A rejtett nárcisztikus személyiség

Sokan gondoljuk, hogy mi bezzeg jól ismerjük, sőt pontosan felismerjük a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedőket. Legyünk azonban tudatában annak, hogy nagyot tévedhetünk! Könnyen félrevezethet ugyanis a nárcizmusnak egy jóval finomabb, rejtett formája.

Magunk elé tudjuk képzelni, milyen lehet az önimádó, öntömjénező – a nárcisztikus személyiségzavarral élő – ember, akinek vagy NPD (Narcissistic Personality Disorder) a diagnózisa, vagy legalábbis úgy viselkedik, hogy joggal gondolhatnánk, ez biztosan ráillik. Esetében egy olyan mentális betegségről lehet szó, ami abban nyilvánul meg, hogy nagyon intenzíven csak saját magával, a másokra gyakorolt hatásával, erejével, hatalmával van elfoglalva. Minden megnyilvánulását jóformán egyetlen dolog vezérli: milyen a presztízse, a róla kialakult kép.

Egy kapcsolat kezdetén lehengerlő is lehet, nem állnak tőle távol a nagyívű gesztusok sem, ha mások szimpátiájának elnyerése a cél. A gondok azonban később kezdődnek, amikor is már a kapcsolaton belüli dominanciája a cél: ezért nem riad vissza a másik devalválásától, leértékelésétől sem. Adatok szerint a népesség mintegy 6%-át érintheti ez a zavar a világon.

Milyen a nárcisztikus ember?

A tankönyvek szerinti nárcisztikus személyiség arrogáns, manipulatív, s hiányzik belőle a mások iránti együttérzés. Ezért sokan hiszik azt, hogy épp az empátia átélésének képtelensége miatt könnyű felismerni, társaságban kiszúrni az ilyen illetőt. A szakértők szerint azonban ez nagyon nem így van, sok esetben tévedhetünk. A nárcizmus egy jóval finomabb típusa félrevezethet, ezért célszerű kellő óvatossággal mérlegelni. Ez az elég nehezen felismerhető, megtévesztően rejtőzködő nárcisztikus személyiség legalább annyira veszélyes lehet, mint a nyíltan nárcisztikus. Sőt, talán még veszélyesebb is, mint az olyan, aki elég jól észrevehetően (szinte nyilvánvalóan) hordozza az egyes árulkodó jeleket – csak szerény, visszafogottabb, csaknem introvertált módon. Feltétlenül érdemes minderre is gondolni, főleg társkeresésnél.

A betegségek nemzetközi osztályozási rendszerét (International Classification of Diseases, ICD), illetve Magyarországon az ennek megfelelő BNO-t (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) diagnosztikus eszközként használják az egészségügyben szerte a világon. Ez a mondhatni ’használati utasítás’ fogalmazza meg, hogy kit lehet/kell nárcisztikus személyiségzavarral diagnosztizálni. Ehhez az alábbiak közül legalább öt személyiségjegy jelenléte szükséges.

Elsősorban a kórosra nőtt önértékelés. Vagy, az, hogy az illető úgy vélje, ő bármit megtehet, neki mindent szabad. Az is, ha környezetétől rendkívüli mértékű csodálatot követel. Ha sose képes együttérzést (empátiát) mutatni. Miközben másokat irigyel, azt hangoztatja, mindenki irigy rá. Arrogáns, fennhéjázó, rátarti. Párkapcsolataiban „kizsákmányoló”. Folyton a korlátlan hatalomról, sikerről, szépség(é)ről, az ideális szerelemről fantáziál – különlegesnek, egyedinek hiszi magát.

Bővebben A nárcisztikus személyiségzavarról

Ki lehet rejtett narcisztikus?

A nárcizmusnak különféle altípusai vannak ugyan, de itt most csak arra a rejtett formájára fókuszálunk, amely világosan összehasonlítható a laikus számára is eléggé nyilvánvaló alakjával.

„A fellengzős, érzéketlen (’vastagbőrű’) altípus állandóan a figyelem középpontjában akar lenni. Arrogáns, úgy viselkedik, mint akinek mindenre van felhatalmazása. Ritkán látni, hogy izgul, ideges, aggodalmaskodik” – írja egy szaklap (The Americal Journal of Psychiatry, 2015) a jellemzést. Gyakran ők a társaság kedvencei.

Egy másik altípus alanyairól egészen mást írnak a szerzők: „gátlásos, lesújtottan szomorú, sebezhető. Kifejezetten hiperszenzitíven fogadja a másoktól érkező értékelést. Krónikus irigykedő, másokhoz méri magát.” Az előző elbűvölő, extrovertált csoport tagjaihoz képest ez utóbbiak inkább félénkek, szégyenlősek, szemérmesek, és látszólag félrehúzódóak – belül mégis arrogánsak, önteltek, beképzeltek.

A rejtett nárcizmus külső megnyilvánulása

Legfőbb vonás a passzív-agresszív jellem lehet. Míg egy nyíltan nárcisztikus pimasz, magabiztos módon tart ellenőrzése alatt másokat, a rejtőzködő jobban érzi magát, ha passzív agresszió révén manipulál. Ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül introvertált. Hiányzik belőle a nyíltan nárcisztikusok hetyke önbizalma, s attól tart, megaláztatás éri, ha magára vonja adott közösség, társaság figyelmét. Nála arról lehet szó, hogy neveltetése alakította (kondicionálta) úgy, hogy a nyíltan nárcisztikus, domináns szülővel ne versenyezzen.

Ha az ilyen személy kedveskedik, joggal tételezhető fel, hogy pusztán a látszat kedvéért teszi. A nyíltan nárcisztikussal szemben nála minden lépés pontosan előre kalkulált, így, ha a látszat előnyös, a hamis empátia keltésének művésze. Például, ha elvitelre vesz kávét, s úgy véli, senki nem látja, hogy tesz-e pénzt a borravalós tálcára, elsiet. Ám ha olyan kollégával van, akit már megszóltak sóhersága miatt, látványosan odavet pár érmét, esetleg bankjegyet, hogy menőnek lássák, s ilyennek is érezhesse magát.

A bókvadász feltűnően igényli, hogy csodálják, felnézzenek rá (ez általában a nárcizmus egyik vezető tünete) – de a különféle típusúaknál ez más-más módon mutatkozik meg. Míg egy nyílt nárcisztikus magát felmagasztalva dicsekszik, s elvárja mások ámulatát, a rejtett úgy jár el, hogy önkritikusságot színlelve keres hitelesítést. Hiszen belül nagyra tartja magát, és az áhított csodálatot, bámulatot úgy szerzi meg, hogy lekicsinylő dolgokat mond magára. Ezzel ad esélyt másnak tiltakozni, hogy ez épp ellenkezőleg van!

Minden mérgező személy eszköztárában ott a becsapás, a félrevezetés. A rejtetten nárcisztikusnak üdítő kommunikációs technika az átverés, amivel megkérdőjelezi társa élményét, sőt eléri, hogy az illető maga vonja kétségbe az átéltek hitelét. Még a kisebb rászedés is egyenlőtlen erődinamikát idéz elő kapcsolatukban. Súlyosabb esetben mindez a túlzott kontroll, sőt a pszichikai abúzus egyik formája lehet. Ekkor hazugságokon alapuló pszichológiai módszerekkel ássa alá a másik személyiségét. Ez a manipulátorok, így a rejtett nárcisztikusok egyik igen gyakori eszköze – akár úgy, hogy a célszemélyt őrültnek nevezi, amikor kritikusan fogad egy nyilvánvalóan hamis történetet, vagy azzal ostorozza, hogy minden problémát túlreagál.

A rejtett nárcisztikus nem törődik mások sikerével. Hidegen hagyja, ha kollégája, esetleg legjobb barátja fontos előléptetését akarná megünnepelni. A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő személy nem fog együtt örülni vele, mivel úgy véli, neki kellene minden lehetséges sikert learatnia. Ezért képtelen két jó szót mondani őszintén úgy, hogy közben ne érezzen irigységet.

Néhány apró mód annak kiderítésére, nárcisztikus-e a partnerünk

A megismerkedés mesés volt. Azonnal kigyúltak a fények. A fiú vonzó, magabiztos, lelkes volt, sziporkázó sztorikat mesélt – ám, érződött rajta valami furcsaság. Tény, első alkalommal nehéz kiszúrni a tüneteket, dekódolni a jelzéseket, melyek annál nyilvánvalóbbak lesznek, minél tovább tart a kapcsolat. De ha elsőre felmerül a gyanú, hogy nárcisztikus lehet a partner, érdemes az alábbi jelekre figyelni.

Sose hoz össze az iskolai barátaival. A legtöbb érintett – maga is elismeri – könnyedén, gyorsan barátkozik, ám kapcsolatai igen ritkán tartanak pár hónapnál tovább. Amint kiderül, hogy a barátság egyoldalú, a társak lelépnek. Érdemes arra is figyelni, nem tartanak-e tőle távolságot saját családtagjai.

Gondoljuk végig, vajon a múltkoriban előadott történetéből mennyi bizonyult igaznak erre a hétre. Amikor azt mesélte lelkes beleéléssel, hogy hatalmas fehér cápát fogott bátyjával, nem derül-e ki, csak egy átlagos sügér volt, és a báty egyedül fogta. A nárcisztikusok nagy mesélők, a történetet általában kicsi önértékelésük miatt átkeretezik, hogy kiválóbbnak mutatkozhassanak.

Árulkodó jelzés lehet az együtt eltöltött idő után érzett kimerültség is, mintha leszívta volna az összes energiát, mégha csak pár órás vacsoráról volt is szó. A problémás partner sóvárog a figyelemre, és ha úgy véli, nem isszák minden szavát 100 százalékos odaadással, minden lehetséges módon megpróbál lebilincselő lenni. Manipulatív taktikát is bevethet: vonzónak hangzó sztorit talál ki, vagy kritikus megjegyzésekkel bosszant, vagy esetleg sürgős vészhelyzet megoldásához von be társként.

Ha feldobva előadjuk, milyen sikert értünk el valamiben, a részletekre se kíváncsi, sőt, elmeséli, mennyivel komolyabb volt az ő előléptetése. Még a nárcisztikus párja találja kényelmetlennek 'ünnepeltetni' magát előtte. Hogy ne dühítse társát, inkább kisebbíti saját eredményeit, vagy másra tereli a szót.

Megalapozott lehet a gyanú, ha úgy látja, partnere szemében mindig a másik szereplő a hibás. Például megbüntették gyorshajtásért, persze, a rendőr tehet róla, meg a többi autós, mégha kicsi volt is a forgalom aznap. De eleve hibás az is, aki kitalálta a korlátozást. Ha társa nem vállal felelősséget a tetteiért, és még csak meg se fordul a fejében, hogy hibás lehetne, ideje menekülni előle.

Rossz jel, ha teljesen komolyan állítja, hogy kollégái irigyek rá. Hosszú listája van azokról, akik irigylik a tehetsége/csinossága/humora miatt. Lehet, hogy eleinte szórakoztató, de aztán rá kell jönni, hogy helyzetértékelése enyhén szólva pontatlan. (Sőt, inkább arról van szó, valószínűleg ő irigy rájuk.)

Jelzés lehet, ha hatalmába keríti az érzés, hogy Ön csak ad, de a társának soha nem elég. Az egészséges kapcsolat kétirányú utca, de nem akkor, ha a másik nárcisztikus, aki elvárja Öntől, hogy amije csak van, azt mind neki adja. Mindeközben a dicséret, a rá figyelés terén láthatóan kielégíthetetlen, követelőző, miközben partnere iránt nem is figyelmes. Ha a kapcsolat durván kiegyensúlyozatlan, de partnere mégse tartja ezt problémának, ideje elbúcsúzni tőle.

