Disszociatív identitászavar: a tünetmentes állapot nem feltétlenül jelent gyógyulást
megjelent:
Mentális betegségét maga mögött tudva, gyógyultnak mondja magát egy volt amerikai sportoló. Pszichiáterek szerint azonban ez aligha lehetséges, mert a disszociatív identitászavarral élők esetében csak nagyon ritkán van mód a felépülésre.
Herschel Walker az amerikai futball sztárja volt, akinél korábban disszociatív identitászavart (dissociative identity disorder (DID)) diagnosztizáltak, mára azonban már gyógyultnak mondja magát a volt élsportoló. A disszociatív identitászavar személyiség megkettőződése vagy többszöröződése.
Szakértők szerint ez a kórkép sok más mentális betegséghez hasonlóan klasszikus értelemben nem gyógyítható. Meg lehet tanulni együtt élni a rendellenességgel, vélik pszichiáterek, és mint mondják, az is előfordul, hogy akár hosszabb ideig tünetmentes lehet ez az együttélés, de a tünetek – többnyire stressz hatására – visszatérhetnek. „Jobban érezheti magát az illető, de problémája nem tűnik el, nem szívódik fel” – magyarázza dr. David Spiegel (Stanford University), a disszociatív identitászavart kutató és kezelő professzor.
Bővebben a kórkép tünetről
Általában maga a disszociatív tünet az identitás, az emlékezet, a tudati állapot, vagy a környezet percepció működésének zavara, vagy megváltozása. A disszociáció megóvja az egyént a számára megterhelő külső körülményektől, megkíméli az elviselhetetlennek érzett belső feszültségektől.
| A disszociatív identitászavar kritériumai |
| A DSM-V – vagyis a mentális zavarok klasszifikációjára szolgáló kéziköny – szerint a disszociatív identitászavarra az alábbiak jellemzőek:
|
A disszociatív identitászavar egy viszonylag ritka pszichiátriai állapot, aminek okozója lehet a többnyire gyerekkorban elszenvedett trauma, ide értve a szexuális, a fizikai abúzust, vagy az átélt háborús hatásokat. A vizsgálatok szerint a lakosság 1%-a lehet érintett, bár közülük sokan csak egészen enyhén. Számukra ez az életvezetésben, a mindennapokban nem okoz gondot, ezért nem is kerül sor klinikai gondozásukra, pszichiátriai ellátók akár nem is tudnak róluk – mondja dr. Paul S. Appelbaum (Columbia University).
Fő jellemzője a magatartás megváltozása, amit az idéz elő, hogy a páciens személyisége nem egységes "szerkezetű", hanem különféle egymással „versengő” (disszociáló) személyiségekre válik szét, amelyek az eltérő szituációkban egymáshoz képest másként nyilvánulnak meg. Sok páciensnek nincs is erről tudomása az emlékezetvesztése (disszociatív/pszichogén amnéziája) miatt.
A pszichiáter dr. Spiegel párhuzamot von az egészségesek és a betegek között. Összehasonlításában: „az átlagember, olykor, úgy dönt, másként viselkedik, mintha más helyében volna, más körülmények között. Ez az ő tudatos, egyszeri döntése. A disszociatív zavarral élőnél viszont a magatartásváltozás nem választási lehetőségből adódik”.
A disszociatív identitászavarral élők kilátásai
A kezelés része jellemzően intenzív terápia, dr. Spiegel gyakran alkalmaz hipnózist. Miközben nincs mód gyógyszeres beavatkozásra a zavar esetén, egyes betegek a kísérő tünetként megjelenő állapotra (például a depresszióra) kaphatnak gyógyszert. Emellett a terápia alatt arra kérik a betegeket, vállalják önmagukért a felelősséget. „A disszociatív identitászavar sikeres kezelésének egyik alapvető aspektusa, hogy az érintett személyt tesszük felelőssé tetteiért, viselkedéséért, még akkor is, ha arra hivatkozik, hogy nem emlékszik semmire, vagy arra, hogy egy másik énje tette azt a bizonyos dolgot” – magyarázza dr. Richard J. Loewenstein (University of Maryland), adott téma pszichiáter szakértője.
A volt élsportoló Walker nemrég megjelent önéletrajzi könyvében úgy írta le gyerekkorát, hogy dadogása miatt lenézték őt osztálytársai, és folyamatosan gyötörték. Sokszor naponta kellett mind verbális, mind fizikai abúzust átélnie. Az orvosok későbbi magyarázata szerint, mindennek elviselésére és feldolgozására szolgáló segítőként kreálta magának a különféle személyiségeket.
A sportoló arra hivatkozik, hogy „alteregói” olykor pozitív szerepet töltöttek be, segítve őt, hogy elfelejtse a vele megesett szörnyűségek nagyobb részét. Amikor megértette őket, külön nevekkel látta el személyiségeit: többi énjét a 'tábornok' vagy az 'edző' felügyelte. A ’hős’ volt a kemény fickó. Az 'őrszem', az érzelmi strázsa látta el azt a feladatot, hogy „soha senki ne kerülhessen hozzám közel”. A ’harcos katona’ szerette a fizikai érintkezést, a kapcsolatot, a foci alatti ütközést, és sosem érzett fájdalmat. Könyvében leírta, hogy e katona-én jelenléte miatt kérte, hogy bölcsességfogait érzéstelenítés nélkül húzzák ki. A 'közömbös fenegyerek' nem törődött azzal, hogy mások mit gondolnak, se azzal, hogy mi helyes vagy helytelen.
A disszociatív identitászavar régóta heves szakmai viták középpontjában áll. Egyes pszichiáterek úgy vélik, nagymértékben túldiagnosztizált (vagyis sokkal több esetben jelentik ki fennállását, mint ahányban erre kellő alap volna), mások pedig még a létét is megkérdőjelezik. Mindenesetre hivatalosan a mentális betegségek klasszifikációját részletező DSM kézikönyvben, és a hivatalos BNO diagnózisok között is szerepel a disszociatív identitászavar, mint létező mentális zavar.
Ezek is érdekelhetik
Szerzők: Fazekas Erzsébet, újságíró; Dr. Szabó Zsuzsanna, pszichoterapeuta - WEBBeteg
Felhasznált irodalom:
- Walker Says His Mental Illness Is Healed (The New York Times)
- Füredi János et al.: A pszichiátria rövidített kézikönyve, Medicina Könyvkiadó, 2003
- American Psychiatric Association: Referencia-kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz, Oriold és Társai Kiadó
