Testképzavarok megértése: a kezelés lehetőségei és a kilátások

Kóros civilizációs jelenségnek tekinthető az evészavar minden formája: az anorexia nervosa és a bulimia nervosa is - magyarázta hallgatóságának dr. Túry Ferenc (SE Magatartástudományi Intézet) a Senior Akadémia korábbi előadásán.

Bár napjainkban mindkét kórkép - a hírességek életmódjával foglalkozó média szerepe nyomán - sajátos divattá is vált, ám egyik zavarról se mondható az, hogy kifejezetten korunk velejárói volnának. Már az antikvitásban ismerték e kényszeres tünetként értelmezhető viselkedésformákat.

Több szakemberhez hasonlóan A. Rothenberger pszichiáter is a nyugati kultúrák modern kényszerbetegségeként írta le (1986-ban) az anorexia nervosa, illetve a bulimia nervosa zavart, melyek között „átjárás” van. Akinél előfordul az egyik, annál 15-30 százalékos eséllyel várható a másik kialakulása is.

Az anorexia nervosa

Ha a panaszosnál legalább 15 százelékos a testsúlyhiány, érdemes erre a problémára gyanakodni, figyelmeztet Túry professzor. A „normál súly” mutatója a testtömeg-index (a kilóban mért testsúly osztva a méterben adott testmagasság négyzetével). A BMI megfelelő (optimális) tartománya nőknél 18,5-25 (férfiaknál 20-25) – ehhez képest lehet szó a ’hiány’-ról.

Másik tünet a kövérség-fóbia. Ilyenkor a kór áldozata még súlyos soványsága esetén is retteg attól, hogy elhízik (vagy már elhízott). A mutatkozó testképzavar lényege, hogy torzult a beteg önpercepciója. Bár semmi oka nincs rá, magát kövérnek látja, eközben mások alakját képes adekvát módon megítélni. A torzítás csak önmagára, saját testére vonatkozik.

Gyakori a havi vérzés elmaradása (amenorrhoea), ami bizonyos súlyhiány esetén szinte törvényszerű. De a javulás fázisában a kilók visszanyerésével nem tér automatikusan vissza a menstruáció. Tünet még: a száraz, puha szőrrel, pihével fedett bőr, a hajhullás. A normálishoz képest lassúbb szívverés (bradycardia), alacsony vérnyomás, csontritkulás (oszteoporózis), hormon-, emésztési zavarok, székrekedés. A vitális funkciók lassulása ellenére gyakori a mozgásos hiperaktivitás.

Az anorexiás személyiségére jellemző lehet a tökéletességre való törekvés (perfekcionizmus), a teljesítményorientáció, a túlkontrolláltság, a kényszeresség, a dac, a depresszió. Kerüli az érzelmeket, a szexualitást. Nincs betegségbelátása. Gyakran tapasztalni azt, főként serdülőknél, hogy az evés elutasítása a családon belüli manipuláció egyik formája.

Részletesen Az anorexia nervosa

A bulimia nervosa

Minden tápláltsági állapotban megjelenhet a bulimia nervosa. Alaptünete a falásroham, minimálisan heti egy alkalommal. Jellemzője, hogy rövid idő alatt megy végbe, erős szénhidrát-preferenciával. Mivel a roham titokban zajlik, s alatta elvész minden kontroll, akár 50 ezer kalória bevitele is történhet! Naponta többször kerül rá sor, egyeseknél éjszaka is. Többnyire súlycsökkentő manipulációként önhánytatás követi, ami néha oly extrém, hogy akár napi 10-20 alkalommal is elvégzi az áldozat. Előfordul hashajtózás, vízhajtás, koplalás, vagy túlzásba vitt (önsanyargató) edzés. A fogak belső felszínén árulkodó a visszajutó gyomorsav miatt kialakuló zománchiány. A kálium- és egyéb ionvesztés nyomán életveszélyes szívritmuszavarok, görcsös rosszullétek fordulhatnak elő, de a szakirodalom már gyomorrepedést is leírt.

Az állapot súlyosságának mértékét a kompenzáló viselkedések gyakorisága adhatja meg: enyhe, ha heti átlagban 1-3-szor fordul elő önhánytatás. Mérsékelten súlyos a heti 4-7 alkalom, súlyos a heti 8-13, extrém súlyos a hetenkénti 14 vagy annál is többszöri – akarattal előidézett – hányás.

Részletesen A bulimia nervosa

Az evészavarok szövődményei

A táplálkozási anomáliák szükségszerű következménye a megbetegedés: egymás után lesznek érintettek a különféle szervek, szervrendszerek. Jelentkeznek az emésztőrendszert érintő, a keringést megbetegítő (kardiovaszkuláris) kórok. Zavar támad a tüdőben, a légzést biztosító, a vérképző, illetve a kiválasztást érintő rendszerekben.

Sokféle szövődmény jelenik meg: nyálmirigyduzzanat, nyelőcsőgyulladás, gyomortágulat, gyomorrepedés (ruptura). Továbbá hasmenés, hasnyálmirigygyulladás, lassú szívverés, alacsony vérnyomás, szívritmuszavar, szívizomatrófia, szívelégtelenség, hirtelen szívhalál, mitralis prolapsus, bradypnoe, pneumomediastinum, vérszegénység, leukopenia, thrombocytopenia, bő vizeletürítés (polyuria), részleges diabetes insipidus, toxikus vesekárosodás, ödéma, dehidráció, alacsony vércukorszint, magas koleszterinszint, a K-, Mg, Ca-, fosztát-ionok csökkenése... a sor még hosszan folytatható.

A nőgyógyászat területét érintő probléma a rendszertelen vérzés, a menstruáció teljes elmaradása (amenorrhoea), az ovulációhiány, a termékenység csökkenése. Gyakoribbak ilyen esetekben a szülészeti szövődmények. Vannak endokrinológiai eltérések (például a pajzsmirigyműködés zavara), súlyos neurológiai, agyi működésbeli abnormalitások, epilepsziás rohamok, csökken az agytérfogat – hogy csak néhányat említsünk a legsúlyosabbak közül.

Az ortopédiai problémák közül kiemelkedik az oszteoporózis (csontritkulás), a patológiás törések előfordulása. A bőrgyógyászati tünet a száraz, repedezett bőr, a töredezett köröm, hajhullás, a lanugo-szőrzet. A gégészek figyelmét a beteg rekedtsége, hangképzési zavara, hangszalag-bevérződése, ödémája, polipja is evészavar meglétére irányíthatja.

Kezelés, terápiaformák

Az evészavar különféle formái krónikus betegségnek számítanak: évekig, sőt évtizedekig megmaradhatnak, s mindeközben súlyosan rontják az életminőséget. Spontán javulás csak az enyhe kórképekben szokott előfordulni.

A tünetek súlyosságának megfelelő kezelési formát kell mindenkor választani, magyarázza dr. Túry Ferenc az alapvető szakmai szempontokat.

• Enyhe esetekben elégséges lehet a tanácsadás, az önsegítő kézikönyv.
• Mérsékelten súlyos kórképekben ambuláns csoport vagy családterápia jön elsősorban szóba.
• A súlyos zavarokban kórházi kezelésre és intenzív pszichoterápiára van szükség.

A kisebb panaszokra tehát megoldást jelenthet a táplálkozási szokásokra vonatkozó nevelés-oktatás, az önsegítő kalauzok, a csoportok szervezése. Az utóbbiaknál veszély lehet azonban, hogy ennek nyomán szubkultúra képződik, könnyebben alakul ki pszeudo-identitás. Ennek elkerülésére célszerű vezetett önsegítést alkalmazni. Ha pedig ez nem elég: megfontolandó az ambuláns kezelés, a gyógyszeres-, illetve a csoportterápia.

A kórházi felvétel szükségességét a tünetek súlyossága, valamint a páciens családjában mutatkozó diszharmónia mértéke határozza meg. Indokolt lehet az intézményi elhelyezés, ha a beteg napjában többször hány, ha szomatikusan fennáll a veszélyhelyzet (káliumhiány miatti szívritmuszavar esetén), ha öngyilkossági késztetése van. Fontos lehet beutalni a beteget más társult, súlyosabb zavar (alkohol-, vagy drogfüggőség) fennálltakor, ha a táplálékfelvétel teljesen kontrollvesztett, illetve, ha az ambuláns kezelésre nem javulnak a makacs tünetek.

Sokféle terápiával szoktak próbálkozni a szakemberek – a szomatikus kezelésben elsődleges a testi szövődmények (alultápláltság, káliumvesztés) korrekciója, a testsúly helyreállítását és a tápanyagpótlást célzó táplálás. Extrém fogyás esetén szükséges a szondával történő (parenterális) táplálás, amit a lehető legrövidebb ideig kell fenntartani, s mellette pszichológiai támogatásra is szükség van, hogy így a beteg képes legyen az ezzel a kvázi kényszertáplálással járó „erőszakos behatolást” feldolgozni.

Gyógyszeres terápia

Fontos szerepet kaphatnak a gyógyszerek is, de a terápiának nincs specifikus, azaz testsúlynövelő hatása.

A megjelenő pszichés társbetegségek esetén indokolt megfelelő gyógyszert adni. Depresszióban jók az antidepresszívumok, a pszichotikus tünetekben az antipszichotikumok. Előbbiek igazoltan hatékonyak anorexia kezelésére, függetlenül a depresszió egyidejű jelenlététől. (Leginkább ajánlottak az ún. szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók, az SSRI-k. A dózis a depresszióban megszokottnál nagyobb lehet.)

Az étvágyfokozó gyógyszerek (így az inzulin is) hatástalanok, ezek gyakran csak fokozzák a beteg ellenállását – szögezi le saját tapasztalata alapján is dr. Túry Ferenc pszichiáter. Krónikus anorexiában szükséges az ösztrogénpótlás.

A gyógyszereknek terápiás korlátai lehetnek: míg teljes tünetmentesség ritkán következik be, viszont a gyógyszer elhagyása visszaesést provokál. Ezért érdemes pszichoterápiával egyidejűleg alkalmazni. Több vizsgálat tanúsága szerint a terápiák kombinációja előnyösebb, mint az egy-egy módszerrel külön történő kezelés.

Pszichoterápia

A pszichoterápia több formája lehet eredményes: egyénileg a mélylélektani alapokra épülő, különösen akkor, ha traumatikus előzmények (szexuális áldozattá válás), személyiségfejlődési diszharmónia állnak a háttérben. Eredményt lehet remélni a viselkedés- és a kognitív terápiától, aminek célja a tüneti viselkedés, az ítéletalkotás torzulásainak korrekciója. A bulimia disszociatív altípusában beválik a hipnózis. A pszichiáterek tapasztalata szerint a betegek nagy része kifejezetten fogékony erre a tudatállapot-módosító terápiára.

Csoportokban célravezető szokott lenni a hatékony megküzdő viselkedés elsajátítását szolgáló terápia. Az úgynevezett testorientált terápiák (mozgásterápia, videokonfrontáció) az érzelmi kifejezést és a testképzavar oldását segítik. A családterápia igen nagy jelentőségű a tünetek kialakulását előidéző (sokszor a fő gondot jelentő) családi diszfunkciók korrekciójában. A 18 éves kor alatti betegek számára ez jóval hatékonyabb, mint az egyéni pszichoterápia, esetükben gyakorlatilag megkerülhetetlen.

Lásd még A kognitív viselkedésterápia az anorexia kezelésében

Kilátások, a kilábalás lehetőségei

Az evészavar súlyos pszichiátriai anomália, ehhez kell mérni azt is, hogy a javulásnak milyen prognózisa lehet.

Az anorexia mortalitása (halálozási aránya) tíz éven belül 8% körüli, amennyiben pedig 20 éven át áll fenn, elérheti a 20%-ot is – ismerhetjük meg a riasztó statisztikai adatot. A halálozás oka többféle is lehet, a súlyos alultápláltság, a fertőzések, a szívmegállás, illetve az öngyilkosság.

Az anorexia nervosa terápiájának négyéves követése során a szakemberek a következő adatokat kapták: 44%-ban jó a prognózis, 28%-ban közepes, 24%-ban rossz, és végül a mortalitás 4-5%. Rosszabb prognózist sejtet, ha az egyén testsúlya a betegség kezdetén nagyon alacsony. Ha a bulimiás tünetek régóta fennállnak, több éve zajlik a kór, ha a korábbi kezelések nem hoztak eredményt. Ugyancsak nehezíti a pozitív végkifejlet elérését, ha erősek a családi feszültségek, ha a beteg házasságban él.

Minden betegben hosszasan megmaradnak az evéssel kapcsolatos „aggályok”. Minthogy az anorexia krónikus betegség, a páciensnél évekig folytatni kell az utókövetést, ugyanis nagy a visszaesés veszélye.

Ami pedig a bulimia kezelésének kilátásait illeti: itt jobb a prognózis. A kezelt betegek kétharmadában észlelhető a tünetek jelentős csökkenése. A teljes tünetmentesség azonban ritka. Sokkal gyakoribb az, hogy egyes tünetek évekig fennállnak – így mind a testsúllyal és étkezéssel kapcsolatos aggodalom, mind a furcsa étkezési szokások sora a beteg viselkedésének, étkezési szokásainak, felfogásának része marad. Értelemszerű, hogy az enyhébb tünetekkel járó, ambulánsan is kezelhető formák prognózisa jobb. Érdekesség, hogy még a kezeletlen betegek egyharmadában is megfigyelhető spontán tünetcsökkenés.

Lásd még Hogyan tud a család segíteni? Hogyan tudjuk a családot segíteni?

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Fazekas Erzsébet, újságíró
Forrás: Dr. Túry Ferenc: A civilizációs zavarok mintapéldányai - evészavarok és testképzavarok (SE Szenior Akadémia)
Lektorálta: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos