Ne szégyelljünk pszichológiai segítséget kérni, és ne ítélkezzünk afelett, aki megteszi
megjelent:
A pszichiátriai, pszichológiai vagy pszichoterápiás segítségkérés fontos lépés lehet bárki életében, hiszen a mentális egészség ugyanolyan figyelmet igényel, mint a testi.
Sajnos sokan még mindig stigmatizálva érzik magukat, ha pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulnak, pedig valójában ez egy teljesen természetes és érett, sőt bátor döntés. Az a személy, aki felismeri, hogy szakember segítségére van szüksége, és mer segítséget kérni, nem gyenge vagy "hibás", hanem tudatos, felelősségteljes ember, aki törődik önmagával és a jövőjével. Ez nem a gyengeség jele, hanem az önismereté és az önbecsülésé.
Az életünk során mindannyian találkozhatunk olyan kihívásokkal, legyen szó stresszről, krízishelyzetekről, váratlan veszteségről vagy lelki problémákról, amelyekkel egyedül nem mindig tudunk hatékonyan megbirkózni. Komolyabb esetekben, mint például a súlyos depresszió vagy öngyilkossági gondolatok, az életünk is veszélybe kerülhet. Ilyenkor a segítségkérés nemcsak bátorság kérdése, hanem az életmentés egyik legfontosabb eszköze.
Ne mások véleménye számítson ilyenkor, hanem a saját élete és a saját boldogulása!
Bár a mentális egészség világszerte egyre nagyobb figyelmet kap, még mindig komoly akadályokba ütközhetnek azok, akik segítséget szeretnének kérni.
Sokan tele vannak kétségekkel, félelemmel, hogyan is tudnak túl lenni a nehézségeiken. Esetleg attól félnek, ha pszichológushoz, pszichiáterhez fordulnak, elveszthetik önmagukat.
Az egyik legjelentősebb akadály a stigmatizáció, amely kifejezetten nagy terhet jelenthet azok számára, akik pszichológushoz vagy pszichiáterhez járnak. A stigma nemcsak az egyén életére, hanem a társadalom egészére is negatív hatással lehet.
Mi az a stigmatizáció?
A stigma eredetileg az ókori Görögországban használt kifejezés volt, amely olyan testi jegyekre utalt, amelyek egyeseket társadalmi szempontból megkülönböztettek és hátrányos helyzetbe hoztak. A modern pszichológia és szociológia szempontjából a stigma olyan negatív társadalmi címke vagy megkülönböztetés, amellyel egy adott csoportot vagy egyént címkéznek fel egy bizonyos tulajdonsága, viselkedése vagy állapota miatt. A mentális betegségekhez kapcsolódó stigma olyan sztereotípiákat, előítéleteket és diszkriminációt foglal magában, amelyek azokat az embereket sújtják, akik pszichológiai vagy pszichiátriai ellátásban részesülnek.
Milyen előítéletekkel, sztereotípiákkal kell megküzdenie annak, aki segítséget kér?
Az alábbi előítéletek súlyosan megnehezítik a lelki problémákkal küzdők életét, és gátolják őket a segítségkérésben, illetve abban, hogy a társadalom teljes értékű tagjaként kezeljék őket.
Gyakran feltételezik, hogy a mentális betegséggel élők veszélyesek másokra vagy magukra, holott a valóságban ez csak igen kis százalékukra igaz.
A mentális problémákat gyakran összekapcsolják azzal, hogy az érintett „nem elég erős” vagy „nem próbálkozik eléggé”, mintha a betegségek vagy egyes lelki állapotok pusztán akaraterővel leküzdhetők lennének.
A pszichés problémákkal küzdő személyeket sokszor megbízhatatlannak, kiszámíthatatlannak tartják, például a munkahelyi környezetben. Esetleg úgy gondolják, hogy nem képesek összetett feladatok ellátására, döntéshozatalra, infantilizálják, vagyis gyerekként kezelik őket, mintha nem lennének képesek felelős döntéseket hozni vagy önálló életet élni.
Mások úgy gondolják, hogy a mentális betegségekkel küzdők „rossz hatással” lehetnek másokra, és akár az érintkezést is kerülni kell velük.
Sokan feltételezik, hogy a mentális betegségekből nem lehet felépülni, pedig sok esetben megfelelő kezelés mellett jelentős javulás, sőt akár gyógyulás érhető el.
Mások azt gondolják, hogy a mentális zavarok csak „figyelemfelhívásra” szolgálnak, és hogy az érintettek csupán manipulálni próbálnak másokat, amikor problémáikról beszélnek.
Vannak, akik úgy vélik, hogy a mentális betegségek elkerülhetők vagy könnyen megoldhatók, például pusztán a pozitív gondolkodással vagy életmódváltással, ami bagatellizálja a mentális egészséggel kapcsolatos problémákat, súlyos esetben fokozza a szuicid rizikót.
Sokszor előítélet, hogy a mentális zavarok azért alakulnak ki, mert a szülők nem nevelték megfelelően a gyermekeiket, holott a mentális betegségek hátterében gyakran genetikai vagy biológiai tényezők is állnak.
Gyakori előítélet, hogy a mentális betegséggel élő emberek nem képesek „normális” társadalmi életet élni, nem tudnak családot alapítani, párkapcsolatot fenntartani vagy munkát vállalni, holott ennek számos ellenpéldáját látjuk.
