A pszichoszomatikus sérülékenység: lelki okok a betegségek hátterében?

Mi is az a pszichoszomatika? A pszichoszomatika olyan folyamatokra és zavarokra vonatkozik, amelyek a lelki és testi folyamatok összefüggéséből alakulnak ki. Leggyakrabban a pszichoszomatikus betegség kifejezésben találkozhatunk vele.

A pszichoszomatikus betegségek olyan testi betegségek, melyeknek a biológiai mellett lelki eredetük is van. A szűk értelemben vett szomatikus, vagyis testi betegségek mellett az úgynevezett pszichoszomatikus betegségeket is besorolhatjuk az „orvosilag” is megmagyarázható testi betegségek közé. Míg néhány esetben a lelki és testi tényezők összefüggése tisztázott, nagyon sok esetben ma még nem világos, hogyan okoznak a lelki problémák testi tüneteket.

Azonban vannak olyan személyek, akiknél valamivel gyakrabban fordul elő, hogy a lelki problémák testi betegségekben fejeződnek ki. Mintha a testük beszélne helyettük, és „mondaná el”, amit szavakkal kifejezni fájdalmas vagy nehéz.

Ismerős lehet akár az ön számára is számos olyan egyszerűbb szituáció, amikor például egy stresszes helyzet hasmenést produkál, vagy amikor szorongani kezd, egyúttal vizelési ingere is támad. Ezek még az egyszerűbb szituációk.

A pszichoszomatikus betegségek esetében azonban a betegségek kialakulásában, fennmaradásában, lefolyásában nemcsak egy egyszerű pszichológiai helyzet – mint például a szorongás –, de szociális tényezők – például a környező családi légkör – is szerepet játszhatnak. Diagnosztikai kritériumaik szomatikus/testi szempontból sokfélék, csakúgy, ahogy ebből adódóan tünettanuk is.

Franz Alexander (Budapest, 1891. január 22. – Palm Springs, Kalifornia, 1964. március 8.) orvos, pszichiáter nevéhez fűződik a hét szent betegség fogalma. Ő volt az, aki elsőként leírta, hogy van betegségre hajlamosító személyiségszerkezet. Az általa leírt „hét szent betegség”, amit pszichoszomatikus betegségként aposztrofált, az asztma bronchiale, a colitis ulcerosa (vagyis a gyulladásos bélbetegségek egyike), az esszenciális hipertónia (vagyis a más belgyógyászati problémával nem magyarázható magas vérnyomás), a neurodermatitisz (idegi alapú bőrgyulladás), a reumatoid artritisz (autoimmun sokízületi gyulladás), az ulcus duodeni (nyombélfekély) és az anorexia.

Közös pszichés tulajdonságok is lehetnek ezekkel a betegségekkel együtt élő személyeknél. Jellemző rájuk, családdinamikai megfigyelések alapján, hogy családtagjaikkal egyfajta „összeolvadásban” élnek, jellemző a túloltalmazás, túlféltés, míg a család kifelé merev, nehezen barátkozó. Az egyének általában másokkal szemben emellett konfliktuskerülőek. A családokban előfordulhat még a trianguláció. Azt, hogy ez pontosan mit is jelent, egy példával az alábbi módon lehetne megmagyarázni. Ha egy szülőpár kapcsolatában megoldatlan konfliktus vagy zavar támad, diszfunkcionális családi működés alakulhat ki: a párkapcsolatban magányosság, érzelmi távolság áll be. Ennek „megoldására” alakulhat ki, hogy a párkapcsolat alapvetően két emberről szóló dinamikájába bekerül egy harmadik személy is – ez a trianguláció. Amennyiben ez a harmadik fél például a gyermek lesz, és a pár a kapcsolatuk helyett a gyermeket félti túlságosan, arra a gyermek betegségekkel reagálhat. A betegség, a tünetek elterelik a figyelmet a valós problémákról, konfliktusokról, és egyben össze is kötik a szülőket, akik ilyen formán képesek együttműködni és kapcsolódni egymáshoz. A gyerekben viszont kondícionálódhat, rögzülhet ez a működésmód, és esetleg akár egy későbbi, felnőttkori pszichoszomatikus betegség alapja is lehet.

Mindemellett a pszichoszomatikus betegségek egyértelműen jellemezhetőek az úgynevezett pszichoszomatikus sérülékenység fogalmával, mely több tényező együttes ismeretével definiálható, és ezek külön-külön, majd együttes értékelésével „jósolható” meg az egyén személyre szabott hajlamossága, érzékenysége a pszichoszomatikus betegségmintázat szempontjából.

Így a pszichoszomatikus sérülékenység a személyiség mint hajlamosító komponens, a kora gyerekkori események (regresszió elmélet), az érzelmek kifejezésének képessége, és a stresszválasz szabályozásának együttes ismeretében értelmezhető teljesebben.

Az anyával való interakcióban, kapcsolatban a szociális „normák” a memóriába íródnak. A kölcsönös függés kritikus, előfeltétele mind az érzelmi kötődési biztonság, mind pedig a fiziológiai önszabályozás kialakulásának. Erre egy érdekes példa A. Tacón 2003-as tanulmánya, mely 52 melldaganatos és 52 egészséges nő körében vizsgálta a kötődést. Mért paraméterek a szülőkhöz való közelség és kötődéstörténet, és a felnőtt kötődési stílus volt. Eredményeik: A melldaganatosok nagyobb hányadánál találtak bizonytalan kötődést a gyermekkorban (42% szemben a 23%-al). A melldaganatosok kevésbé érezték magukat közel gyermekkorukban az édesanyjukhoz.

A pszichoszomatikusan sérülékenyek esetében gyakrabban vannak jelen nehézségek az érzelmek felismerésében és leírásában. Nehézségek jelentkeznek az érzelmek és az emocionálisan felfokozott állapotban tapasztalt testi jelek közötti különbségtételben.

A nyíltan ki nem fejezett, elfojtott érzelmek krónikus feszültséghez vezetnek, így ez az állapot a vegetatív idegrendszer tartós aktivációjához vezethet. Az így előálló, erőteljes stresszválaszhoz hasonló fizikai állapot szervi funkciózavarhoz vezet, amely végül szöveti, morfológiai változást eredményezhet.

Összességében tehát a kapcsolataink – főleg a korai anya-gyermek kapcsolat – hatással lehet az érzelemszabályozásra, érzelmi kifejező képességre, amelyeknek az elégtelensége a megküzdő képesség szubjektív elégtelenségéhez vezet. Így az érintett személy akár semleges vagy enyhébb stresszes szituációkra is megemelkedett biológiai stresszválasszal reagál, amelynek eredményeképpen testi betegségek is kialakulhatnak.

De mit tehetünk?

Szem előtt tartva a betegségek megjelenésének hátterében esetlegesen meghúzódó lelki hátteret és ennek függvényében gondolkozva a gyógyulás és a gyógyítás új távlatai nyílhatnak meg. Hiszen sokszor, ha sikerül elengedni egy-egy régi problémát, lelki sérülést, akár a fizikai betegségekben is jelentős állapotjavulás érhető el. Ha úgy érzi, esetleg önnél is van kapcsolat a fizikai betegsége és pszichés állapota közt, ne habozzon szakszerű segítséget kérni pszichológustól, pszichoterapeutától. A kölcsönös bizalmon alapuló, elfogadó, empatikus légkörben folytatott gyógyító beszélgetés nemcsak lelkileg, de fizikailag is gyógyító hatással bírhat.

Tovább

• A stressz és a kardiológiai problémák
• Stressz és daganatok
• Stresszhelyzetek a gyermekkori hasfájás hátterében
• Beteg lélek? Egy gasztroenterológus gondolatai
• Pszichés problémák a bőrpanaszok hátterében?
• Amikor a lélek betegsége betegíti meg a férfiak testét
• Pszichés hátfájás - A fájalom szubjektív

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos