Szexuális zaklatás és erőszak

Napjainkra a szexuális zaklatás, az abúzus nemcsak filmekből, regényekből, mások elbeszéléseiből ismert sajnos. A soha nem feledhető, testi és lelki megrázkódtatás, az a borzalmas érzés, amikor az ifjú vagy gyermeklány, a felnőtt nő szexuális zaklatás, máskor erőszak áldozata lesz.

Mostanában több, eddig eltitkolt eset látott napvilágot a művészvilágban. Elsősorban a nőket érintő esetekről hallunk, mivel azok aránya lényegesen magasabb, mint a férfiak hasonló molesztálása.

Bárkiről is legyen szó, az egyik legrombolóbb lelki trauma a nemi erőszak és bármely szexuális kényszerítés, szóbeli zaklatás, abúzus. A digitális korszakot, a modern mobiltelefonokat a beteg személyiségű fél kihasználja, hiszen gyakorta megelégszik a hang- és képhatásokkal. Fantáziálgat közben. Csöppet sem érdekli, hogy a zaklatott személy milyen megrázkódtatást él át. Sokszor halálfélelmet érez, olyan undort, ami képtelenné teszi a kiegyensúlyozott párkapcsolatra. A zsarolások tartós szorongást, önértékelési gondokat okozhatnak. A lelket mélyen bántalmazó eseményeknek a feloldására legtöbbször szakember segítsége szükséges.

A munkahelyi zaklatások során a bántalmazó szerepében lévő főnöknek vagy munkatársnak feltételei vannak. Zsarol. Hárítás esetén retorzió jár. Az abúzus addig tart, amíg a szenvedő fél be nem adja a derekát, vagy segítséget nem kér valakitől, akiben megbízik. De a főnökkel szembe menni nem könnyű, viszont elkerülhetetlen, ha nem akar valaki a saját börtönébe, lelki szenvedésébe zárva élni.

- Az áldozatok legtöbbször névtelen levélben merik vállalni az őket ért munkahelyi abúzust, erőszakot, míg mások az Eszter Alapítvány web- vagy Facebook-oldalán – ahol privát üzenetet lehet írni, segítséget lehet kérni – adnak hírt tragédiájukról, mások hosszas vívódás után szakemberhez fordulnak, és meggyötörve, bűntudatot érezve, de feltárják a traumáikat – tudjuk meg Kiss Kornélia szakpszichológustól, aki hozzáteszi: - A zaklatásról, abúzusról, bántalmazó kapcsolatról, szexuális erőszakról nem csak két idegen közt lévő „kierőszakolt” viszony esetében beszélünk. Egyre gyakoribb a titokban maradt, vagy épp csak szóba kerülő lelki, szexuális bántalmazás is. A nők nem szívesen beszélnek erről, szégyellik és félnek a következményektől. Ráadásul az a férfi, aki ilyen módon viszonyul a párjához, barátnőjéhez vagy épp a volt társához, valamilyen személyiségzavarral rendelkezik. Így mindenkor képes a bántalmazó helyzetet a sértett fél ellen fordítani. Úgy, hogy a félelemben tartott, bántalmazott nő azt érezze, mindenről ő tehet és alapvetően esdekelnie kell a beteg „társ” kegyeinek visszaszerzéséért. Ez ördögi kör, így nem a nárcisztikus vagy pszichopata fél keresi a szakember segítségét, hanem a lelkileg, idegileg összetört, zaklatott nő. A társfüggők a kapcsolatból kilépni nem képesek sajnos, így a szenvedés örvényében élnek tovább.

- Az abúzust, a zaklatást megélő nők (vagy férfiak) miért maradnak háttérben, s titkolják el a szenvedésüket, a bántalmazást?

- A nők legtöbbször nem tudják megfogalmazni, hogy miért engedtek oly sokáig a lelki vagy szexuális zaklatásnak, a beteges játszmáknak. Sokan a családot említik, a gyerekek óvását, és a félelmet, illetve az abban való reménykedést, hogy majd jobb lesz a helyzet. Ez hatalmas tévedés, sajnos nincs kiút, amíg a sérült, beteg személyiségű fél irányít. Az is gyakran megtörténik, hogy már gyerekként erre szocializálódtak – többnyire a nők –, ezt látták otthon, mivel az édesanyjuk is kitartott az agresszív apa mellett. A lelket nyomorító „emléket” nem lehet levenni, mint egy koszos ruhát. Mások az anyagi függőség miatt tűrik a gyalázatos bánásmódot, ami nem fizikai bántalmazás, hanem lelki terror, s a megcsalás. Ezek olyan megalázó, lélekölő állapotok, amikben tilos bent ragadni.

- Mit tehetnek a nők akkor, ha egyedülálló élethelyzetüket használják ki a sérült személyiségű, gyakorta aberrált férfiak, s a zaklatást így kell eltűrniük, olykor épp a volt férjtől, egykori társtól?

- Mostanában, akár online terápiákon – a poszt-COVID-traumás páciensek mellett – épp azok a hölgyek tárják fel legmélyebb abúzussal járó élethelyzetüket, akiket volt férjeik, élettársaik zaklatnak, akik többsége már új párkapcsolatban él, megnősült, és mindig biztos akar lenni abban, hogy az ex párnak nincs senkije. Ennek kettős oka van. Egyrészt, hogy kíméletlenül és a saját elképzelésük, tempójuk, élethelyzetük szerint kereshessék a kiszolgáltatott felet. Többnyire telefonon, szöveges üzenetben. Mindenképpen úgy, amit aztán meg lehet semmisíteni. Másrészt a nárcisztikus bántalmazó annak idején a házasságban is „uralkodó”, játszmákban élő alkat volt, vagyis megcsalta azt a társát, akit most az új felesége mellett zaklat és csal. Ezek a férfiak nem tűrik, hogy a titkos abúzusban jelen legyen a volt párjuk mellett egy hűséges, védelmező férfi. A forgatókönyv egyszerű. Előbb puhatolózó, érdeklődő üzenet, majd a gyanútlan fél besétál a csapdába, s hamar azzal szembesül, hogy a volt párja különféle beteges, aberrált hangvételű üzenettel bókolni kezd. A legtipikusabb esetek: „Örökké rád gondolok, éjjel „úgy” alszom el. Magam elé képzellek, látom a testedet. Megérintelek. Tudom, erre vágyódsz te is. Mondd, mit szeretnél, hogy elégítselek ki? Akard te is, titokban marad.” Ezek a beteg elme gyakori mondatai. Csöppet sem érdekli, hogy a másik fél ettől undorodik, és reszket a gyomra. Magára gondol, hogy ő kielégüljön. Többnyire telefonon, szöveges üzenetben, mert a kamera bekapcsolásától tartanak, szexuális fotókat viszont szinte követelnek az áldozattól abúzus során, azt is tudják törölni, vagy jelszóval levédeni a feleségük elől. Ha visszautasítást kapnak, azonnal támadnak, s a másik ellen fordítják a történteket, és megalázó üzenettel köszönnek el. Ha fény derül a tettükre, ha már nem tudnak tagadni, akkor is hazudnak, és a zaklatott felet állítják be a bajok okozójának. A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedőket a pszichológusok is nehezen szűrik ki, illetve nem is kerülnek kapcsolatba velük. Ezek lehetnek szexfüggő emberek, vagy valóban kettős személyiséget megélők, látens bántalmazók.

Szerencsére, a bántalmazók legtöbbje valamiképpen megcsúszik, fény derül döbbenetes tetteikre. Olykor későn, amikor a szenvedő fél összeomlott. S akkor még nem beszéltünk a gyanútlan feleségről, aki el sem hiszi, hogy „galamblelkűnek” vélt párja évek óta zaklatja a volt társát, vagy több nőt is.

- Mi a helyzet akkor, ha a férfi az áldozat, ő szenvedi el a felesége játszmáit, illetve, ha a férfi a női főnök zaklatásának a célpontja?

- A női vezetők többsége „intellektuálisan”, női bájait bevetve, szakmai munkára építve hálózza be az áldozatát – tisztelet minden kivételnek. Ha elutasítást kapnak, nagyobb a bosszúvágy bennük, mint férfi vezetőtársaikban hasonló helyzetben. A vonzó, csábító nőket kivételes esetben utasítják el a beosztott férfiak. A vadászösztön él, és nem is veszik a lelkükre a kalandot, de elvárják a „megkülönböztetett munkaerő” kiváltságát. Ezt a főnökasszony dönti el, attól függően, hogy élvezte-e a szexuális együttlétet. Ha nem, tovább válogat. Ha párkapcsolatról van szó, az extrovertált, energikus nők nem tétováznak. Az van, amit ők akarnak a párkapcsolat minden területén. Ne feledjük, az alapot ehhez a férj teremtette meg valamikor a szerelem idején.

A munka törvénykönyve rögzíti az egészséges és biztonságos munkakörnyezethez való jogot. Minden munkahelyen nyilvánvalóvá kellene tenni, hogy a beosztott kihez fordulhat akkor, ha szexuális vagy más jellegű abúzusnak van kitéve vezetője által. Hazánkban minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaznak szexuálisan, lelkileg. A kettő legtöbbször összekapcsolódik. A családon belüli erőszakot sajnos még mindig sokan elhallgatják, mondván: ami a négy fal között történik, az a családtagok ügye, és attól tartanak, hogy a rendőri intézkedés nehézkes. Ez tévhit, mert a verés, a bántalmazás, a szexuális erőszak, az abúzus bűncselekmény.

Ez is érdekelheti

• Élet a bántalmazó párkapcsolatban és azt követően
• Szexuális zaklatás: bárki válhat áldozattá
• A gyermekkori zaklatás megélése örök lelki sérülés
• Pedofília és gyermekbántalmazás - Mit lehet tenni?
• Együttélés a traumával: Hogyan lehet megbirkózni az emlékbetörésekkel?

Forrás: WEBBeteg
Balogh Mária, újságíró
Szakértő: Kiss Kornélia, szakpszichológus