Megfertőződtem, kórházba kerülök, vagy csak rettegek a koronavírustól?
megjelent:
A koronavírus-világjárvány közel három hónapjában a kormány által meghozott óvintézkedések, jogszabályok, a kijárási korlátozás, a szigorú védelem, egyéb prevenciós szabályozások, a szűrések, a karanténba vonulások menete, a kórházi gyógyítások pontos üteme, a kötelező higiénés szabályok betartása precízen megvoltak s meg is vannak határozva és szervezve hazánkban.
Lassan, reményeink szerint, biztonságosan áll vissza a korábbi rend, a megszokott életünk menete, noha a járványnak még nincs vége, vagyis az enyhítések nem jelentik azt, hogy a szabályokat ne kellene betartanunk.
Az egészségügy is fel van készülve egy esetleges, újabb emelkedő járványhullámra. Amíg nincs vakcina, marad a SARS-CoV-2 vírussal való együttélésünk.
Hosszan lehetne érvelni, hogy az emberekben miért alakult ki szorongás a fertőzéstől való félelem miatt. Miért tépelődnek sokan az ártalmatlan torok- és fejfájás megjelenésekor a fertőzés eshetőségén. Ugyanakkor mások higgadtan, szabálykövetően igyekeznek elviselni azt, ami mindannyiunk számára új és ismeretlen állapot. Míg mások, a szabályszegők, az öntörvényűek legyintenek minden óvintézkedésre, rémhíreket terjesztenek a járvánnyal kapcsolatosan és felelőtlenül meg is fertőzhetik a környezetükben élőket.
Dr. Kolumbnár Réka pszichiáter rezidenssel most azokról az emberekről beszélgettünk, akik a hipochonder csoportba tartoznak, vagyis ők azok, kis túlzással, akik három tüsszentés után a koronavírusteszt elvégzésén gondolkodnak.
- Mivel magyarázható, hogy a koronavírus-világjárvány szinte valamennyi embert szorongóbbá tesz? Mennyiben erősebb ez az érzés azokban a gyermekekben, serdülőkben, fiatalokban, akik az összezártság idején a szülő félelmével, bizonytalanságával szembesültek, s ezt megélik a hétköznapokban is?
- Azt gondolom, hogy ez egy érthető reakció. Mindenki fél az ismeretlentől, azoktól a dolgoktól, amikről nincsenek információi vagy csak részadatokat tud. Sok ember munkája került veszélybe, többek létbizonytalanságban élnek, számos család került nehéz helyzetbe. Nemcsak most, hanem a jövőben is lesznek olyanok, akik szoronganak, félnek, esetleg szomatizálnak (testi tüneteket produkálnak szervi ok nélkül). Természetesen azon gyermekek, akik szülei szorongnak, nehezebben viselik ezt az időszakot, ők is hajlamosabbak ebben a helyzetben jobban félni, komolyabbnak beállítani az aktuális helyzetet. Az ilyen családban élő gyerekek, fiatalok hajlamosabbak felnőttkorukban is szorongóbban, aggodalmaskodóbban élni az életüket.
- Miért tartják be a koronavírussal kapcsolatos szabályokat, óvintézkedéseket bizonyos emberek pontp úgy, ahogyan azt a világjárvány idején tenniük kell, míg mások kevésbé vagy egyáltalán nem sem korábban, sem most, az enyhítés időszakában?
- Ez maximálisan személyiségfüggő. Vannak szabálykövető, kerettartó emberek, akik minden előírást betartanak. Ezzel ellentétben akadnak olyan társaink, akik számára nehezebb ezeknek a szabályoknak a tartása. Nekik más a nézőpontjuk. Addig, amíg ezzel a magatartással másokat veszélyeztető emberek önmaguk vagy mások számára nem okoznak valódi kárt, testi, lelki sérülést, bármilyen betegséget, nem kérhetők számon vagy nem jelenthetők a hatóságok számára.
- A renitens, sajátos személyiségű, ártó embereket tehát érdemes elkerülni. Ha az ismeretlen, de veszélyes lefolyású koronavírus-fertőzés nem okoz félelmet bizonyos emberekben, akkor vajon mi lehet az a motiváció, ami mégis szabálykövetőbbé teheti őket?
- Fontos hangsúlyozni az ilyen mentalitású társaink számára, hogy az ő és családjuk egészsége is veszélyben foroghat a „nemtörődöm” magatartásuk miatt. Talán ez jelenthet megoldást és adhat kellő motivációt számukra.
- A reménnyel teli emberek s akik betartják a szabályokat, kevésbé szorongnak, a betegséggel szemben is ellenállóbbak? Ez igaz lehet?
- Az ellenállóképesség, az immunrenszer azért ettől komplexebb dolog. Az azonban bizonyított, hogy a reményteli emberek könnyebben birkóznak meg a testi betegségekkel. Úgy gondolom, hogy a pozitív hozzáállás, mint oly sok esetben, most is nagyon sokat jelent. Azok, akik remélnek és hisznek valamiben, vallásos, ezoterikus, tudományos vagy bármilyen területen, sokkal optimistábbak és ez rengeteg energiát és erőt ad ezekben a helyzetekben.
- A bagatellizálásnak és a hipochonder viselkedésének melyek a jellemző személyiségjegyei, s mivel magyarázhatóak azok?
- Fontos tisztázni, hogy a hipochondriázis egy betegség, míg az, hogy valaki bagatellizál, nem vesz komolyan valamit, egy személyiségvonás, tulajdonság. A hipochonderek a saját testi tüneteiket eltúlozzák, minden panasz mögött egy komoly betegséget feltételeznek. Nem lehet őket meggyőzni arról, hogy ezeknek a tüneteknek nincsen szomatikus oka. A bagatellizálás sok esetben egy elhárító mechanizmus. Az ezt alkalmazó gyakran érzi úgy, hogy vele nem történhet meg egy bizonyos szituáció, neki nem lehet baja, ami téves gondolkodásra vall.
- A hipochonderek a náthás tüneteket is hajlamosak a koronavírus-fertőzés tüneteivel összemosni, azzal azonosítani, pánikba esnek, pánikot keltenek maguk körül, s még a kórházi bennfekvésre is felkészülnek gondolatban. Mi ennek az oka? Megfigyelhető, hogy a képzelt betegek családjában a felmenők közt voltak hasonló személyek, illetve az ő gyermekeik is hajlamosak erre?
- Az előbbi gondolatokra utalván, a hipochonderek saját maguk tüneteit nagyítják fel, saját magukra gondolnak potenciális nagybetegként. Jelen helyzetben koronavírus-hordozóként vagy épp betegként. A hipochondriázis igen gyakori kórkép, a népesség 4-6 százalékát érinti. A férfiak és nők megbetegedési aránya azonos. Nincsenek arról ismereteink, hogy a hipochonder betegek első- vagy másodfokú rokonai között gyakoribb lenne-e a megbetegedés.
- A hipochonderek miként élik meg a koronavírus-járvány jelenlegi szakaszát, amikor a lazítások, enyhítések kerülnek bevezetésre? Szívesen engedik-e közösségbe a gyermekeiket? Aggódnak-e azért, hogy a négy fal fogsága után, ahol biztonságban lehettek, máshol veszély leselkedik rájuk és a családjukra?
- A hipochonderek szüntelenül aggódnak egy súlyos betegség miatt, ami őket érinti és betegíti meg. Sok beteg tájékozottabb, mint az éppen aktuálisan általuk felkeresett szakember. Hiába kapják kézhez a negatív eredményű vizsgálatokat, ők nem hisznek a bizonyítékoknak, és további vizsgálatokat, orvosokat keresnek. Mivel a kórkép önmagukra való túlzott odafigyelést jelent, így gyermekeikre ez nincs olyan szinten hatással, hogy jelen helyzetben jobban féltenék őket. A helyszín ebből a szempontból nem fontos, hiszen ők a zárt ajtók mögött is szoronganak és félnek egy nagy horderejű betegségtől.
| A hipochondereknek nagyon nehéz |
| A képzelt betegek, azaz a hipochonderek maguk is nehezen élik meg örökké szorongó, betegségek miatt aggodalmaskodó hétköznapjaikat. A környezetük nyugtatására, meggyőző érveire csak kivételes esetekben vagy átmenetileg képesek elfogadóan reagálni. Ezzel, az örökös betegségtudatban szenvedéssel viszont hamar kitűnnek a közösségekből is, így a bátrabbak nem is titkolják, hogy mitől szenvednek. Kigúnyolni, megvetni őket a legveszélyesebb viselkedés, hiszen épp eléggé szenvednek a mások megítélése nélkül is. Másrészt, egy olyan világjárvány idején, mint amit az új koronavírus okoz, alapvetően természetes is lehet, hogy valamennyire mindenki szorong és fél. Aggódhatunk azért, hogy ne fertőződjünk meg s ne kerüljünk kiszolgáltatott állapotba, rosszabb esetben kórházba súlyos, életveszélyes tünetekkel, vagy karanténba. Gyakorta felülírja az önmagunkért való aggódást az, hogy mennyire féltjük a szeretteinket, a szüleinket, a nagyszüleinket, a gyermekeinket, a barátainkat és alapvetően mindenkit a Földkerekségen, mert ép lelkű és épeszű ember soha nem kívánna olyan szenvedést senkinek, ami a koronavírus-fertőzéssel jár. De aggódhatunk az egzisztenciális jelenünkért és jövőnkért, az egyedüllétben esetlegesen megélt kiszolgáltatott állapot miatt, a már meglévő betegségeink okozta további korlátozottságok miatt, a létünkért, az átírt életünkért. |
- Számon tartják-e a COVID-19 tipikus és atipikus tüneteit, olvasnak-e a lehetséges tünetekről, a betegség gyógyításáról?
- Biztos vagyok benne, hogy egy hipochonder már a járvány kezdetén naprakész volt a vírus okozta betegség kialakulását, jellemzőit és tüneteit illetően. Az is előfordulhat, hogy ők már akár aspecifikus tüneteket is észlelni vélnek magukon, és számos vizsgálaton túlvannak már, amik ugyan nem igazoltak vírusfertőzést a szervezetükben, de ők mégis betegnek vélik magukat.
| A hipochonderek hétköznapjai |
| Tudjuk, hogy mindenki számára ajánlott az alapos és rendszeres kézmosás, és a 1,5-2 méteres távolságtartás betartása a munkahelyeken, az üzletekben, a patikákban, az orvosi rendelőkben. A betegségtől rettegők s azt ok nélkül beképzelő emberek azonban mindezt úgy értelmezik, hogy vagy nem mozdulnak ki a lakásból, vagy sokszoros távolságot tartanak mindenkitől. A hipochonderek félelmükben gyűjtögetik a gyógyszereket, vitaminokat, pirulákat. Mindegy számukra, hogy az antibiotikum a koronavírusra nem hat, még azt is előre felíratják. A házipatikához pedig rendezett polc, szekrény dukál, amihez bármely tünet fellépése esetén könnyen hozzá lehet férni. Talán többen magunkra ismertünk, anélkül, hogy hivatalosan, orvosi ambuláns lap kíséretében hipochondernek nyilvánítottak volna valaha bennünket. A krízisben lévő emberek a jelenlegi világjárvány idején is kérhetnek segítséget. Konzultálhatnak telefonon, online formában, lényeg az, hogy ne maradjanak magukra a félelmeikkel, szorongásaikkal. Ezt azért is érdemes fontolóra venni, mert semmiképpen nem számíthatunk arra, hogy a koronavírus magától eltűnik. |
- Miként lehet lazítani ezen a feszült, a személyiséget bizonyára alaposan megterhelő állapoton, a képzelt betegségen ahhoz, hogy a hipochonderek visszanyerjék a testi-lelki egészségüket, nyugalmukat? S értelemszerűen, a velük együtt élők is.
- Erre azt hiszem, nincsen jó válasz. Ezen betegek nem meggyőzhetőek arról, hogy egészségesek és nincsen komolyabb testi megbetegedésük. Így, mint egyébként is, most is a leghasznosabb számukra egy biztonságot nyújtó pszichoterápiás közeg. Legyen az egyéni vagy csoportos. Számukra a legjobb és leghatásosabb orvosi tanács a szorongás enyhítése, a vélt betegségek miatti aggodalmak valamilyen szinten való csökkentése, elsősorban szakember segítségével - zárta gondolatát dr. Kolumbár Réka pszichiáter rezidens orvos.
| A járványhelyzetet mindenki nehezen éli meg, de a hipochonderek különösen - Figyeljünk oda rájuk! |
| Kijelenthetjük, hogy a jelenleg is zajló koronavírus-világjárvány mindannyiunk szorongását fokozottan megnövelte. A magasabb fokú szorongással élő emberek már a járvány kitörésének kezdetétől intenzívebb feszültséggel élték a napjaikat, így ők erősebb, tartósabb szorongástól, olykor pániktól szenvednek talán még napjainkban is. Ők azok, akik hajlamosabbak bármilyen testi tünetre, a megszokottól eltérő közérzetre azonnal betegségtudattal reagálni. Ennek pontos oka nem egyértelmű, de feltételezhető, hogy egy korábban megélt súlyos betegség, esetleg több is, melyekből szinte reménytelennek tűnt a felépülés, traumaként kíséri az illető életét. Így lehetséges, hogy valóban érez valamilyen rendellenességet, aminek nincs köze a koronavírushoz, de a megbetegedés lehetőségéhez kapcsolódó negatív gondolatok mozgósítják az ehhez kapcsolódó betegség feltételezését. Súlyosabb esetben annak bizonyosságát. Előfordulhat, hogy ha van is a háttérben igazolható szervi elváltozás, és ez sem a koronavírusra értendő, a hipochonder páciens olyan tartós fájdalmat, rossz közérzetet él meg, ami nincs arányban a kimutatható eltéréssel. Ezt a zavart az okozza, hogy a testük jelzéseiből induló információt, érzést nem megfelelően dolgozzák fel. A pszichoszomatikus betegségek között vannak olyanok, melyek hátterében kimutatott, diagnosztizált fizikai betegség áll, ami halmozottság esetén depresszióhoz is vezethet, ha a megélt, valódi fájdalom tartósan fennáll, a gyógyulás felé vezető út pedig kilátástalan. A szomatizációs zavarok esetében azonban „csupán” kínzó, szinte elviselhetetlen tüneteket él meg a beteg, amihez konkrét orvosi diagnózis nem társul. Fontos tudni, hogy az utóbbi betegség is gyötrelmes érzelmi szenvedés, ami teljes elszigetelődéshez is vezethet a környezettel szemben. Mindkét esetben tanácsos pszichológus és/vagy pszichiáter szakember segítségét kérni, ami nem szégyen, hanem a kiút keresése és megtalálásának lehetősége. A beteg tüneteit, panaszait tehát semmi esetre sem szabad elbagatellizálni, ebben pedig nemcsak neki, hanem a környezetének is nagy szerepe van. Maga a hipochnondria is szakszerű segítséget igényel, illetve fontos felismerni, hogy mikor állhat valódi testi betegség a tünetek hátterében, melyeket ki kell vizsgálni és kezelni. |
További tudnivalók
- Koronavírus-járvány - Hogyan élik meg a helyzetet a hipochonderek?
- Mit tehet Ön a pánikrohamok ellen?
- A pánikrohamok kezelési lehetőségei
Forrás: WEBBeteg
Szerző: Balogh Mária, újságíró
Szakértő: Dr. Kolumbár Réka, pszichiáter rezidens