Narcissus (görögösen Narkisszosz), a személyiségzavar névadója, aki a mitológiai történet szerint a víztükörben meglátva szerelmes lett saját képmásába.

A nárcisztikus személyek családi kapcsolatai, neveltetése

Sok esetben lehet az a szomorú valóság, hogy az érintett személy nárcisztikus szülő nevelésében, pontosabban otthonában nőtt fel (erre is sok minden utalhat).

Sokan őrzik életük végéig annak emlékét, hogy anyjuk állandóan azzal hozakodott elő, akár az iskolatársak előtt is, hogy amúgy rövid szakmai karrierjét a gyerek miatt kellett otthagynia, s ezt azóta is bánja! Vagy előadja, hogy bezzeg az apja olyan tanulmányokat erőltetett rá, amiket kifejezetten utált. A szülőkre általában jellemző lehet, hogy olykor nem az alkalmas pillanatban mondanak dolgokat, de micsoda különbség, ha ez csak bosszantó apróság, vagy ha egy valódi nárcisztikus ad elő bántó, zavaró dolgokat...

Mindez pedig hogyan, miként, miben nyilvánulhat meg a gyereknevelés során? Az alábbi felsorolás segíthet eldönteni, hogy esetleg nem nárcisztikus szülő nevelte-e. (Itt ismét meg kell jegyezni, ha a felsorolt példák ismerősnek tűnnek is, nem feltétlenül szenvedett az adott szülő nárcisztikus személyiségzavarban, talán csak nárcisztikus vonásai voltak. A tényleges diagnózist szakember állíthatja fel.)

1. Vegyük elsőként azt az esetet, amikor a szülő mindenkitől kiemelt bánásmódot várt el, sőt követelt meg. Például: mindig szorongva ment vásárolni az apjával, mert beállt mások elé a sorban, vagy teljesen idegeneket kért meg arra, hogy hozzák elő, amit ő keres – úgy érezte, szükségletei, igényei elsőbbséget élveznek másokéval szemben. Ez pedig az Ön számára roppant kínos volt.

2. Szülei vágytak a dicséretre, bókra, hálára..., s mindezt gyakran zsarolásra is használták. - Ha anyja vacsorát készített, áradozva kellett dicsérni, különben másnap már nem főzött.

3. Az egyik szülő úgy érezte, ő másoknál többet ér. - Apja például ragaszkodott hozzá, hogy csak tehetős családból való osztálytárssal játsszon, mert az ő gyerekéhez nem illik bárki. A nárcisztikus nem restelli kimutatni, hogy más fölött áll, magas lóról, leereszkedve beszél másokkal.

4. Képtelen volt megérteni mások érzelmeit, szükségleteit. - Hatalmas pattanása lett, vagy lebőgött osztálytársai előtt, és az első dolga volt otthon, hogy kínos élményeiről anyukájának panaszkodjon, ám ő oda se figyelt, ehelyett hosszan részletezte, neki milyen rémes napja volt.

5. Valamelyik szülő állandóan saját céljaira használt ki másokat. - Apja ragaszkodott hozzá, hogy minden hétvégén áthívja egy menő apa lányát, egészen addig így ment ez, amíg az apa el nem vesztette állását. A nárcisztikusnak a barát csak addig fontos, amíg hasznára van.

6. Különlegesnek tartva magukat, szülei úgy gondolták, csak hasonlóan különleges emberekkel szabad összejárni. - Az apjával étterembe menni mindig zavarba ejtő érzés volt, mert lealázóan bánt a személyzettel, eközben folyton sznob főnökéről áradozott.

7. Gyerekkorában nem volt saját személyes tere. - Anyja hiányos ruhában flangált fiútársai előtt, sőt még nemi élete részleteit is nyíltan szóba hozta. A nárcisztikus szülő a gyerekét önmaga meghosszabbításának fogja fel, nincs meghúzva köztük a magánszféra határvonala.

8. Soha nem „csilloghatott”. - Kaphatta a legmagasabb pontszámot a matek dolgozatra, tanára gratulált Önnek, erre az apja azonnal bedobta, hogy természetesen tőle örökölte ezt az érzéket. A nárcisztikus számára minden róla szól, és persze el is lopja másoktól - még gyermekeitől is - a showt.

9. Eltúlozza saját eredményeit és tehetségét. - Bár a legjobb egyetemre jutott be, az anyja csak azt képes hajtogatni, bezzeg őt már a gimiben is emelt szintű matekra vették fel.

10. Gyakran érezte magát szülei gondozójának. - Önnek kellett takarítani, bevásárolni, ami nem ritkaság, mert a nárcisztikus szülő elvárja gyerekétől, hogy hálából gondoskodjanak róla.

11. A szülői érzelmek teljesen kiszámíthatatlanok voltak. - Egyik nap Ön, másik nap a testvére volt a kedvenc. Olykor annak függvényében, hogy mi szolgálta jobban a szülői érdeket.

12. A szülők elvárásai irreálisan magasak voltak. - Nem volt elég az ötös osztályzat, az iskolai sporteredmény, még az is kellett, hogy Ön vezesse a diákönkormányzatot, és még az iskola legnépszerűbb figurájával is járjon.

Miért számít mindez?

Nina W. Brown professzor alapkönyvében: ’Az önmagukkal elfoglaltak gyerekei: hogyan jussanak túl a nárcisztikus szülőkön, hogy végleg megszabadulhassanak hatásuktól – felnőttek kézikönyve’ című munkájában megjegyzi, hogy az ilyen szülők, nevelők környezetében való felcseperedés rendkívül súlyos hatású lehet. Az érintett gyerek felnőttkoráig, sőt akár élete végéig hordozni fogja ennek terheit.

„Amikor a gyerek közelében lévő személy szinte kizárólag önmagával van elfoglalva, ennek negatív következménye rendkívül hosszú hatású. Ezért lehet könnyen manipuláció alanya, áldozata. Elcsábítják, becsapják, megfélemlítik, ijesztgetéssel még olyan dolgok megtételére is ráveszik, amiket különben nem merne, akarna megtenni, mert tudja, hogy az romboló, ártalmas a számára. Képtelen lesz kapcsolatot kezdeményezni, vagy tartósan, kielégítő minőségben fenntartani. Nem lesz ereje nemet mondani, illetve kitartani elhatározása mellett. Sokféle értelemben lesz torz, negatív a viselkedése, a másokhoz való viszonya – beleértve még a mindezekért felelős szüleit is.”

Ha a fentiekben leírtakból bármi ismerősen hangzik, feltétlenül érdemes szakember segítségét kérni. Célszerű megismerni, elsajátítani azokat a különféle stratégiákat, amelyek megtaníthatnak arra, hogy az ilyen gyerekkort miként lehet magunk mögött hagyni. És a személyiségét terhelő örökségtől esetleg megszabaduló felnőtt, hogyan lehet képes – akár ilyen kései – interakcióba lépni szülőjével és vele közösen, a szakember segítségével, feldolgozni a neveltetése folyamatában szerzett negatív gondolatokat, érzelmeket. „Nem szükségszerű, hogy a végtelenségig kudarcra legyünk ítélve, s folyamatosan szenvedjünk a minket ért hátrányok miatt” – fogalmazza meg Nina W. Brown professzor a nárcisztikus szülő mellett felnevelkedett embereknek szóló jótanácsait.

Ez is érdekelheti A személyiségzavarok skálája széles, fontos a pontos diagnózis

Szerző: WEBBeteg - Fazekas Erzsébet újságíró
Forrás: You Might Be Dealing with a Covert Narcissist (Yahoo Life)
Lektorálta: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta