Nők függőségben: Hamupipőke-komplexus?

A Hamupipőke-komplexust általában a nők függetlenségtől való félelmének leírására használják.

Azon az elgondoláson alapul, hogy sok nő nem hiszi, hogy képes gondoskodni magáról, hanem egy férfialakra van szüksége – ez lehet férj, vagy apa –, aki ezt megteszi helyettük és gondoskodik róluk. A klasszikus mesebeli nőalak is tehetetlen, arra vár, hogy egy herceg megmentse, és megoldjon mindent. A pszichológia szerint azonban ez az attitűd ennél jóval összetettebb:

Azok a nők, akik ettől a komplexustól szenvednek, gyakran bántalmazó vagy diszfunkcionális kapcsolatokban maradnak, mert félnek az egyedülléttől, jellemzően az alacsony önbecsülésük, tanult tehetetlenségük miatt. A komplexus – egyesek szerint szindróma – azonban nemcsak a nőkre vonatkoztatható, hanem mindazokra, akik „a megmentőre, vagy a készen kapott kényelemre várnak”. Egyes pszichológusok olyan tinédzserekre és fiatal felnőttekre is használják a kifejezést, akik azzal az elvárással élnek, hogy az élet minden egyes napja kellemes, kifizetődő, sőt szórakoztató legyen.

Ebben a cikkben a Hamupipőke-komplexus jeleiről, kezelési lehetőségeiről és a megelőzéséhez hasznos tippekről olvashat.

Vajon ön is érintett?

Ambiciózus típus? Aztán kapcsolatba kerül, és ezzel párhuzamosan a karrierének vége, vagy megreked? Esetleg függőben tartja az életét, és csak arra vár, hogy valaki más inspirálja, megtöltse azt ötletekkel? Lehet, hogy a Hamupipőke-komplexus a probléma.

De mi is az a Hamupipőke-komplexus? Egy új betegség?

Míg a Hamupipőke-komplexus valójában a pszichiátriában „ismeretlen fogalom”, nincs rá diagnóziskód, a köztudatba azonban mégis gyorsan bekerült, mivel nagyon plasztikusan írja le azoknak a személyeknek a tulajdonságait, akik abnormális mértékben függnek másoktól, azért, hogy létezni tudjanak.

Bár tehát hivatalosan nem ismerik el pszichológiai állapotként, azért érdemes szem előtt tartani, mert magyarázatot adhat arra, hogy egyesek (klasszikusan nők) miért érzik magukat ambivalensen párkapcsolataikban.

A Hamupipőke-komplexus egy rejtett vágy arra, hogy megmeneküljünk. Az érintettek a lelkük mélyén nem akarnak felelősséget vállalni magukért, és félnek a függetlenségtől. A kifejezést Colette Dowling író tette népszerűvé az 1980-as években, amikor kiadott egy azonos című könyvet. Az általa javasolt elképzelés szerint a nőket függővé nevelték, és így tudattalanul a védelem és megmentés szükségessége az önálló siker és a boldogság szabotálásának állandó hajlamához vezet.

Csakúgy, mint Hamupipőke, úgy ítélhetik meg, hogy a saját kemény munkájuk és intelligenciájuk nem elég, mert úgy gondolják, hogy szükségük van egy külső erőre, egy másik személyre, aki újra és újra megmenti őket.

Ez a kifejezés igazából bárkire vonatkozhat, bármilyen nemű és korú személyre, aki arra vágyik, hogy valaki más gondoskodjon róla mind anyagilag, mentálisan vagy érzelmileg, mindazokra, akik hajlamosak félretenni az életüket másokért, öntudatlanul jelezve, hogy megmentésre várnak, ahelyett, hogy saját erejükből léteznének és bizonyítanának.

A legtöbb terapeuta úgy véli, hogy az ettől a komplexustól szenvedő nőknek általában más, mélyen gyökerező érzelmi problémái is vannak, mint például az alacsony önértékelés és esetleg függőségi problémák (például kodependencia, azaz társfüggőség). Mindezek kiegyensúlyozatlan párkapcsolathoz és függőségi viszonyhoz vezethetnek, amely helyzetek szélsőséges esetben akár veszélyessé is válhatnak.

Mik a Hamupipőke-komplexus jelei?

A fő, jellemző tendencia, hogy az adott személy szabotálja saját sikerét annak érdekében, hogy gyenge és „megmenthető” maradjon.

Ez így nézhet ki: „elfelejti” a fontos dolgokat, például a megbeszéléseket és a határidőket. Mindig van egy hirtelen dráma az életben tett nagy előrelépések előtt; például meggondolja magát közvetlenül a cél elérése előtt (pl. „Úgy döntöttem, hogy nem igazán akarom ezt a munkát.” ).

A komplexus magában foglalhatja a rászorultság és a függőség érzését: pánikba esik, ha arra gondol, hogy partnere elhagyja vagy meghal, de soha nem érzi úgy, hogy bármi is elég a belső üresség érzésének csillapításához. Illetve magában foglalhat egy olyan ciklust, hogy az érintett személy, amikor egyedül vagy partner nélkül van, erősnek és hozzáértőnek mutatkozik, de kapcsolatba kerülve bizonytalankodóvá, határozatlanná válik.

A Hamupipőke-komplexus a következőkben nyilvánulhat még meg:

Az érintett személy

• egyre kevesebbet koncentrál a saját karrierjére
• egyre kevesebb önálló döntést hoz
• egyre több időt tölt a párja kedvteléseinek kiszolgálásával, mint a saját örömforrásaival
• hirtelen a szokásosnál többet kezd el főzni és takarítani
• pénzproblémái lesznek, és szüksége lesz arra, hogy valaki más oldja ezeket meg, átvállalva az irányítást
• folyamatosak lesznek különféle „betegségek”, melyek során gondoskodásra szorul
• felfüggeszti a saját hobbijait, kedvteléseit, és inkább a párja kedvteléseihez csatlakozik
• akkor is a kapcsolatban marad, ha az nyilvánvalóan egy diszfunkcionális párkapcsolat
• a megmentésével kapcsolatos fantáziákat dédelget.

Honnan jön a megmentés iránti rejtett vágy?

A világ látszólag fejlődött és haladt tovább, mióta Dowling megírta a Hamupipőke-komplexusról szóló könyvét. De nem mindenkinek. Sokan még mindig olyan családban nőnek fel, amely – tudatosan, vagy sem – arra ösztönöz és azt sugallja, hogy függetlenség helyett eltartják majd. Ez sokszor úgy is tűnhet, mintha „hagyományos értékek” szerint nevelték volna fel. Ahol a fiúk bátrak, a lányoknak pedig jónak és alkalmazkodónak kell lenniük.

Ha egy nőt gyerekként nem tanítottak meg szembenézni a félelemmel, ha állandóan azzal viccelődtek, hogyan lesz bele jó feleség és anya, vagy az volt az elvárás, hogy tehetős férjet fogjon, akkor valószínűleg nem azt a gondolatot ültette el a nevelés benne, hogy erős, független ember is lehet, olyan aki saját kezébe veszi az életét.

Férfiak esetében is megjelenhetnek a komplexus tünetei. Náluk, még ha anyagilag függetlenek is, esetenként nehézségekbe ütközhet, hogy mentálisan és érzelmileg is tudjanak gondoskodni magukról. Ilyenkor érzelmileg függenek partnerüktől. Ez akkor alakulhat ki, ha gyermekként minden döntését helyette hozták meg, és soha nem tanították meg arra, hogy önállóan gondolkodjon, vagy merjen más lenni.

Mi lehet a megoldás?

A fentiek alapján sokan gondolhatják, hogy a megoldás az lehet, hogy csak függetlennek kell maradni. Ez azonban erős túlzás lenne.

A Hamupipőke-komplexus a spektrum egyik vége, és sokan pont azzal küzdenek, hogy vadul lendülnek egyik oldalról a másikra a reaktív ciklusban. Egy kapcsolatban furcsán rászorulók és bizonytalankodók, míg ha a kapcsolat véget ér, túlságosan is függetlenek: soha nem kérnek segítséget másoktól, de összességében mégsem eléggé stabilak vagy magabiztosak. Valójában tehát a párkapcsolat nélküliség nem oldja meg az alapproblémát.

Szóval akkor mi az egészséges válasz? Mint a legtöbb dolognál, a legjobb megoldás nem a szélsőségekben rejlik, hanem az arany közepútban. A terápia célja tudatossá tenni, hogy az érintett egyedül is túlélhet és boldogulhat, jól vigyázhat magára, és képes az öngondoskodásra. De akár úgy is dönthet, hogy időnként másokra is számít, és cserébe hagyja, hogy rá is számíthassanak. Párkapcsolat esetén pedig elengedhetetlen, hogy mindkét fél egészséges kapcsolatot alakítson ki önmagával, és összességében egyenlően legyenek jelen a kapcsolatban.

Kezelés

A Hamupipőke-komplexus kezelése általában magában foglalja az önbecsülés javítását és a függőségi problémák – sok esetben a társfüggőség – kezelését szolgáló terápiát. Sok esetben ez a kezelés hosszú távú lehet, mivel a betegek annyira függőek, hogy nehezen lezárhatóvá válik a terápia. Néha ugyanis a férfiaktól (vagy tinédzserek, fiatal felnőttek esetén a családjuktól, férfiak esetén a feleségüktől, partnerüktől stb.) való függőségüket a terápiától való függőségük váltja fel. A kliensek sok esetben jól teljesítenek a csoportterápiás foglalkozásokon, mert így kívülről, befelé láthatják problémáikat, ami így azt eredményezi, hogy reálisabban is szemlélhetik a problémáikat.

De hogyan vessünk véget konkrétan a Hamupipőke-komplexusnak?

Ha úgy érzi, érintett, nem csak az a dolga, hogy „eldönti”, abbahagyja az önfeladást, amikor a szerelem kopogtat. A Hamupipőke-komplexus az önmagáról és a világról mélyen rögzült látásmódjából, valamint az öntudatlan hiedelmekből ered, amelyek már akár gyermekkora óta jelen vannak. Tehát időre, elkötelezettségre és kemény munkára van szükség a változáshoz. Ez magában foglalhat olyan dolgokat, mint annak felismerése, hogy milyen értékek mellett nőtt fel, és ebből melyek valóban a sajátjai, melyek pusztán családi üzenetek, hiedelmek, melyeket öntudatlanul visz tovább. Továbbá azt is, hogy milyen alapvető meggyőződései vannak önmagával kapcsolatban, azt, hogy őszinte legyen a saját szükségleteivel kapcsolatban, és egészséges módszereket találjon ezek kielégítésére. Fontos olyan múltbeli helyzetek azonosítása és gyógyítása, amelyek fájdalmat okoznak, és annak felismerése is, hogy ki is valójában, és mit akar igazán. Egy párkapcsolatban pedig fontos lenne megtanulni egészségesen viszonyulni egymáshoz a hatalmi játszmák helyett.

Számos önsegítő könyv létezik, amelyek nagyszerű kezdést jelenthetnek, akárcsak az internetes csoportok és fórumok. De tekintettel arra, hogy a Hamupipőke-komplexus milyen bonyolultan kötődik önérzetünkhöz, és elsődleges kapcsolatainkhoz, nagyon hasznos lehet egy terapeutával való együttműködés. Nem utolsósorban azért, mert a terápia is egyfajta kapcsolat, és egyfajta modellként is működhet, amely megmutatja nekünk a saját függőségi szükségletünket, valamint biztonságos teret jelenthet a kapcsolódás új módjainak kipróbálására.

Hét ötlet a Hamupipőke-komplexus megelőzésére – érintett fiatalok számára

A Hamupipőke-komplexus többféleképpen is értelmezhető a mai társadalomban és kultúrában. A fogalom nem korlátozódik a romantikus kapcsolatokra, és nem korlátozódik a nőkre. Sokkal nagyobb annál. Ahogy a bevezetőben említettük, egyes pszichológusok kiterjesztették a fogalmat olyan jelenségek leírására is, mint a Z generációhoz tartozó tinédzserek és fiatal felnőttek elvárásai, akik minden napjukat könnyednek, problémamentesnek, szórakoztatónak, gyümölcsözőnek szeretnék megélni. És ha az életük mégsem fenékig tejfel, akkor valakinek „be kell csapnia őket” és ki kell javítania azt helyettük. Nagyon gyakran a szülők véletlenül közvetítik a könnyed élet üzenetét, miközben szülőként megpróbálják megvédeni gyermekeiket a mai világ zord valóságaitól, negatív hatásaitól. Talán pont azt a gyerekkort akarják nekik adni, amiben nekik maguknak soha nem volt részük. E gesztusok egyike sem helytelen, sőt, valójában egészen nemesek. A hátránya az, hogy mindezt túlzásba víve a fiatalok irreális feltételezéseket alkothatnak az életről, és miután a felnőttek világába lépnek, úgy érezhetik, az élet rettenetesen igazságtalan, mert nem élnek boldogan, míg meg nem halnak. Mindannyian tudjuk, hogy ezek az elvárások nem fenntarthatóak.

Fontolja meg ezeket:

• Még akkor is nehéz lehet a munka, ha az erősségeink területén dolgozunk.
• Még ha szerető családban vagyunk is, a kapcsolatok kihívást jelenthetnek.
• Még akkor sem biztos, hogy mindent megkapunk, ha jó bevételre teszünk szert.
• Még a legőszintébb barátságokban is érhetnek minket csalódások.
• Még ha találtunk is egy hozzánk passzoló partnert, akkor is lehetnek köztünk nagyobb konfliktusok is.
• Még akkor is, ha a tökéletes helyet választjuk egy nyaraláshoz, kiderülhet, hogy mégsem olyan, mint amire számítottunk.
• Még ha nagyszerű életet élünk is, nem biztos, hogy az mindig boldog vagy kellemes.

Íme hét ötlet, amelyet megfogadhatunk hogy megelőzzük, vagy leszámoljunk a Hamupipőke-komplexussal, akár magunkról, akár a következő generációról van szó:

• Ügyeljen arra, hogy a gyerekeknek esélyt adjon a vesztésre vagy a kudarcra, és beszéljen is róla.
• Engedje a fiataloknak megharcolni saját küzdelmeiket vagy megélni kudarcaikat. Felnőttként ne féljen megélni ugyanezeket. Ha segítségre van szüksége ebben, bátran forduljon szakemberhez!
• Mutasson nyugodt viselkedést, ha nehézségekkel néz szembe; mutassa meg a gyerekeknek, hogy ezek a nehézségek normálisak.
• Hetente egyszer vitasson meg egy „kemény” valóságot (klímaválság, energiaválság, háború stb.) az életről a fiatalokkal életkoruk és érzékenységük figyelembe vételével, és arról, hogyan tudnak eligazodni ezekben.
• Tanítsa őket leleményes problémamegoldásokra, ne pedig a „bajba jutott lányka” szerepére.
• Fokozatosan gondoskodjon arról, hogy pozitív valóságot is megtapasztaljanak, és olyasmit is, amiért erőfeszítéseket kell tenniük.
• Közölje, hogy az élet az idő nagy részében nem szórakoztató, vagy nem mindig fair, de ezek mellett is vannak jó pillanatok.

Végezetül, fogadja meg önmaga számára is ezeket a tippeket.

Ez is érdekelheti Pán Péter-szindróma - Felnőni nem akaró felnőttek és ami mögötte van

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos

Felhasznált irodalom:

• Psychology Behind The Cinderella Complex (HER)
• The Cinderella Complex – When a Secret Need to be Saved Ruins Everything (Harley Therapy Counselling Blog)
• What Is the Cinderella Complex? (wisegeek)
• Seven Ideas to Overcoming the Cinderella Syndrome (Growing Leaders)