A transzgenerációs trauma tünetei és lehetséges kezelési módjai

Bárki érzékeny lehet a generációs traumákra, de vannak bizonyos populációk, amelyek előéletük miatt sebezhetőek. A szisztematikus kizsákmányolás, az ismételt és folyamatos visszaélések elviselése, a rasszizmus és a szegénység mind eléggé traumatikus ahhoz, hogy genetikai változásokat idézzen elő.

A természeti és egyéb katasztrófák elszenvedői, a családon belüli erőszak, a szexuális zaklatás vagy a gyűlöletből elkövetett bűncselekmények mind olyan traumatikus életesemények, amelyek generációs traumát eredményezhetnek.

A transzgenerációs trauma tünetei

A transzgenerációs traumák tünetei lehetnek a túlzott éberség, a megrövidült jövő érzése, a bizalmatlanság, az elzárkózás, a magas szorongásszint, a depresszió, a pánikrohamok, a rémálmok, az álmatlanság, a túlérzékeny készenléti állapot (fight or flight reakció), az indokolatlan félelem a sérüléstől vagy a haláltól, valamint az önbecsüléssel és önbizalommal kapcsolatos problémák. A szakértők egyre többet tanulnak arról, hogy a trauma az immunrendszerre is kihat. Az immunrendszer túl- vagy alulműködési zavarához vezethet, mely akár autoimmun betegségek kialakulását vagy betegségekre való fokozott hajlamot is eredményezhet.

A trauma hatással van a mikrogliára, az agy immunrendszerére is. Erősen traumareaktív állapotban a mikroglia felfalja az idegvégződéseket, ahelyett, hogy fokozná a növekedést és megszabadulna a károsodástól. A mikroglia reparációs zavarai depressziót, szorongást és demenciát is okozhatnak. Ez genetikai változásokhoz vezethet, amelyek továbbörökíthetőek a további generációkra.

Hogyan diagnosztizálható a transzgenerációs trauma?

A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének ötödik kiadása (DSM-5) szerint – amely a mentál-egészségügyi szakemberek által használt mentális zavarok szabványos osztályozása – a transzgenerációs traumának nincs specifikus diagnózisa. De a generációk közötti traumák jelenségei jól elfogadottak.

A trauma megnyilvánulhat stresszen, szorongáson, állandó felfokozott készenléti állapotokon keresztül, de a generációk közötti trauma elfedheti magát a tanult hiedelmek, viselkedésmódok és minták által is, amelyek beépülnek az egyén jellemébe. Így a transzgenerációs trauma valójában hatással van a személyiségekre, a kapcsolatokra, a szülői nevelésre, a kommunikációra és a világról alkotott nézetekre egyaránt.

Gyakran látni családi traumaismétlést is. Ilyenkor a traumatikus élmény – például bántalmazás – generációról generációra ismétlődik, és olyan szörnyű tapasztalattá válik, amelyet a család valamilyen módon elfogad, mert a család érzéketlenné válik, reménytelennek és tehetetlennek érzi magát az ismétlődés miatt, és így – ha akaratlanul is, de – lehetővé teszi a trauma folytatását.

Bizonyos bizonyítékok arra utalnak, hogy a transzgenerációs trauma a poszttraumás stressz zavar (PTSD) egyedülálló típusa is lehet. Valójában az eseményt átélt családtagok gyakran mutatnak PTSD-tüneteket, amelyek befolyásolhatják a stresszhelyzetek kezelését és az elsődleges gondozói (szülői) viszonyt.

A klinikus azonban csak abban az esetben diagnosztizálhatja a poszttraumás stressz zavart, ha a személy közvetlenül szemtanúja vagy elszenvedője a traumának. Nemzedékek közötti traumák esetén a tünetek jelenléte viszont nem a közvetlenül elszenvedett trauma oka, hanem mind a genetika, mind a szocializáció eredménye.

A traumák hatása a gyermekekre

Bármennyire is próbáljuk megvédeni gyermekeinket a fájdalmas vagy veszélyes élményektől, néha előfordulnak ilyenek. Néha olyan dolgokat teszünk, amelyekről azt gondoljuk, hogy hasznukra válnak, de utólag ráébredünk arra, hogy saját félelmeinket vetítettük előre, és aszerint bántunk velük. Fontos felismerni, hogy múltbeli tapasztalataink hozzájárulnak ahhoz, hogy kik vagyunk, és ennek eredményeként, hogyan viszonyulunk gyermekeinkhez, akár tetszik, akár nem.

Éppen ezért kritikus egyfajta belső munka – önismereti folyamat – elvégzése, hogy tisztában legyünk saját triggereinkkel és azzal, hogy a tapasztalataink hogyan hatnak szülői mivoltunkra, a nevelésünkre. A kutatások kimutatták, hogy a traumák hatásai – akár serdülőknél, akár szülőknél – a következők lehetnek:

1. Szorongásos zavarok

2. Depresszió, hangulati zavarok és mentális betegségek egyéb tünetei

3. Félelem, vagy épp túlzott kockázatvállalási hajlandóság

4. Hipervigilancia: túlzott éberség, egyfajta felfokozott érzelmi állapot

5. Szeparációs szorongás

6. Irreális félelmek a haláltól vagy egy szeretett személy elvesztésétől

7. A kábítószerrel való visszaélés fokozott kockázata

8. Társadalmi elkerülés és visszahúzódás, vagy az igazi érzelmek elrejtése, elszürkülés, színészkedés

Néha a legjobb, amit tehetünk gyermekeinkért, ha megmutatjuk nekik, hogy le lehet győzni a nehézségeket. Az egész család számára nyújtott kezelés – vagyis akár több generációt behívó családterápia – segíthet megállítani a transzgenerációs traumák megbetegítő ciklusát.

A transzgenerációs traumák kezelése

A nemzedékek közötti traumák minden más mentális egészségi állapotnál sokkal összetettebb, exponenciális hatással vannak a családokra és jólétükre. Emiatt kritikus fontosságú a trauma generációkon átívelő átvitelének megállítása. Ehhez tudatosságra, bátorságra és támogatásra van szükség. Nehéz lehet szembeszállni a kulturális traumákkal, de ez elengedhetetlen része a továbblépésnek.

A transzgenerációs traumák kezelése összetett. A kezelés minden esetben pszichoterápia – és annak bizonyos irányzatai –, de súlyos szorongás, depresszió, szerhasználat, és egyéb mentális betegségek esetén szükség lehet gyógyszeres kezelésre is (például szorongásoldók, antidepresszánsok stb. használatára). A pszichoterápia történhet egyéni terápia vagy családterápia formájában is.

Egyéni terápiára alkalmasak különböző traumaterápiás módszerek, pl. EMDR terápia, de hatásos kezelési módszer a sématerápia, vagy a kognitív viselkedésterápia is. Családterápiában a rendszerszemléletű családterápia, vagy a narratív terápia a legalkalmasabb a transzgenerációs traumák hatásainak gyógyítására.

A kezelés nagyon gyakran magában foglalja a családi rendszer és a személy biztonságérzetének erősítését. Ehhez azonosítani kell és meg kell szüntetni azokat az alapvető hiedelmeket, amelyek a félelemérzethez vezetnek. Ha a kliens tudja, hogy nincs egyedül, és ha tudja, hogy lehetnek olyan tényezők, amelyek az irányításán kívül esnek, az is segíthet feldolgozni a traumát. Amikor feldolgozzuk és megértjük a dolgokat, gyakran új megküzdési mechanizmusokat, módokat alakítunk ki. Ha ez az átkeretezés sikeres, és új, adaptív megküzdési módokat találunk, jó úton vagyunk a gyógyulás felé, és hogy visszaszerezzük életünket.

Tovább Ön is segíthet az ukrajnai menekülteknek!

Ez is érdekelheti Együttélés a traumával: Hogyan lehet megbirkózni az emlékbetörésekkel?

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos

Felhasznált irodalom:

• Dr. Balogh Klára – Bárdos Katalin – Békési Tímea – Dr. Hardy Júlia – Dr. Koltai Mária –Korbuly Ágnes – Tóth Borbála: Transzgenerációs történetek – Örökül kapott traumák és feldolgozásuk, HVG könyvek 2021
• Understanding Intergenerational Trauma (GoodTherapy)
• What Is Generational Trauma? Here's How Experts Explain It (Health)
• What is transgenerational trauma, and how does it affect our families? (BetterUp)
• What is Transgenerational Trauma? (Harley Therapy)