Pszichoterápia szerepe a pszichoszomatikus megbetegedésekben
megjelent:
A pszichoszomatikus megbetegedések a testi és lelki tényezők együttes jelenlétére utalnak. A testi tünetekben megnyilvánuló lelki problémáknak számtalan eredete lehet.
Gyakran elhangzik a hétköznapi nyelvünkben is az, hogy vajon „mitől fáj a feje” vagy „mit nem bír megemészteni” – ezzel párhuzamosan kutatások alátámasztják, hogy a gyomor-, illetve fejfájdalmat nagy része a stressz vagy egyéb lelki elakadások eredménye lehet.
Emellett nem elhanyagolandók azok a diffúz, akár több szervet érintő, átfogó panaszokkal jelentkező tünetegyüttesek, ahogy rendszerint a legalaposabb kivizsgálás sem tud szervi elváltozást feltárni. Érdemes hangsúlyozni: annak ellenére, hogy az organikus eredet hamar kizárható, a páciens szenvedése és fájdalma valós, éppen ezért fontos és érdemes komolyan venni panaszait. Dr. Farkas Judit, a Panoráma Poliklinika szakpszichológusának írása.
Testi tünetek a lélek nyelvén
A pszichoszomatikus orvoslás a testi, lelki és társadalmi kölcsönhatásokat veszi figyelembe a megbetegedések eredetének vizsgálásban és a páciens kezelésében. A bio-pszicho-szociális modell magyarázata szerint előfordulhat, hogy az érintettekere háruló munkahelyi, családi vagy egyéb társadalmi terhelés testi tüneteket, zavarokat eredményez. A megbetegítő stresszhatásoknak számos arca lehet: nehezített életkörülmények, munkahelyi konfliktusok, haláleset, válás, kapcsolatok elvesztése vagy más, potenciális veszteségek miatti aggodalom.
Komplex esetekben elhúzódó stresszhatásoknak, krónikusan fennálló, feldolgozatlan veszteségeknek kitéve a tünetek tovább fokozódhatnak. Ilyen esetekben a klasszikus orvostudomány pusztán átmenetileg tudja a testi tüneteket enyhíteni, de az akut gyógyszerhatás csökkenésével a tünetek visszatérnek, vagy más formában köszönnek vissza.
Ha elveszítjük az egyensúlyt...
Stressz hatására lezajló lelki működésünket leginkább egy kuktához hasonlatosan kell elképzelnünk, ahol a fokozódó nyomás hatására egyre nagyobb feszültség keletkezik. Amennyiben a szelepek meghibásodnak, vagy a szelepek kapacitását meghaladó mennyiségű nyomás keletkezik, a kukta felrobbanhat. Lelki működésünkben hasonló egyensúlybeli problémák léphetnek fel, amennyiben a stresszkezelési képességünk átmenetileg kudarcot vall, vagy a szokottnál nagyobb mennyiségű terhelést élünk át.
A felgyülemlett stresszt tartalmazni nem képes szervezet a testi tüneteken keresztül vezeti le a feszültséget. A pszichoszomatikus megbetegedésekre való hajlamunk függhet stresszkezelési képességünktől, temperamentumunktól, személyiségbeli működésünktől (azaz a kukta mérete, tartalmazási képessége, és szelepek működése) és a minket ért aktuális hatásoktól (azaz a kuktában termelődő gőz mennyisége).
Pszichotrápia, csoportterápiák
A pszichoterápia több szempontból segíthet a pszichoszomatikus megbetegedések kialakulásának megelőzésében, a kialakulásuk esetén az eredetének feltárásában valamint a tünetek enyhítésében. Sok esetben a tünetein keresztül „kommunikálja” a páciens azokat a lelki elakadásokat, melyeket szavakban nem képes megragadni. Különböző pszichoterápiás módszerek több oldalról tudják megtámogatni a felépülést és a páciens tüneteinek enyhítését. Alább a teljeség igénye nélkül néhány példát sorolnánk fel.
A pszichodinamikus pszichoterápia a mélyebb lélektani folyamatok feltárásán keresztül juttattja a pácienst felismerésekhez és az önismereten keresztül a tünetek enyhítéséhez. A kognitív viselkedésterápia a negatív gondolatok felismerésének és átkeretezésének segítségével közelíti meg a problémát, míg a kiegészítő relaxációs feladatok készség szintjén támogatják a stressz- és szorongás csökkentését. Mozgás- és táncterápiás csoportok a testtudatosság növelésével járulnak hozzá a gyógyuláshoz olyan esetekben, amikor a problémát szavakkal megragadni különösen nehéz.
A mindfulness – azaz tudatos jelenlétet támogató meditatív gyakorlatok pedig a pszichoszomatikus megbetegedések megelőzését segíthetik. Végül fontos megjegyeznünk, hogy a pszichoszomatikus problémák esetében az egész család érintettsége jelentős lehet, ezért a hozzátartozók bevonása és a családterápia lehetősége is felmerülhet.
Szerző: Dr. Farkas Judit szakpszichológus, pszichoterapeuta - Panoráma Poliklinika, ELTE Pszichológiai Intézet
