Megelőzhető-e a delírium?

A delírium gyakran megelőzhető, de a legtöbb megelőző intézkedést a klinikai személyzetnek kell megtennie. A család, a barátok és a szeretteink azonban nagyon fontos szerepet játszhatnak a delírium kockázatának csökkentésében.

A delíriumot okozó állapotok kezelése csökkentheti a betegség kialakulásának kockázatát.

Egyes intézkedésekkel pedig mi magunk is segíthetünk csökkenteni szeretteink esetében a delírium kialakulásának kockázatát, de számos olyan intézkedés létezik, amivel például kórházi ellátás esetén a kórházi dolgozók igyekeznek mérsékelni a delírium kialakulását.

Jelen cikkben ezeket vesszük végig.

Mit tehetnek a kórházi dolgozók?

A kórházi dolgozók segíthetnek csökkenteni a delírium kockázatát azáltal, hogy – ha lehet – elkerülik a nyugtatók használatát, és gondoskodnak arról, hogy a kórházi szobák csendesek, nyugodtak és nappal jól megvilágítottak legyenek. Az is segíthet, ha családtagok vannak a közelben, és mindennap a személyzet ugyanazon tagjai kezelik az illetőt (ha ez lehetséges).

Az egészségügyi ellátó személyzet megelőzési technikái

Íme néhány módszer, amelyet az egészségügyi ellátó személyzet használ a delírium megelőzésére:

• A delírium rendszeres felmérése: A mentális állapot nyomon követése segíthet az olyan finom figyelmeztető jelek észlelésében, amelyek arra utalnak, hogy delírium alakulhat ki.
• A természetes megvilágítás prioritás. Ha nappal természetes fényt használnak, és éjszaka elegendő sötétséget biztosítanak, az a test bioritmusának megfelelő működését biztosítja. A napszakhoz való orientáció nagy segítséget jelenthet a delírium megelőzésében.
• A szemüveg és a hallókészülék használata. A látás- és hallásproblémák növelhetik vagy ronthatják a delírium kialakulásának kockázatát. A szemüvegek és a hallókészülékek segíthetnek az agynak feldolgozni a körülöttünk lévő világról szóló információkat.
• A korai mobilitás kulcsfontosságú! Azoknál az embereknél, akik a kezelés kezdetén (orvosi irányítás mellett) mozognak, kisebb a delírium kialakulásának kockázata a nagy klinikai vizsgálatok eredményei szerint. Az egészségügyi ellátó személyzet tájékoztatást ad arról, hogy ez lehetséges-e az adott beteg számára, és segítenek ezt biztonságosan megtenni, amennyiben indikálható.
• Sokan nem tudják, hogy a mozgást korlátozó, megnehezítő vezetékek, csövek szintén hozzájárulhatnak a delírium kialakulásához. Fontos ezek hatásainak a minimalizálása. Ide tartozhatnak az intravénás és oxigénvezetékek, a húgyúti katéterek, és a fizikai korlátozások is. Az egészségügyi ellátó személyzet figyeli, és naplózza, hogy ezek az adott esetben hogyan hatnak a betegre.
• Memóriagyakorlatok. Ha a betegek tudatában vannak a dátumnak, az időnek és a helyzetüknek, különösen a naptárak és az órák használatával csökkenthető a delírium kockázata.

Mit tehet Ön a beteg hozzátartozójaként, hogyan járulhat hozzá a delírium megelőzéséhez?

A hozzátartozók jelentős szerepet játszhatnak a delírium megelőzésében és kezelésében, ha valaki orvosi környezetben tartózkodik. A cél az, hogy szerettünket mintegy lehorgonyozzuk az őt körülvevő világhoz.

Ne próbáljon segíteni a delíriumban szenvedő szeretett személyen, hacsak az egészségügyi ellátó személyzet (különösen a beteg orvosa vagy ápolója) nem mondja, hogy ez rendben van. A képzett egészségügyi ellátó személyzet útmutatásainak követése kulcsfontosságú ahhoz, hogy Ön és szerettei biztonságban legyenek.

Az egészségügyi szolgáltató utasításainak betartása a mobilitás területén rendkívül fontos a sérülések, különösen az esések megelőzése érdekében. Soha ne próbáljon segíteni szeretteinek felállni vagy megmozdulni, hacsak az egészségügyi ellátó személyzet nem mondja, hogy ez rendben van, és biztonságos!

A következőket tehetjük még meg szerettünkért:

• Látogatás. A családdal, barátokkal és a beteg más szeretteivel folytatott szociális interakciói nagy segítséget jelenthetnek a delírium megelőzésében. Ha hozzátartozója kórházban vagy egészségügyi intézményben tartózkodik, feltétlenül tartsa be a látogatásra vonatkozó szabályokat és irányelveket is. A telefon- vagy videohívások azok számára is hasznosak, akiket nem tudnak személyesen meglátogatni.
• Beszélgetés. A beszélgetések, amelyek túlmutatnak az egyszerű kis beszélgetéseken, fantasztikus módjai annak, hogy segítsenek egy szeretett személynek eligazodni az életben. Próbáljon meg emlékezni, mik lehetnek azok, és beszéljen olyan dolgokról, amelyeket élvez vagy érdekesnek talál a hozzátartozója. Ügyeljen arra, hogy úgy beszéljen vele, mint a felnőttekkel, és kerülje el, hogy úgy kommunikáljon vele, mint egy gyerekkel, utóbbinak ugyanis még rossz hatása is lehet.
• Díszítse a beteg környezetét, és biztosítson ismerős tárgyakat. Ha olyan fotókat tesz ki, amelyeket szerette felismer, és amelyekhez érzelmileg kötődik, az hasznos módja annak, hogy a beteg kapcsolatban maradjon a környezetével. Az ismerős tárgyak, például egy nagyra becsült takaró vagy egy váza kedvenc virágaival, szintén segíthetnek.
• Elkötelezettség. Ha lehetséges, vegyen részt szeretettével közös tevékenységekben. A társas- és kártyajátékok, a rejtvények, a tévénézés vagy a rádióműsorok hallgatása egyaránt jó közös tevékenység lehet még kórházi körülmények között is.
• A családtagok és hozzátartozók is segíthetnek a naptárak és órák használatára való emlékeztetésben.

Mit tegyen, ha a delírium jeleit vagy állapotrosszabbodást észlel?

Ne feledje, ha a delírium jeleit észlelné, vagy állapotrosszabbodást, tegyen jelzést mielőbb a kezelőorvos felé! Súlyos esetben, ha épp otthon vannak, hívjon ügyeletet, mentőt! Igyekezzen megnyugtatni szerettét, hogy biztonságban van, és ha kórházi ellátásra van szükség, enyhítse megnyugtató jelenlétével, támogató szavakkal a félelmét, a zavarodottságát.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos

Felhasznált irodalom:

• Delirium (MedlinePlus)
• Delirium (Johns Hopkins Medicine)
• Delirium (Cleveland Clinic)
• Neurofilament Light Chain (Mayo Clinic Laboratories)