A pszichoterápia, a pszichológus támogatása nem csak akkor hasznos, ha krízishelyzetben vagyunk!
A mindennapi életünkben is rengeteg előny származik abból, ha önismeretre teszünk szert, megtanulunk hatékony megküzdési stratégiákat és stresszoldó technikákat. Valójában kevés olyan ember van, aki ne profitálna mindebből, hiszen mindannyian küzdünk valamilyen formában a kihívásokkal. A terápia segít abban, hogy jobban megértsük önmagunkat, megtanuljunk jobban reagálni a nehézségekre, jobban kezeljük az érzéseinket és az indulatainket, és hogy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb életet élhessünk.
Az életminőség javítása, az érzelmi egyensúly elérése és a hosszú távú boldogság érdekében érdemes félretenni a félelmet a társadalmi megítéléstől.
Hogyan lehet csökkenteni a stigmatizációt?
A stigmatizáció csökkentése összetett folyamat, amely több szinten is beavatkozást igényel. Az első és legfontosabb lépés a tájékoztatás és az oktatás. A mentális betegségekkel kapcsolatos ismeretek terjesztése, a tévhitek eloszlatása és a mentális egészséggel kapcsolatos beszélgetések normalizálása segíthet csökkenteni a stigma erejét. Az iskolákban, munkahelyeken és közösségi terekben szervezett prevenciós programok, valamint a médiában való tudatos megjelenés mind hozzájárulhatnak a stigma csökkentéséhez. Ebből a szempontból örömteli látni, hogy a közösségi médiában számos pszichológiai tartalmú oldal igen nagy népszerűségre tett szert.
Fontos lépés a mentális egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés javítása. Ahol az emberek könnyebben elérhetik a pszichológiai és pszichiátriai ellátást, kevésbé érzik kellemetlennek igénybe venni, különösen, ha látják, hogy a segítségkérés normális és elfogadott viselkedés. Így csökken a stigmatizáció nyomása. Emellett a szolgáltatások anonim hozzáférhetősége, például online konzultációk formájában szintén csökkentheti a segítségkéréshez kapcsolódó félelmeket, bár az online terápiák nem minden problémakör ellátására alkalmasak.
Az érintettek és a mentálegészségügyi szakemberek közötti párbeszéd elősegítése szintén kiemelt jelentőségű. A pszichológusoknak és pszichiátereknek fontos szerepük van abban, hogy támogató és elfogadó környezetet teremtsenek, amelyben az egyén nyíltan beszélhet a problémáiról anélkül, hogy félnie kellene a megbélyegzéstől. Az empatikus hozzáállás és a bizalom kiépítése alapvető elemei ennek a folyamatnak.
A stigmatizáció hatása az egyénre és a társadalomra
A stigmatizáció mindenki számára káros. Ha az egyén belsővé teszi, vagyis internalizálja a negatív társadalmi hiedelmeket, az súlyos önértékelési problémákhoz, szégyenérzethez és bűntudathoz vezethet tovább súlyosbítva a már meglévő problémákat.
A társadalmi stigmatizáció másik fontos hatása a segítségkérés elkerülése. Az emberek gyakran félnek attól, hogy mentális egészségügyi problémáik miatt negatívan ítélik meg őket, emiatt nem mernek pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulni. Mivel ez a félelem gyakran hosszú távon fennáll, a mentális betegségek ez idő alatt elmélyülhetnek, és később még nehezebben kezelhetők.
A társadalmi tájékozatlanság tovább erősíti a mentális betegségekkel kapcsolatos félreértéseket és tévhiteket. Emiatt a lelki egészséget sokan nem kezelik ugyanolyan prioritással, mint a fizikait. Mindez hozzájárulhat a mentális egészségügyi szolgáltatások alulfinanszírozottságához, így még kevesebben férnek hozzá ezekhez a típusú szolgáltatásokhoz, bezárva ezzel az ördögi kört.
A stigmatizáció megszüntetése fontos!
A stigma megszüntetése nem csupán egyéni, hanem társadalmi érdek is. Az egyén szintjén a stigmatizáció felszámolása lehetővé teszi, hogy az emberek időben és hatékonyan kérjenek segítséget, ami javítja életminőségüket és növeli a gyógyulási esélyeiket. Társadalmi szinten pedig a stigma csökkentése hozzájárulhat ahhoz, hogy a mentális egészséggel kapcsolatos szolgáltatások és támogatások szélesebb körben elérhetővé váljanak, ezáltal erősítve a közösségek összetartását és lelki jóllétét.
A tájékoztató-prevenciós programok, a hozzáférés javítása, a támogató és elfogadó társadalmi környezet kialakítása mind hozzájárulhatnak a mentális betegségekhez kapcsolódó stigma csökkentéséhez. Csak így érhetjük el, hogy a mentális egészség ugyanazt a figyelmet és megbecsülést kapja, mint a fizikai egészség, és hogy azok, akik segítségre szorulnak, bátran forduljanak pszichológushoz vagy pszichiáterhez anélkül, hogy félniük kellene a társadalmi megítéléstől.
Tovább Hogyan zajlik és mi történik a pszichológiai ülésen?
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos
