A gyermekkori zaklatás megélése életre szóló lelki sérülés

Hazánkban közel hat esztendeje hirdették ki a gyermekek szexuális kizsákmányolása és zaklatása elleni védelemről szóló Lanzarote-i Egyezményt. Gyermekprostitúciónak számít az Egyezmény szerint, ha a 18 év alatti kiskorúnak vagy fiatalkorúnak a kikényszerített szexuális tevékenységért fizetségként pénzt, javadalmazást vagy bármilyen más juttatást ad a zaklató, vagy azt harmadik fél segítségével közvetítik.

A hatóságok bűncselekményként vizsgálják, ha egyáltalán tudomást szereznek a zaklatásról, a fajtalankodásról.

A jogalkotók abból indultak ki, hogy a kiskorú gyermek prostitúciója nem lehet a saját döntése, és önkéntes sem, így az valamilyen lelki, fizikai kényszer, fenyegetettség, számára csábító ajándék vagy fizetség hatására engedelmeskedik. Ennek értelmében a gyermeket áldozatnak kell tekinteni a fajtalankodás eseményében, mert nem tudta megítélni annak következményét. Az ilyen traumát megélt gyermekeknek sokkal hatékonyabb és kiegyensúlyozottabb segítséget kellene kapniuk a pszichológusoktól, pszichiáterektől, szakorvosoktól a sérülésük után, mint amire napjainkban lehetőség van. A család, a nevelőszülők, a családotthonok nevelőinek felelősségéről nem is szólva.

Sok esetben a szexuális zaklatást elszenvedő gyermekek nem mernek beszélni a velük történt szörnyűségről, mert minél kisebbek, annál kevésbé vannak tisztában azzal, hogy amit velük tettek, az bűn. Vagy félnek a következményektől. A nagyobbak közt mind többen vannak a családotthonokban vagy rossz családi körülmények között nevelkedő gyermekek, akik pár ezer forintért bármire hajlandók. Az adott helyzetben egy feledhető esménynek tekintik a kikényszerített fajtalankodást, mert azt képzelik, hogy a megkapott pénz majd kárpótolja őket. A zaklató aztán rövid időn belül újra és újra felbukkan, s már nem kér, hanem mind többet akar, követel. Elvesz, kikényszerít, fenyeget, és már nem ad cserébe semmit beteges elvárásának teljesítése után. A rendőrségnek megvan a maga speciális hálózata és rendszere a pedofilokkal szemben, de hosszas munka, megfigyelés a felderítés eredményessége. Nem is sikerül mindig. Ha igen, eredménye általában a tetten érés, a tényekkel történő szembesítés. Az aberrált személyiséggel rendelkezők többsége még ilyenkor is tagad, ártatlannak vallja magát, és próbálja kimagyarázni azt, amit soha, de soha nem lehet az egészségesen gondolkodó embereknek megérteniük. Ezek a sérült, veszélyes alakok köztünk élnek.

Szerencsés esetben a beteg elméjűekre börtönbüntetés vár, ahol a sorsuk úgy pecsételődik meg, ahogyan ők tették tönkre és pecsételték meg áldozataik életét – tudtuk meg egy neve és tisztsége elhallgatását kérő hivatali tiszttől, aki maga is több pedofillal ült már négyszemközt munkája végzése során.

Ha ez a pedofil cselekmény családon belül történik, gyakorta az apa, a nevelőapa vagy a nagyapa, netán az idősebb mostohatestvér a gyermek molesztálója, amiről az anyák egy része nem vesz tudomást, mert félnek a következményektől, vagy maguk is a zaklató agresszív viselkedésétől szenvednek a zárt ajtók mögött, a saját otthonukban.

- A zaklatás, fajtalankodás áldozatainak többsége védtelenül kerül az egész életüket megpecsételő helyzetbe, míg a zaklatók aberráltságuk miatt nem tekintik betegesnek, bűnösnek a cselekedetüket.

- A gyermekek szexuális molesztálása, provokálása, kizsákmányolása sajnos bárhol megtörténhet, noha a zaklató legtöbbször ügyel arra, hogy ne kerüljön a gyanú árnyékába. Kedves, megnyerő, segítőkész, gyermekszerető, túlságosan önzetlen és közvetlen személyiségű embernek mutatja magát. Gyakorta érinti meg a gyermekeket hivatása gyakorlása közben, amit csak segítségként könyvel el, például egy feladat ügyesebb, bátrabb teljesítése miatt. Eközben számára élvezetet nyújt a domborodó testrészek érintése. Egy idegennek, kívülállónak, ha ezt rejtett kamerán keresztül látja, alapvetően gyanús lehet. A gyermekek és a tinik inkább barátságosnak, kedvesnek, segítőkésznek tartják sajnos őket.

Az internetes világ, az okostelefonok, a különféle kommunikációs eszközök fejlődése, a webkamerák használata otthon és a barátoknál, olyan világba vezeti a tiniket, amivel egy életre tönkremehet az életük, maradandóan megsérül a személyiségük, a nemi identitásuk - sorolja Kocsis Boglárka Anna gyermekpszichológus. - Ha a szülők nem figyelnek eléggé a csemetéjükre, nem ismerik a baráti körüket, a napirendjüket, a szokásaikat, nem beszélgetnek velük, elhanyagolják őket, vagy túl sok mindent megengednek nekik gondolván, hogy „elég nagy már, tud magára vigyázni”, nagy veszélybe sodorhatják őket. Egy pedofil, beteg ember közeledése, trükkös akciói, melyek több mozzanatból állhatnak, hatalmas sérüléseket okozhatnak a kisebbek és a serdülők testi, lelki fejlődésében is. Ha pedig számukra veszélyes, életkoruktól idegen, pornográf oldalakra tévednek – márpedig sokan „odatévednek” –, az a serdülőket kíváncsivá teszi, izgató az újdonság, ami a hormonváltozás időszakában, sokuk esetében, tettekre ösztönöz. Így, ha a közösségi oldalakon például kikezdenek, üzenetet küldözgetnek, majd szexuális indíttatású beszélgetéseket folytatnak az önmagukból „többet mutató” lányokkal vagy jóképű fiúkkal, a beteg elméjű emberek közeledése már csak néhány kattintás a kamera segítségével történő perverziótól és az esetleges személyes találkozótól. A serdülő, a gimnazista is gyermek még, a nem túl jó szociális és emocionális háttérrel élők fel sem fogják, hogy milyen játékba, játszmába kezdenek ilyenkor, s milyen sebzetté, sérültté válhatnak a felnőttkorukra. Visszatekintve a legtöbben undort és megbánást éreznek ifjúkori botlásaik miatt, mely következtében gyakorta tartós párkapcsolatra sem lesznek képesek, s torzult személyiséggel tengődnek a felnőtt létben. A feldolgozatlan traumának, sokknak, évtizedeken át való néma tűrésnek visszafordíthatatlan következményei lehetnek.

Egy jól működő családban soha nem lehet tabu téma a serdülők időben történő szexuális felvilágosítása, a nemiség kérdése. Kitől, ha nem a szülőktől halljanak először erről a témáról. Ha a gyermek mosakodás vagy toaletthasználat közben megérinti a saját nemi szervét, az természetes rendje az adott helyzetnek. Tudniuk kell azonban, hogy ezt soha senki másnak nem engedhetik meg, mert az helytelen és rossz, súlyos következménye lehet. Ha erről bátran beszélgetünk, megértik azt, hogy ki és mikor szándékozik átlépni a testhatárukat, mikor kerülnek akaratuk ellenére intim közelségbe akár egy baráttal vagy idegennel. A szülők felelőssége, hogy mivé válik a gyermekük, mennyit ismer meg az élet kártékony történéseiből és a beteges személyiségű emberek közeledéseiből, szándékaiból.

- Napvilágot talán sosem látnak azok az esetek, amikor a nagyapák rejtett, pedofil személyiségére derül fény a családon belül. Többségük túlzott ragaszkodással, szeretettel, megnyerő „nagyapás” jópofaságokkal hálózzák be 6-10 éves lányunokáikat. Elég egy esti közös tévénézés, amikor első lépésként csak „véletlennek” tűnően a pizsamájukon kívül hagyják a nemi szervüket. Máskor simogatni kezdik unokájukat.

- Megdöbbentő lehet egy-egy ilyen történet felidézése és felfedezése, de sajnos a praxisomban nem ritka a hasonló eset. Előfordult, hogy ugyanabból a rendezett, intellektuálisan, érzelmileg kiegyensúlyozott családból két anyuka is elhozta molesztált leányát, mert 13-14 éves korukban sem tudtak szabadulni a nagyapa játszmáitól. Igen, ezek a leggyakoribb behálózási helyzetek, amikor sötét van, közös tévézés vagy mesemondás a kislámpa fénye mellett, amikor a papa és a kicsiny unoka is ágyban vannak már. Máskor olyan alkalmat teremt a nagyapa, aki nem tekinthető öreg, hajlott hátú idősembernek, amikor arra bátorítja unokáját, hogy ha valakibe szerelmes lesz, csak neki meséljen róla, és tanácsokat ad, sőt csókolózni is megtanítja. Ez az a pont, amikor a kicsi lányok megriadnak, hiszen eszük ágában sincs csókolózni senkivel és főleg nem papával. Nagyon nagy szégyent éreznek, amikor erről beszélni mernek az azonos nemű szülőknek. Hosszú ideig nem is szólnak a visszatérő helyzetekről, mert félnek, furcsa, de a papát féltik, és azt képzelik, hogy ők viselkednének helytelenül, ha a papa titkát kifecsegnék.

- Mit tesznek a szülők, a családtagok, ha kiderülnek a rémséges esetek? S mit kellene tenniük, hogy óvják a csemetéjüket?

- Riadalmat váltanak ki a felnőttekben is a hasonló esetek, és a családtagok, testvérek, sógornők óvatosan beszélik meg egymás közt, hogy mit tegyenek. Vannak, akik úgy vélik, hogy a papát óvni kell és egyébként sem szivároghat ki semmi a családi ház falain kívül. Azok bátrak, akik szakemberhez fordulnak, és ők cselekszenek helyesen, mert a gyermek nem felejt és könnyen sérül a lelke, a személyisége. A papának való „falazás”, vagyis a történet szőnyeg alá söprése, amiből a nagymamát kíméletből teljességgel kihagyják, semmi jót nem eredményez. A sérült személyiségű nagyapa, aki vélhetően évek óta nem él szexuális életet a mamával, és korábban nagyon kedvelhette a női nemet és a fantáziálgatást, a „véletlen” dörgölőzést, a női családtagok szájon puszilását, nem fog megváltozni. Nem is sejti, hogy a titkát ismeri a család. Ha számon sem kérjük és nem beszélgetünk vele, előbb-utóbb minden unoka áldozat lesz. Ez bizony a szülők felelőssége, így a leghelytelenebb módszer megkímélni a nagyapát, aki tovább játszadozna vérszerinti unokáival. Ez bűn lenne a család részéről.

Hozzá kell tennünk, hogy függetlenül attól, hogy a feleségével él-e nemi életet vagy sem, egy egészséges lelkületű embernek soha semmilyen körülmények között eszébe sem jutna az unokáját zaklatni.

- Mi a véleménye arról, ha a családtagok meztelenül közlekednek egymás előtt, netán az apa szívesen fürdik egy kádban kisebb lánygyermekével?

- Az nem rejt veszélyeket, ha a józan ész határáig meztelenül is látják egymást a családtagok, ez szokás kérdése. Egy bizonyos életkor után a kiskamaszok amúgy is egyenesen tiltakoznak a családi „meztelenkedéstől”, ami lehet teljesen ártalmatlan. A közös apa-lánya fürdés – ami meglepő módon nem ismeretlen jelenség –, nem túl ideális. Azt gondolom, semmi értelme és indokoltsága nincs, hogy a felnőttek együtt fürödjenek a kisgyermekükkel. Ezt általában 6-8 éves korig engedik meg a gyerekek, utána hevesen tiltakoznak ellene a kialakulóban lévő egészséges szemérem miatt. Addig is maximum úgy fürödhetnek egy fürdőkádban egyszer-egyszer, ha az apa felvesz egy fürdőnadrágot, és előtte zuhanyt vett, de ennek az egy kádban fürdésnek nincs semmi indokoltsága. Nem beszélve arról, hogy a felnőttek testén lehetnek fertőző szemölcsök, köröm- vagy lábgomba, övsömör és ki tudja még milyen nem ismert betegségek. Kár lenne a gyermeket megfertőzni. Ugyanezt gondolom az anya-lánya, anya-fia közös kádban történő fürdésről. Nincs helye, indokoltsága, és nem is egészséges. Más a strandolás, ahol mindenki fürdőruhát visel.

- A családon belüli molesztálás, zaklatás – akár fiú-, akár lánygyermekről van szó – elsősorban az apák vagy mostohaapák személyéhez fűződik.

- Azok az apák, akik odáig merészkednek, hogy a saját vagy nevelt gyermeküket kényszerítik fajtalankodásra, szexuális közösülésre, sérült, beteg személyiséggel rendelkeznek. (Éppúgy, mint az a pedofil, aki idegen, és lesi, keresi az áldozatát.) Ők gyermek- vagy ifjúkorukban olyan traumát élhettek meg, ami hasonló lehetett ahhoz, amit maguk is elkövetnek a gyermekükkel. Feldolgozatlan maradt az áldozat szerepük, helyzetük, lehet, soha nem beszéltek erről az édesanyjukkal, és mással sem, viszont a „nemi zavartságuk”, sérülésük mélyen beléjük ívódott, s ezt elkövetőként maguk is megteszik. Nem gondolják végig, hogy milyen következményekkel járhat a saját gyermekük testi és lelki fejlődésében, életében, mert hajtja őket a beteges ösztön, vágy. A gyerekek nem mernek ellenkezni és az anyának panaszkodni, mert félnek a következményektől, és az aberrált férfi eleve úgy hajtja végre a cselekedeteit, hogy rettegésben tartsa áldozatát, a saját gyermekét. Amennyiben az anya tudomást szerez a fajtalankodásról vagy maga is áldozata a családfő zaklatásának, a szexuális erőszaknak és nem tesz ellene, nem védi meg magát és a gyermekét a rendőrség segítségét kérve vagy bármilyen más, radikális lépéssel, ő is felelős lesz azért, amit családon belüli erőszaknak is nevezünk.

A sértettek több mint 70 százaléka lány, akiknek kialakulatlan a személyisége, és a sérülést elszenvedve gyakorta önbecsülés-, önbizalomhiánytól szenvednek majd a későbbiekben, képtelenek lesznek párkapcsolat kialakítására, szexuális kapcsolat létesítésére, akkor is, ha nem feltétlenül fizikai, hanem verbális bántalmazást, zaklatást szenvedtek el a múltban az apjuk részéről. A gyöngédségre és a szeretetre viszont mindig vágyódnak, s arra is, hogy a szégyenüktől megszabadulhassanak. A két érzés azonban örök harcban áll egymással.

Tovább Szexuális zaklatás: bárki válhat áldozattá

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Balogh Mária, újságíró
Szakértő: Kocsis Boglárka Anna, gyermekpszichológus