Örök lelki sérülés a nők ellen elkövetett szexuális zaklatás és erőszak

Sokan szerencsére csak filmekből, regényekből, elbeszélésekből ismerik azt a soha nem feledhető testi és lelki traumát, amikor fiatal lány vagy felnőtt nő szexuális zaklatás, máskor erőszak áldozata. Mostanában több, eddig elhallgatott hasonló eset látott napvilágot, főként a művészvilágban, de a napi híradásokban szinte mindennaposak a fent említett erőszakokról szóló tudósítások.

Többnyire a nőket érintő esetek látnak napvilágot, mivel azok aránya lényegesen magasabb, mint a férfiak hasonló zaklatása.

Bárkiről is van szó, az egyik legmaradandóbb negatív élmény, amit valaki átélhet, az a nemi erőszak és bármilyen szexuális kényszerítés vagy egyértelmű zaklatás. Az ehhez hasonló traumák perceiben a szenvedő fél gyakorta halálfélelmet érez, majd az idő múlásával, ha a pokoli megrázkódtatás nem is feledhető, a túlélés ösztöne mindenképpen elsődlegessé válik. Gyakorta szakember segítségére van szükség, többnyire inkább pszichiátriai, más esetben éveken át tartó pszichológiai kezelést igényel a szexuális zaklatás áldozata. Sokan nem is képesek a megrázkódtatás után párkapcsolat kialakítására.

A szexuális zaklatás hivatalosan a hatalommal való visszaélés egyik formája, amikor például a főnök szemet vet szemrevaló beosztott nő munkatársára, vagy sorra, többre is, és az alá-fölérendelt viszonyt ügyes trükkökkel igyekszik kihasználni. Ilyen helyzetekben elsősorban az uralkodás és nem a szexuális vágy valódisága a domináns. A főnök, aki szereti megérinteni hölgy munkatársai kezét, vállát, belép az intim zónájukba, pikáns megjegyzéseket tesz az öltözékre, a domborodó mellekre és fenekekre, aki félre nem érthetően, kihívóan bámulja aktuális áldozatát. Nem áll meg a plátói élvezet és zaklatás szintjén, a következő lépés az, amikor négyszemközt kíván egy fontos munkával kapcsolatos témáról beszélni a főnök a beosztott hölggyel. Nem számít sem a kor, sem a családi állapot, sem a másik szándéka vagy érzése. Ezért is zaklatás, kényszerítés és erőszak a neve a beteges csábításnak. Innen már csak egy lépés, hogy a bizarr tárgyalás után a főnök vagy főnökasszony félre nem érthetően útját állja beosztottjának és csókot adjon vagy kunyeráljon. Mindig vannak feltételei, és a hárítás esetén a retorzióra való jól irányzott utalás. A csóknál nincs megállás sajnos, a zaklatás addig tart, amíg a szenvedő fél be nem adja a derekát, vagy segítséget nem kér valakitől, akiben megbízik. De ki kockáztatná meg az állása elvesztését? Szerencsére egyre többen, még akkor is, ha a nyeregben ülő zaklatót minden oldalról „védelmezők” veszik körül.

Az áldozatok legtöbbször névtelen levélben merik vállalni az őket ért munkahelyi zaklatást, netán erőszakot, mások hosszas vívódás után, szakemberhez fordulnak, és a teljes kiborulás határán feltárják a traumáikat – magyarázza dr. Tóth Nóra pszichiáter, s ekként folytatja: – zaklatásról, szexuális erőszakról nem csupán két idegen közt fennálló kapcsolatban beszélhetünk. Sajnos gyakorta látens marad több ezer vagy tízezer párkapcsolaton belüli rendszeres megaláztatás, ami lehet lelki és fizikai bántalmazás is, oktalan féltékenykedés vélt hűtlenség miatt, alkoholos vagy módosult tudatállapotban bekövetkezett, kierőszakolt nemi közösülés, ellenállás esetén verés s annak is különféle, drasztikus fokozatai. A nők nem szívesen beszélnek erről, sőt egyenesen azt várják, hogy megbocsáthassanak párjuknak másnap, mert társfüggőségben élnek, és nem mellékesen félnek a következményektől, ha kiszivárogna az otthoni szenny, verés, megaláztatás és az elfajult szituációk tucatja.

- Mi a félelem legfőbb oka, amiért a szenvedő fél eltitkolja sanyarú életét, ha férfi bántalmazza a feleségét, a barátnőjét vagy az élettársát?

- A nők a terápiákon gyakorta maguk sem tudnak pontos választ adni erre a kérdésre. Lehet erre szocializálódtak, ezt látták otthon gyermekkorukban és az édesanyjuk is kitartott agresszív apjuk mellett. Rettenetesen rossz példa, ami az örökölt családminták egyik nagy drámája. Máskor azt igyekeznek elhitetni magukkal, hogy a gyerekek miatt inkább tűrik a verést, a szexuális kényszert. Vannak olyanok, akik hosszú éveken át abban a téveszmében élnek, hogy lelketlen, önző, bántalmazó, nárcisztikus párjuk holnaptól jó ember lesz. Valóban ezzel a reménnyel kezdik a másnapot és a századikat is, belesodródnak egy olyan elképzelt világba, amiben hinni szeretnének, de alapvetően semmi nem lesz jobb és szerethetőbb a párkapcsolatukban, ők mégis erre várnak. Ha a férj nem óhajt testi kapcsolatot két hétig, szolgalelkűen elfogadják, majd a közeledés vagy inkább „támadás” során engednek a nők, mert teljesült a vágyuk, és csak kellenek a férfinak. Önámítás. Mások az anyagi függőség és kiszolgáltatottság miatt tűrnek, azt is, ha megcsalják őket, és mégis elvárják tőlük az otthoni házastársi „kötelesség” teljesítését. Elképesztő, hogy milyen nehéz ma úgy nőnek maradni, hogy megőrizze valaki a méltóságát, ne alázkodjon meg semmiért soha, ne legyen a szexuális vagy lelki bántalmazás áldozata vagy otthon, vagy a munkahelyén, és még jó anya, kitartó munkaerő, ápolt nő is legyen, aki a nap 24 órájában képes helyt állni.

- Talán nem mindenkinek ennyire nyomorúságos a sorsa.

- Természetesen nem, de annál mindenképpen több nőnek, mint amiről elképzelésünk lehet. Szerencsére léteznek kiegyensúlyozottan, kölcsönös szeretetben, odaadásban működő párkapcsolatok. Ezekben a helyzetekben is előfordulhatnak konfliktusok, de a párok ezeket képesek agresszív és bántó viselkedés nélkül kezelni, megoldani. Ők vannak kevesebben.

- Sok nő nem meri bevallani, hogy nem csak „elvből”, szeméremből nem megy férfi nőgyógyászhoz, hanem kellemetlen tapasztalata miatt sem. Nem szeretnék általánosítani, a becsületes férfi orvosokat megítélni.

- Nem jár messze a valóságtól. Több olyan páciensem volt, aki épp ennek szégyenével keresett meg a rendelésemen, amit tetézett, ha otthon féltékeny és bűntudatra ébresztő személyiségű férj várt rájuk. Egy tipikus eset. Harmincas évei végén járó páciensem házassága már az áldott állapot idején is számos traumával volt terhelt. A férje depresszióban szenvedett, amiből hol jobb mentális állapotba került, máskor az alkohol vagy más nők felé fordult. A páciensem vakon és szerelemmel szerette, minden agresszív megnyilvánulás vagy lelki megaláztatás után megbocsátott neki. Amikor megfogant közös gyermekük, a nő a régi, neves nőgyógyász főorvosához fordult terhesgondozásra. A szülész-nőgyógyász empatikusan viselkedett mindenkor a hölggyel, és egy idő után nem is titkolta milyen erős vonzalmat táplál iránta. Erre egyébként már a terhesség előtt, a rákszűrések során is intelligensen utalt. A nő zavarban volt, de nem éreztette az orvossal, hogy zavarja a közeledési szándéka. Nem akart udvariatlan lenni, de nem is biztatta semmivel kezelőorvosát. Később, a baba születése után, békés csend támadt, majd a harmadik év körül, a soros rákszűrésen, a magánrendelőjébe jegyezte elő az orvos régi páciensét. Nem volt ok nélküli a hölgy előzetes aggodalma. A főorvos kulcsra zárta a rendelő ajtaját, és szájon csókolta a nőt. Nem volt közvetlen előzménye. A nő szeretett volna kimenni, és lemondani a vizsgálatot. A bocsánatkérés után mégis maradt, és előkészült a vizsgálathoz. Ahogy mondta, forgott vele a világ és reszketett minden porcikája. Okkal. Az orvos újabb meglepetéssel szolgált, amit a nő nem láthatott a vizsgáló asztalon fekve, csak érezte.

- Ezt elképzelni is borzalmas!

- Megélni pedig maga a pokol, szorongásos pánik és depresszió. Igen, az orvos nem a rákszűrést végezte el, hanem alattomos módon magáévá tette kiszolgáltatott páciensét. Nem tett feljelentést a nő, nem fordult panasszal egyetlen hivatalos szervhez sem, mert nem mert, szégyellte a történteket, és félt, hogy bizonyíték nélkül senki nem hinne neki. Tíz évig volt a páciensem, ma is felhív néha, beszélgetünk, többször eljön a rendelésemre, mert nem képes feldolgozni a történteket. Senki nem gondolná, hogy a mai napig antidepresszánst szed és altatóval tud aludni. A főorvos nyugdíjba ment pár éve, nem praktizál már. Több hasonló eset is megtörténik sajnos.

- Mi a helyzet akkor, ha a férfi az áldozat, ő szenvedi el a társa önbíráskodását vagy a férfi beosztott a női főnök zaklatását?

- A női főnökök nagyon kifinomultan hálózzák be az áldozatukat – tisztelet minden kivételnek, mert ők vannak többen –, viszont ha elutasítást kapnak, nagyobb a bosszúvágy bennük, mint férfi vezetőtársaikban hasonló helyzetben. Ez a szituáció azért érdekesebb, mert a vonzó nőnek csak nagyon különleges esetben mond nemet egy beosztott férfi. A vadászösztön bennük él, és nem is veszik a lelkükre a kalandot, azt sem, ha véget ér, viszont elvárják a „megkülönböztetett jó fiú, jó munkaerő” kiváltságát. Jó szimattal megérzik, hogy úgy sem tart sokáig a románc, főként akkor nem, ha párkapcsolatban él a vezetőnő, vagy túl komoly a pozíciója.

Ha párkapcsolatról van szó, a verekedésre képes nők vagy eleget szenvedtek a társuk mellett, vagy mentális problémájuk van, gyenge az idegrendszerük, és a férfi gyengébb fizikai adottságait, békésebb természetét használják ki akkor, amikor szó szerint megverik őket, késsel, ollóval támadnak rájuk, és csak akkora sérülést ejtenek, ami nem igényel orvosi ellátást. Az ilyen típusú nők gyermekkorukban szenvedtek erős traumát egy bántalmazó vagy hamar eltűnt apától. Így anyjuk mellett gyakorta kellett átvenniük fiatalkorukban a családfenntartó szerepét, a feladatok megoldását. A külvilág felé kiegyensúlyozott, sőt, túlzottan békés és nőies képet „festenek” magukról, egyébként valódi idegroncsok, de orvoshoz nem mennek, nem kérnek segítséget. Jellemző rájuk, hogy szexuális életet sem szívesen élnek, s főként nem a mulyának vélt párjukkal. A közeledésüket sértően és durván hárítják.

Tovább

• A gyermekkori zaklatás megélése örök lelki sérülés
• Szexuális zaklatás: bárki válhat áldozattá
• Együttélés a traumával: Hogyan lehet megbirkózni az emlékbetörésekkel?

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Balogh Mária, újságíró
Szakértő: Dr. Tóth Nóra, pszichiáter