A COVID-19-járvány hatása az öngyilkosságok számának változásaira

Emelkedett vagy csökkent az öngyilkossági szándék a koronavírus-pandémia hatására? A COVID-19 koronavírus-járvány sok ember számára komoly mentális egészségi következményekkel járt és jár a mai napig.

Ide tartoznak nemcsak a poszt-COVID szindróma részeként előforduló különböző pszichés panaszok, például depresszió vagy szorongás, de a poszt-COVID stressz zavar is.

Tudományos tény, hogyha a fenti pszichés zavarok előfordulása megnő, ezzel párhuzamosan megnőhet a szuicid (öngyilkossági) fantáziák előfordulása is, legszélsőségesebb esetben ennek a következményeként megnövekedhet az öngyilkosságok előfordulásának aránya is.

A The Lancet természettudományos folyóiratban a közelmúltban megjelent cikkben 21 ország adatait, statisztikáit vetették össze ebből a szempontból. Céljuk az volt, hogy felmérjék a COVID-19-járvány korai hatását az öngyilkosságra az egész világon.

A változások nem feltétlenül következnek be azonnal

Korábban már két szisztematikus áttekintés együttesen tíz olyan tanulmányt azonosított, amelyek az influenza járványaira összpontosítottak (1889–93 [Egyesült Királyság]; 1918–19 [USA]; 2009–13 [USA]), illetve a súlyos akut légzési szindróma (2003 [Hong Kong és Tajvan]) és az Ebola-vírus okozta járvány (2013–16 [Guinea]) következményeire. Ezek az áttekintések azt sugallták, hogy bár az ilyen típusú közegészségügyi vészhelyzetek után az öngyilkossági arány néha növekedhet, a változások nem feltétlenül következnek be azonnal. A COVID-19-járvány öngyilkosságra gyakorolt globális hatásának, kockázatának nyomon követésére ezért létrehozták a Nemzetközi COVID-19 Öngyilkosság-megelőzési Kutatási Együttműködést (ICSPRC).

Limitálta a kutatási eredményeket, hogy bizonyos országok meg nem erősített forrásokból származó adatokra támaszkodtak, beleértve Nepálból és Thaiföldről érkező jelentéseket, ők újságcikkek alapján tájékoztattak, vagy a rendőrség statisztikai adatait nézték át visszamenőlegesen. Ezek a jelentések az öngyilkosság növekedését jelezték a COVID-19-járvány kezdete után. Más tanulmányok hivatalos öngyilkossági statisztikákat alkalmaztak a járvány kezdete óta eltelt hónapok során, és összehasonlításokat végeztek az ezzel egyenértékű időszakokkal, viszont anélkül, hogy figyelembe vették volna a mögöttes trendeket. Ezek a tanulmányok (Norvégiában, Svédországban, Dél-Koreában, Ausztriában (Tirol), Németországban (Lipcse), és az USA-beli Connecticutban) a nepáli vagy a thaiföldi tanulmányokkal ellentétben az öngyilkosság csökkenését mutatták, vagy például, mint a görögországi Evros régióban, nem találtak változást.

Egy japán tanulmány megerősítette az öngyilkosságok előfordulásának ingadozását, és pozitív összefüggést azonosított a járvány okozta foglalkoztatási sokkok – vagyis a hirtelen munkahelyelvesztés, fizetéscsökkentés, munkahelyi körülmények, munkakörök hirtelen megváltozása – és az öngyilkosságok között. Jelenleg azt mondhatjuk, hogy az eddigi bizonyítékok nem elegendőek annak pontos jelzésére, hogy a COVID-19 milyen hatással volt vagy lesz az öngyilkosságok rövid távú előfordulására.

Valószínű az is, hogy ez a hatás országonként változik. Idővel az olyan tényezőktől függően jobban, mint a járvány aktuális mértéke, és az annak ellenőrzésére bevezetett közegészségügyi intézkedések. Továbbá erősen befolyásoló tényező a már meglévő mentálhigiénés szolgáltatások és ezek elérhetősége, illetve esetleges bővülése, és az öngyilkosság-megelőzési programok kapacitása. Nem hagyható figyelmen kívül a gazdaság erőssége és segélyezési intézkedések azok támogatására, akiknek a megélhetését a pandémia érinti. Emellett az öngyilkosságok előfordulására számos más népességi tényező is hatással van (pl. politikai nyugtalanság, gazdasági kihívások, és a halálos eszközök hozzáférhetősége), amelyek a pandémiától függetlenül működhetnek vagy súlyosbodhatnak, és ezek a tényezők országonként eltérőek lehetnek.

Az ICSPRC (Nemzetközi COVID-19 Öngyilkosság-megelőzési Kutatási Együttműködés) tanulmánya konkrétan a COVID-19-járvány korai hatásának felmérését tűzte ki célul világszerte az öngyilkosságra nézve.

Jó hír, hogy általánosságban elmondható: az elsődleges elemzésük alapján úgy tűnik, hogy a pandémia korai hónapjaiban nem nőtt az öngyilkosság kockázata abban a 21 országban, amelyre vonatkozóan adatokkal rendelkeztek, és úgy tűnik, hogy számos országban vagy területen kevesebb öngyilkosság történt az előzetesen feltételezett számhoz viszonyítva. Megállapításaik összhangban állnak a magas jövedelmű és a felső közepes jövedelmű országok által publikált tanulmányok eredményeivel, amelyekben a pandémia függvényében az öngyilkossági ráta vagy csökkent, vagy nem változott.

Az, hogy az öngyilkosságok száma nem növekedett a járvány kezdete óta, különféle tényezőknek tulajdonítható. Először is korán hangsúlyt fektettek az otthon maradás, az iskola bezárása és az üzleti élet leállásának esetleges káros hatásaira.

Néhány országból empirikus bizonyítékok kezdtek megjelenni arról, hogy a depresszió, a szorongás és az öngyilkossági fantáziák szintje az első otthon maradás időszakában megemelkedett, de a megkísérelt vagy befejezett öngyilkosságok növekedése ezt nem követte.

Bizonyos országokban a kormányok gyorsan reagáltak a mentális egészséget fenyegető veszélyre, olyan ajánlott megközelítéseket alkalmazva, mint például a mentálhigiénés szolgáltatások megerősítése a járvány kezdeti hónapjaiban.

A hazai helyzetről

Magyarországon az online pszichológiai szolgáltatások váltak egyre népszerűbbé és terjedtek el, a különböző egészségügyi szolgáltatók pedig hamar és rugalmasan alkalmazkodtak az online terápiás térhez, így megnyitva a mentál egészségügyi szolgáltatást olyan kliensek felé is, akik lakhelyük szerint kevesebb pszichés segítő szolgáltatást tudtak volna amúgy igénybe venni.

Úgy látszik, hogy a közösségek aktívan szerepet vállalva önkéntes, alulról jövő kezdeményezésekkel hazánkban is sikeresen próbálták meg támogatni a veszélyeztetett egyéneket, az emberek pedig kreatívan újfajta kapcsolódási pontokat találtak egymáshoz. Egyes kapcsolatokat megerősíthetett az, ha a háztartásokban együtt élők több időt töltöttek egymással.

Néhány ember számára a mindennapi stressz jelentősen csökkent az otthon maradás időszakai alatt, és mások számára hasznos lehetett a „mindannyian együtt vagyunk” kollektív érzése.

Lehetséges, hogy a járvány öngyilkossággal kapcsolatos hatásai csak eztán jelentkezhetnek

Végül, sok európai ország hajtott végre fiskális (anyagi) támogatási kezdeményezéseket a járvány gazdasági következményeinek pufferolása érdekében. Sok esetben, ahol ez megvalósult, ezt a támogatást most csökkentik vagy visszavonják. Elévülésükkel a korábban védett lakosság növekvő stresszel szembesülhet. Az öngyilkosság aránya a gazdasági recesszió idején emelkedhet, így lehetséges, hogy a járvány lehetséges öngyilkossággal kapcsolatos hatásai még nem jelentkeztek, és csak eztán jelentkezhetnek.

A fentebb idézett tanulmány leírta, hogy egyes országokban további kontextusbeli tényezők működhettek – Japánban például a világjárvány során bekövetkezett számos, széles körben ismert híresség öngyilkossága komoly hatást gyakorolhatott a lakosságra, így megemelve az öngyilkosság előfordulását. Hasonlóan Puerto Ricóhoz, ahol viszont a 2006 óta tartó mély gazdasági recesszió, és az így már meglévő magas szegénységi szint súlyosbíthatta a járvány gazdasági következményeit, megemelve a szuicid ideációk (öngyilkossági gondolatok) és az öngyilkossági kísérletek számát. Így tehát nem mindegy, hogy az erős gazdaságú, magas jövedelmű, vagy a gyengébb országok adatait tekintjük át.

A Nemzetközi COVID-19 Öngyilkosság-megelőzési Kutatási Együttműködés tanulmányának a limitációja tehát az, hogy nem képviselte azokat az alacsony jövedelmű vagy az alacsonyabb közepes jövedelmű országokat, amelyekből a világ öngyilkosságainak 46%-a tevődik ki, és amelyeket a világjárvány különösen súlyosan sújthatott. Ráadásul ezen országok közül csak nagyon kevés rendelkezik jó minőségű nyilvántartási rendszerrel, és még kevesebben gyűjtenek valós idejű öngyilkossági adatokat.

Mit kellene tenni a megelőzés érdekében?

Fontos hangsúlyozni, hogy az öngyilkosság nem az egyetlen mutató a pandémia mentális egészségre gyakorolt negatív hatásaira vonatkozóan. Hazánkban is tapasztalható, hogy a közösségi szorongások szintje rendkívül magas, és biztosítanunk kell az emberek támogatását. Nem maradhat ez csak a közösségek által alulról szerveződő, civil összefogások szintjén, népegészségügyi programokat kell kidolgozni, és definiálni, differenciálni kell a megjelenő pszichés problémák súlyosságát és ellátási szintjeit.

Fontos lenne a későbbiekben megérteni és tanulmányozni a járvány öngyilkosságra gyakorolt hatásait az alacsony és közepes jövedelmű országokban, beleértve Magyarországot is.

Továbbra is fontos lenne prioritásként kezelni a COVID-19-hez kapcsolódó öngyilkossági kockázati tényezők mérséklését, és ez ügyben határozott lépéseket tenni. Ilyen lehetne például a mentálhigiénés szolgáltatások forrásainak szélesebb körű biztosítása, ingyenes lehetőségek országos bővítése, az online terápiás formák szélesebb körű népszerűsítése és ezzel párhuzamosan a pénzügyi biztonsági hálók biztosítása. Továbbá fontos lenne akár országos, állami támogatással megtartani, felkarolni a fontos, civil, sok esetben önkéntes, pro bono (ingyenes) kezdeményezéseket – mint például a pszichológusok, pszichoterapeuták egészségügyi dolgozóknak nyújtott kríziskezelési szolgáltatásait –, hogy mindenkihez eljuthasson a pszichológiai segítség. Lépéseket lehetne tenni, hogy mindenkihez eljuthasson az üzenet, hogy nem szégyen segítséget kérni, ezzel is megelőzve a járvány lehetséges hosszabb távú hátrányos hatásait az öngyilkosságra nézve.

Ezek is érdekelhetik

• Mit tehetünk, ha ismerősünk öngyilkossági szándékot fontolgat?
• Öngyilkosság - Hogyan ismerjük fel az előjeleket?
• Poszt-COVID stressz zavar és COVID-trauma
• Mi lesz velünk a járvány után? A munkahelyre való visszatérés
• Mi lesz velünka jávány után? A kapcsolataink
• Mi lesz, ha az élet visszatér a „normál kerékvágásba”? Sokan aggódnak emiatt

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos

Forrás: Suicide trends in the early months of the COVID-19 pandemic (The Lancet)