Grafománia, azaz az íráskényszer

Dr. Pálvölgyi Rita
szerző: Dr. Pálvölgyi Rita, pszichiáter, pszichoterapeuta - WEBBeteg
frissítve:

A grafománia íráskényszert jelent. Azt az erős - sokszor leküzdhetetlen - késztetést, hogy valaki gondolatait írásban fogalmazza meg.

Gyakran a köznyelvben is grafománnak minősítik azt, aki sokat, szívesen ír, vagy nagy szépirodalmi munkásságot hagy maga mögött. Az a grafománia azonban, melyet kórosnak, betegesnek minősítünk, több tekintetben eltér ettől.

Miről ismerhető fel a grafománia?

A kóros grafomániát az írás kényszere hajtja. A gondolatok megosztását egyre fokozódó feszültség, sokszor düh kényszeríti ki. A szöveg megírását követően megkönnyebbülés tapasztalható, míg az újra felgyülemlő gondolatok és feszültségek ismét kikényszerítik az írást.

A grafománok írásai sokszor kuszák, gondolataik csapongóak, átsüt a harag és a feszültség a szövegen, gyakran stílusukban, helyesírásukban is kívánnivalót hagynak maguk után.

Az írás kényszere sokszor társul a gondolatok megosztásának egyéb szükségletével. Sokan keresik a lehetőséget a szóbeli megnyilvánulási lehetőségekre. Szónokolnak, megbeszéléseken, társas helyzetekben leküzdhetetlen kényszertől vezérelve, vég nélkül öntik véleményüket a körülöttük lévőkre. Rádiós és televíziós „betelefonálós” műsorok visszatérő, jól ismert szereplői ők.

A kóros grafomániában szenvedők számára korábban a személyes napló írása szolgálhatott a felgyülemlett gondolatok levezetésére. (A naplóírás önmagában nem grafomán tevékenység mindaddig, amíg nem válik kényszeressé.) Az internet elterjedésével a grafománia újabb, hatalmas teret nyert. Lehetőség nyílt arra, hogy bárki korlátozás – és különösebb költségek – nélkül megoszthassa az őt feszítő gondolatokat. A személyes weboldalak és a tematikus portálok mellett a kommentelés is tág teret nyújt a támogató, vagy – még inkább – kritikus – vélemények megosztására.

A gondolatok megosztásának kényszere – így a grafománia is – tartalmilag elkülöníthető csoportokban nyilvánul meg. Gyakran tapasztalhatjuk politikai, társadalmi, közéleti, vallásos kérdésekben. Ezekben sokszor szélsőséges, indulatos, az eltérő véleményeket nem toleráló írásokat találunk.

Milyen betegségek járhatnak együtt íráskényszerrel?

A grafománia hátterében jellegzetes patológiákat, mentális betegségeket láthatunk kirajzolódni. A pszichotikus állapotok, téveszmék, üldöztetéses – paranoid – tartalmak a szóbeli közlés kényszere mellett gyakran járnak együtt az írásra irányuló leküzdhetetlen nyomással.

A mániáko-depresszív pszichózis mániás szakaszában a gondolatok kusza, parttalan áradását látjuk szóban és írásban egyaránt – akár a nap 24 órájában.

Személyiségzavarok közül az excentrikus csoportba sorolhatók járnak fokozott közléskényszerrel.

Paranoid személyiségzavarban az érzékeny, sértődékeny személyiség talaján robban ki visszatérően a másik ember hibáztatása, a vele való ütközés kényszere. A paranoid ember nézeteiben bigott, rugalmatlan, gyakran fanatikus. Máskor megszállott igazságkereső, szintén a gondolatok megosztásának szükségletével.

Borderline (érzelmileg labilis) személyiségzavarban az énkép labilitása, az érzelmi kiegyensúlyozatlanság, az impulzivitás vezethet grafomán megnyilvánulásokhoz.

Hisztrionikus személyiség szükséglete, hogy állandóan a figyelem középpontjában álljon. Mások elismerése, csodálata alapvető szükséglete, ezt gyakran kiprovokálja, erre szolgálhatnak az írásos közlések is. A teátrális megnyilvánulások az írott tartalmakat is jellemzik. Fokozott igényük van a másoktól érkező reflexiókra, visszajelzésekre, dicséretekre.

A grafomán emberek között különösen magas lehet a narcisztikus személyiségzavarban szenvedők aránya. Ők magukat – így gondolataikat is – kivételesnek, különlegesnek tartják. Úgy gondolják, hogy joggal várják el az egész világ csodálatát, feladatuknak tekintik gondolataik népszerűsítését, minél szélesebb körben. Nézeteikben hajthatatlanok, a kritikát nem tűrik. Sokszor elvakult megszállottsággal hirdetik vélt igazukat – írásban is.

Kényszeres személyiségzavarban a merev gondolkodásmód, a tökéletességre törekvés (perfekcionizmus) vezethet a vég nélkül ismétlődő íráskényszerhez.

Látható tehát, hogy a grafománia nem egy egységes „kórkép”, inkább egy megnyilvánulási forma, melynek hátterében eltérő személyiség, patológia állhat.

Mikor van szükség kezelésre?

Az, hogy kezelni kell-e a grafomániát, több tényező függvénye.

Amennyiben nyilvánvaló a pszichés betegség a háttérben, akkor kezelni (gyógyszeresen és/vagy pszichoterápiás módszerekkel) magát az alapbetegséget kell. Igaz ez a pszichotikus állapotokra és a személyiségzavarokra egyaránt.

Fontos szempont lehet, hogy a nyilvánosan megjelent írások mennyire sértik mások érdekeit, személyiségjogait, mennyiben zavaróak a környezetben élők számára.

Ha egy érintett számára a saját íráskényszere válik súlyosan terhessé, korlátozóvá, elvonja őt az élet egyéb kötelezettségeitől, vagy lehetőségeitől, örömeitől, maga kereshet pszichoterápiás segítséget.

Dr. Pálvölgyi Rita, pszichiáter, pszichoterapeutaForrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Pálvölgyi Rita, pszichiáter, pszichoterapeuta

Cikkajánló

Segítség

Orvos válaszol

orvos válaszol piktogram
Bujdosó Balázs

Bujdosó Balázs

Igazságügyi pszichológus, igazságügyi gyógypedagógus

Orvoskereső

orvoskereső piktogram
Dr. Nagy Tamás Gergely

Dr. Nagy Tamás Gergely

Pszichoterapeuta, Neurológus

Budapest