkel való megküzdésben. Mára azonban ezek jelentős része fölöslegessé, diszfunkcionálissá vált. Más reakciók – az elmélet szerint – eleve hibás melléktermékként születtek a fajfejlődés történetében. Ebben az értelmezési keretben az entomofóbia evolúciós maradványtünetként értelmezendő.

A genetikai hajlamosítottság nem a konkrét mentális betegségre, hanem a szorongásra való fokozott hajlamra értelmezhető.

A rovaroktól való rettegés inkább tanuláson, mintakövetésen keresztül kapcsolódhat az előző generációkhoz. Ha egy kisgyermek azt látja, hogy anyukája pánikállapotba kerül egy csótány, vagy egy légy látványától, ez őt sem hagyja hidegen, és hajlamosíthatja őt hasonló reakcióra.

Az entomofóbia gyakran épül egy gyermekkori, meghatározó élményre, traumára. Egy darázscsípés, egy hangyainvázió, egy csótány váratlan megjelenése, egy légy zümmögése a sötét szobában, mind lehet ilyen emlék, ha összekapcsolódik egy szorongásos állapottal. Máskor ez nem hozható felszínre. Ez esetben feltételezhető, hogy a traumatikus eseményt a kisgyerek elfelejtette, csak az átélt szorongás és az ehhez kapcsolódó gondolati minta él tovább.

Kezelése

A betegség kezelése különböző pszichoterápiás módszerrel végezhető.

A relaxációs technikák – mint autogén tréning, meditáció – alkalmasak arra, hogy a fiziológiás reakciókat lecsendesítsék, a feszültséget oldják és a mentális tartalmakat megszüntessék.

Hipnoterápiás módszerekkel a korai trauma feldolgozása, az ijesztő élmény átkeretezése, más megvilágításba helyezése érhető el.

A kognitív-behavior technikák közül a szisztematikus deszenzitizáció módszere elterjedt. Ennek során egyre fokozódó erősségű, félelemkeltő ingereket alkalmaznak. Ezt követően relaxáció alkalmazásával igyekeznek a korábbi szorongásokat kioltani.

A dinamikus-feltáró iskolák a szorongás hátterének feltárásán keresztül igyekeznek megszüntetni a tüneteket.

Kisgyerekek esetében érdemes a szülőnek megpróbálkoznia a félelmet keltő rovar „megszelídítésével”, más, pozitív megvilágításba helyezésével. Ha ez nem jár sikerrel, gyermekpszichológus felkeresése javasolható.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Pálvölgyi Rita, pszichiáter, pszichoterapeuta