Cyberchondria: az internetes öndiagnosztizálás veszélyei

A XXI. század egyik legnagyobb előnye, hogy az internetnek köszönhetően bármilyen számunkra szükséges információ néhány kattintással elérhető. Azonban a korlátlan információáramlásnak nemcsak előnyei, hanem árnyoldalai is vannak.

Az interneten keresők sajnos sokszor nem ellenőrzik, hogy az általuk elért információ hiteles, megbízható forrásból származik-e, így sokszor téves információkhoz jutnak. Emellett léteznek olyan információk, melyek hozzá nem értők számára, megfelelő magyarázat hiányában téves következtetésekhez, akár szorongáshoz, félelemhez is vezethetnek.

Ez különösen igaz abban az esetben, ha az egészségünkről van szó. Manapság a betegek jelentős része orvoshoz fordulás előtt, vagy szerencsétlen esetben helyette, az internetet, vagyis Dr. Google-t hívják segítségül. Az esetek egy részében hasznos információkra bukkanhatunk, azonban számtalan olyan, az egészséggel, illetve egyes betegségekkel foglalkozó weboldallal is találkozhatunk, melyek egy jelentős részét laikusok szerkesztik, így téves információkhoz juthatunk. Ez a tendencia vezetett egy, az utóbbi évtizedekben kibontakozó problémához, melyről ugyan keveset beszélünk, azonban rengeteg embert érint: ez az úgynevezett cyberchondria.

Mi is az a cyberchondria?

Cyberchondria a cyber/kiber- és a hipochondria szóból alkotott meglehetősen új fogalom. Gyakorlatilag az egészséggel kapcsolatos túlzott félelem és szorongás, mely a gyakori, internetes tünetkeresésből adódó információk alapján alakul ki és úgy is felfogható, mint a hipochondria - vagyis az egészségi állapottal való kényszeres foglalkozás, a betegségektől való fokozott félelem és emiatti szorongás - modernkori, online verziója.

Míg a hipochondriában szenvedő betegek a múltban általában enciklopédiák, egészségügyi folyóiratok, ismeretterjesztő anyagok felhasználásával tettek eleget a betegségek iránti kényszeres tudásvágyuknak, addig manapság a cyberchonderek az interneten történő kényszeres keresgéléssel teszik mindezt, hiszen néhány kattintással sokkal nagyobb mennyiségű információhoz juthatnak. A hipochondriára hajlamos betegek így cyberchondria kialakulására is jóval veszélyeztetettebbek, azonban nem csak őket érinti az állapot kialakulása, hanem bárkit, aki szorongásra egyébként is hajlamos.

A cyberchondria kialakulásában valószínűleg az egészséggel kapcsolatos túlzott foglalkozás, az ebből fakadó szorongás játszhat szerepet. Az erre hajlamos egyéneknél jellemző, hogy panaszaikkal az orvoshoz fordulás helyett a világhálón való keresést választják, azonban az így kapott találatok elsősorban csak arra szolgálnak, hogy szorongásukat, félelmüket fenntartsák, vagy esetleg még súlyosbítsák is. Az internetes keresés és a szorongás közötti kapcsolat azonban egyes források szerint fordítva is kimutatható: azon egyének esetén, akik az internetes keresés előtt nem szenvedtek az egészségükkel kapcsolatos szorongástól, az általában a valóságnál jóval súlyosabb betegségeket javasló keresési találatok nyomán is kialakulhat szorongás, betegségtől való túlzott félelem, mely további internetes kereséseket vonhat maga után, így ördögi körhöz vezetve.

A cyberchondriára hajlamosaknál jellemző, hogy

• naponta akár 1-3 órát is eltöltenek a tüneteik interneten történő keresgélésével
• a keresés során akár több betegséget is diagnosztizálnak önmagukon
• naponta többször is le ellenőrzik tüneteiket
• és a tünetek keresése során egyre jobban aggódnak és szoronganak az egészségükkel kapcsolatban, valójában feleslegesen.

A cyberchondriát egyelőre nem tekintjük konkrét pszichiátriai betegségnek, azonban egyes szakemberek szerint ideje volna besorolni a pszichiátriai kórképek közé. Tekintettel azonban arra, hogy a cyberchondria megjelenése viszonylag rövid idővel ezelőttre tehető csak vissza, így az állapot részletes megismeréséhez, kiváltó tényezőinek, hatásainak teljes feltérképezéséhez még további vizsgálatok szükségesek.

Milyen veszélyekkel jár az internetes tünetkeresés?

Az egészséggel, illetve egyes betegségekkel foglalkozó weboldalak jelentős részét nem hozzáértő, egészségügyben jártas szakemberek, hanem sokszor laikusok szerkesztik. Ennek következtében az ezeken az oldalakon található tartalmak sokszor tévesek, és nem csak hogy nem válnak az interneten segítséget, válaszokat keresők javára, sok esetben kifejezetten ártalmasak is. További problémát jelent a téves információk terjesztésében az az egyes kutatások által talált tényező, hogy a világhálón egészségügyi információt kutatók előszeretettel adják tovább megszerzett tudásukat olyan embertársaiknak, akik egyébként nem jutnának ezen információkhoz.

Míg az internetes keresés során a találatok sorrendjében a felhasználók általi kattintás a vezető szempont, addig orvoshoz fordulás esetén a szakember fejében a tünetek megismerése után szintén megjelenik egy bizonyos sorrend a lehetséges kórképekről, azonban a lényeges különbség a két eset között, hogy az orvos az adott tüneteket okozó leggyakoribb, legvalószínűbb diagnózist fogja előre sorolni, míg a ritka, súlyosabb kórképek a lista végén helyezkednek el. A hozzá nem értőkkel szemben pedig az az előnye is megvan az orvosnak, hogy tudja, melyek azok az esetek, amikor mégis súlyos kórképre kell gyanakodni a beteg panaszainak hátterében. A világhálón keresgélve a cyberchondriára hajlamos beteg nem fogja tudni, mely esetekben talál éppen olyan betegségről szóló információt, mely rá már nem vonatkozik, azonban annak megismerése a betegséggel kapcsolatos félelmek, szorongások kialakulásához vezethet.

Érdemes tisztában lennünk azzal is, hogyan az egyes internetes keresőfelületek miért éppen az adott weboldalakat dobják fel bizonyos keresőszavak beírásakor. A Google, és egyéb keresők is az egyes keresőszavakra adott találatok közül azokat rangsorolják előre, melyekre a legtöbben kattintanak.

Mivel az interneten egészségügyi témában kutatók többsége alapvetően rendelkezik bizonyos félelmekkel, szorongással egészségi állapotával kapcsolatban, így tünetei hátterében hiába dob fel a keresőfelület nem súlyos, hétköznapi állapotokat találatként, a cyberchondriára hajlamos személyek bizony addig kutatnak, míg végül kattintások és különböző weboldalak láncolatán keresztül súlyos kórképet találnak. Így történhet meg az, hogy egy gyakori tünet, például a „fejfájás” keresőszó beírásával az első találatok között máris megjelennek súlyos kórállapotok, például az agytumor, pedig a valóságban az esetek csak kis hányadában állnak a panasz hátterében.

A cyberchondria jelentős problémákat okoz nemcsak az ebben szenvedőknek, de az egészségügyben dolgozók számára is, hiszen sokszor megesik, hogy a Dr. Google által történt konzultáció után, a nagyrészt téves információk birtokában a betegek már konkrét diagnózissal és elvégeztetni kívánt, sokszor az adott esetben felesleges diagnosztikus vizsgálatok listájával jelentkeznek az orvosnál. Az ilyen helyzetek mind a betegek, mind az orvosok számára kifejezetten frusztrálóak tudnak lenni, így mindenképpen fontos a kellő empátia és a megfelelő kommunikáció mindkét fél részéről.

Az internetes keresés: barát vagy ellenség?

Az interneten található hatalmas tudásmennyiség körültekintő alkalmazása, a megfontolt információgyűjtés alapvetően a betegek javát is szolgálhatja, azonban minden esetben meg kell bizonyosodni arról, hogy az általunk olvasott információ szakmailag korrekt, hiteles forrásból származik-e. Az így megszerzett információk birtokában a betegellátás során egy jól informált, tájékozott beteg az egészségügyi szakember ideális társa is lehet.

Az egészségi állapottal kapcsolatos túlzott szorongásra hajlamos betegek esetén azonban kifejezetten káros lehet sajnos a világhálón bárki által hozzáférhető, hatalmas mennyiségű egészségügyi tudásanyag, így ők sokkal veszélyeztetettebbek cyberchondria kialakulására nézve. A cyberchondria mint állapot létrejöttének viszonylag rövid történelmére tekintettel azonban még további kutatásokra van szükségünk, hogy részletesen megismerjük az állapot kiváltó tényezőit, jellemzőit, valamint kezelésének lehetséges módjait.

Ez is érdekelheti Gondolatok az orvos-beteg kapcsolatról

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Pukoli Dániel